A szerző, Peter Steinke „a magyar oligarchák prototípusának” nevezi Tolnay Lajost, aki – a Bakonyi családdal együtt – a Magyar Alumínium Zrt. részvényeinek többségi tulajdonosa. A hétfői katasztrófa bekövetkezése után alkalmazott kommunikációs stratégiája a kedélyek lecsillapítása volt: „a rozsdavörös massza nem mérgező”, a céget nem terheli semmilyen felelősség. Ráadásul cinikusan 110 ezer eurónak megfelelő nevetséges kárpótlást ajánlott fel a katasztrófa által sújtott 400 családnak.
A Mal Zrt. tulajdonosai éveken át jó pénzeket kerestek – emlékeztet Steinke. 1995-ben kedvező feltételekkel vásárolták meg a korábban állami tulajdonban lévő ajkai gyárat. A magyarországi és szomszédos államokbeli nyersanyagágazatban végrehajtott terjeszkedés révén Magyarország 30 leggazdagabb vállalkozói közé törtek fel: vagyonukat 145 millió euróra becsülik. A politikához – legyen az bármilyen színezetű – fűződő jó kapcsolatok bizonyára segítségükre voltak ebben a fölemelkedésben. A kommunizmusból a kapitalizmusba történt rendszerváltásnak van azonban egy folyamatos tényezője: a környezet iránti gondatlanság.
Tavaly még rossz üzletmenetre panaszkodott Tolnay, ám idén már jó volt a gyár kihasználtsága, a zagytároló – amelyben nátronlúggal keveredett a nehézfémeket tartalmazó vörösiszap – megtelt. Alkalmasint az engedélyezett mértéknél is jobban. Hogy a katasztrófa okozóit valóban felelősségre vonják-e, az más lapra tartozik. A kohómérnök végzettségű Tolnay csütörtökön még a kormányt is megfenyegette: ha az időközben leállított üzemben a hétvégén nem indulhat be a termelés, akkor csőd fenyeget, és 3000 munkahely kerülhet veszélybe.
