Más tényezők mellett talán ennek is következménye, hogy számos sikeresnek mondott magyar középvállalkozás feladta önállóságát, és ahelyett hogy tovább növekedett volna, tulajdonosa inkább eladta egy külföldi cégnek. Így talált gazdára a Szentkirályi Ásványvíz és a Forest Papír. Az biztos, hogy ezek a saját erőből középvállalkozássá nőtt cégek jobban megérdemelték volna az állam segítségét a nemzetközi piacok eléréséhez, a versenyképesség emeléséhez, mint a fent említett haveri vállalkozások.
Vannak persze olyan cégek is, amelyek minden segítség nélkül sikeresek tudtak lenni világszerte. A Prezi, a Ustream, az NNG mind a tudásra építve voltak képesek kitörni a hazai piacról, és ma már nemzetközi cégként öregbítik hazánk hírnevét a világ legfejlettebb régióiban. Példájuk rámutat az orbáni rendszer növekedést visszafogó politikájának legnagyobb hibájára. Arra, hogy nem elég a pénz, tehetségre és szorgalomra is szükség van a nemzetközi sikerhez. Illetve arra is, hogy nem szabad félni az értelmes emberektől, mert csak rájuk építve közelíthetünk a világ fejlettebb feléhez.
Ehhez nyilván alapjaiban kellene átalakítani a feudális jellegű berendezkedést, és a szervilis pártemberek helyett az egyéni kezdeményezésre építeni. Felismerni, hogy a világ ma az önálló gondolkodásra, a tudásra, az innovációra, a robotikára, a digitalizációra épül, és nem a képzetlen tömegekre, amelyek mindig az aktuális politikai kurzus igényeinek kiszolgálására használhatók. Amíg ebben nincs változás, lila gőzös álom marad, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, hiába nyilatkozott erről Orbán Viktor a minap is. Még arra sincs esély, hogy a mellettünk elhaladó régiós országok nyomába eredjünk. De ilyenfajta váltás ma elképzelhetetlen, hiszen ahogy Lánczi András ideológus, a Századvég korábbi vezetője kijelentette: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. És sajnos úgy tűnik, ez ma Magyarországon nem akkora bűn, hogy leváltanák miatta az emberek a kormányt.
