A Pécsen használatos – „tőke” értelmű – tüke szó arra utal, hogy valaki tősgyökeres városi polgár. Eredetileg olyan emberre alkalmazták, aki családja legalább három nemzedékre visszamenően a Király utcától északra él, és a Mecsek valamelyik dűlőjében – a Makár-, a Deindol- vagy a Szkókó-hegyen – szőlője is van. Tükének lenni világnézet: a bennszülött pécsiek legalább olyan büszkék eredetükre, mint a Márai által oly sokszor megénekelt ősbudaiak.
Hamisítatlan pécsi polgár P. Horváth Tamás is, aki nem csak a családi múlt miatt, saját jogán is önérzetes mecsekalji lakos lehet. Helyben végezte a magyar szakot, irodalmi folyóiratot szerkesztett Szép Literatúrai Ajándék címen. Világéletében a helyi társasági-egyetemi élet motorja volt, később a messze földön híres Dante kávézót üzemeltette, amely pezsgő kulturális találkozási pontként működött. Aztán írt két könyvet: a Tündérváros és az Öt torony a Zsolnay család és Pécs regénye, tele várostörténeti csemegékkel. P. Horváth alighanem mindent tud a városáról, és mindennél jobban szereti. Illetve dehogy mindennél: az író-szakács öt gyereket nevel, és buzgó katolikus is.
Akár tökéletesen illeszkedhetne egy valódi keresztény-konzervatív-polgári kurzusba. Csak hát saját véleménye is van. Lüke tüke: hangot is ad neki olykor.
Legutóbb múlt szombaton járt el így, amikor felszólalt a tüntetésen, amelyen pécsi polgárok tiltakoztak a városvezetés akciója ellen. A polgármesterkedésben nem éppen sikeres Páva Zsolt és a Fidesz helyi erős emberei határozatot kívántak elfogadtatni a közgyűléssel, részt vállalva a Soros György elleni nagy nemzeti offenzívából. „Mi, pécsiek megdöbbenéssel értesültünk Soros György magyar–amerikai milliárdos spekuláns alapítványának tervéről, hogy vidéki kampányközpontok (irodák) létrehozásával befolyásolni akarja életünket, döntéseinket, választásunkat. Mindezt annak érdekében, hogy Magyarországon olyan kormány alakuljon, amely migránsok ezreinek, tíz- és százezreinek betelepítésével ellehetetlenítse a mai magyarok és leszármazottai, vagyis gyermekeink, unokáink és dédunokáink jövőjét” – írták azután, hogy kiderült, a Mecsek vidékén tíz éve tevékenykedő, Soros egyik szervezete által is támogatott Az Emberség Erejével Alapítvány irodát nyitna.
Az ilyen sületlenségek hallatán minden valódi tüke kezéből joggal esik ki a cirfandlis pohár: a Szabad Pécs honlapnak P. Horváth is nyilatkozott az ügyről, ezt a szöveget mondta el aztán a demonstráción is. „Nem tudom, kik ezek a városházán ülő úgymond pécsiek, akik megdöbbenve értesülnek egy álhírről, amit ők maguk eszeltek ki. Én tüke pécsi vagyok, és ismerem a pécsi családokat, polgárokat, embereket. Ismerem őket, mind, akik elmentek nyugatra dolgozni, mert itt már nem lehet, akik elmentek az egyetemről, mert itt már nem lehet, akik feladták és jobb időkre várnak, vagy akik eladogatják a régi szőlőket ”
P. Horváthot kedden kirúgták a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumából, ahol szakácsként dolgozott. Lapunknak elmondta: bizonyítani nem tudja az összefüggést, de különös egybeesésnek tartja, hogy néhány nappal a tüntetés után váltak meg tőle. Főleg, hogy a próbaideje a menzán november végén járt le, és mivel a munkáltatónak semmilyen kifogása nem volt, szerződése 2018 augusztusáig tartó munkaszerződéssé alakult át.
Valóban lehet ez véletlen egybeesés is. Elképzelhető, hogy P. Horváth, miután munkaszerződéssel a zsebében már biztonságban érezte magát, hirtelen tombolni kezdett, a leveseket elsózta, a húsokat következetesen odaégette, a főzelékeket csomósra sűrítette. De azért létezik a másik forgatókönyv is, mely szerint tükesége okozta vesztét. Pláne ha tudjuk, hogy az őt alkalmazó Pécsi Református Kollégium volt főigazgatója, jelenlegi igazgatótanácsi elnöke Hoppál Péter pécsi Fidesz-elnök és országgyűlési képviselő, aki a Soros-ellenes képviselő-testületi nyilatkozatot kezdeményezte.
A hajdan a polgári fejlődést zászlajára tűző kurzus 2017 karácsonyán ezt hozta a fa alá P. Horváthnak és a családjának. Esete nem egyedi: Magyarországon ma sokan inkább meg sem fogalmazzák a véleményüket, mert tartanak a retorzióktól. Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy idős édesapja azt tudakolta tőle, mihez kezdjen a „Soros-tervről” szóló nemzeti konzultációs ívekkel, ha kitölteni nem szeretné. „Dobd ki a szemétbe” – hangzott a gyermeki jótanács, mire a sokat látott apa visszakérdezett: „De nem lesz ebből baj?” Itt tartunk. Tükének lenni egyre rizikósabb. Ám az Öt toronyban épp P. Horváth írta meg, hogyan vészelték át a pécsiek a város szerb megszállását az első világháború után: kivonultak szőleikbe és présházaikba, és megvárták, míg a települést akkurátusan kiraboló idegenek hazatakarodnak. Túl leszünk a mostani szellemi-lelki gyarmatosításon is. Csak győzzük kivárni.
