autós olvasnivaló Tokió expedíciós autó veterán autó Peugeot

Kontinenseket átszelő útra indultak egy szakadt, ötvenéves Peugeot-val

Repülőgép helyett filléres, öreg autójával próbált eljutni egy férfi Párizsból Tokióba. Vajon mi sült ki ebből?

2026. 04. 19. 12:12

Párizs–Tokió: egy útvonal, amit ma már fapados légitársaságok is kínálnak néhány száz euróért, legalább egy kényelmetlen átszállással, ám Renan Favigny nem akart repülni, alighanem túl egyszerűnek találta. Inkább beült a saját Peugeot 104-esébe, és elindult kelet felé a 14 ezer kilométeres útra egy olyan autóval, amit sokan legfeljebb veterántalálkozón tudnának elképzelni, s nem látják benne, hogy Oroszországon, Kazahsztánon és Szibérián át elmegy egészen Japánig. Renan döntése elsőre irracionálisnak tűnt, hiszen ha valaki interkontinentális autós túrára indul, általában nem veterán francia ferdehátút választ. Ő viszont pontosan ezért tette: „azt akartam kideríteni, hogy meg lehet-e csinálni valami olyasmivel, amit bárki megengedhet magának”.

Maga a 104-es különleges volt számára: ez volt az első autója, amit tíz évvel korábban, Bretagne-ban vett ezer euróért. Akkor még hibátlan állapotban volt, legalábbis Renan szerint, csak később derült ki, hogy hogy egy ilyen út mit tesz a közel ötvenéves technikával. Persze a nagy kaland előtt voltak kisebb próbautak, az első komolyabb túra pedig Párizsból a skót felföldre vezetett volna, de a Peugeot öt mérfölddel Dover után feladta. Renan azonban nem hagyta, hogy a Brit-szigetek győzzenek: újra nekivágott, és másodszorra sikerrel járt. „Mindig is nagy kalandra vágytam. Látni akartam, hogy mire képes egy átlagos srác, nulla autószerelői gyakorlattal és szűkös költségvetéssel.”

2024 őszén eljött az indulás ideje. A kis Peugeot-ba bekerült egy napelem, illetve egy power bank a kütyük és a fényképezőgép töltésére, plusz egy sátor, egy hátizsáknyi ruha és néhány alap-pótalkatrész. Ennyi elég, hiszen mi baj történhetne? A válasz gyorsan megérkezett. A második napon defektet kapott, a harmadikon a benzin folyni kezdett a tanksapka környékén. Apró, orvosolható hibák voltak ezek, így Renan nem ijedt meg. Innentől egy ideig minden simán ment, fogytak a kilométerek, átszelték többek között Magyarországot is, s a Peugeot vígan pöfögött. Aztán jött az első komoly döntés: Kína vagy Oroszország felé haladjon tovább?

A Kína és Észak-Korea által megkövetelt papírmunka gyorsan elvette a kedvét a déli útvonaltól, hiszen helyi jogosítvány nélkül esélytelen lett volna az áthaladás. Így maradt Oroszország, ahová az egyetlen biztos belépési pont Grúzián keresztül vezetett, ami Törökország és Kazahsztán érintését jelentette, jókora kerülővel. Ez már egy más világ, így a problémák is furcsák voltak. Kazahsztánban Renan a helyi rendőröket kérdezte meg, hogy hol verheti fel a sátrát – ők pedig a város főterére irányították. Hamar megmutatkozott az út egyik tanulsága is: az emberek mindenhol kedvesek voltak. Meghívták enni-inni, tanácsokat adtak, érdeklődtek, segítettek.

Oroszországban azonban az út baljós fordulatot vett, egy balesetben hátulról belerohantak a Peugeot-ba. A kis 104-es úgy gyűrődött össze, mint egy harmonika: a hátsó tengely benyomult a hátsó ülések helyére, a karosszéria totálkárosnak tűnt. Minderre pedig rátett egy lapáttal a kemény szibériai tél, az eleve lassan haladó javítást kényszerpihenővel megszakítva ki kellett várni a jobb időt, a kitartás azonban meghozta gyümölcsét. Helyiek, szerelők és idegenek segítettek neki, sokszor nem is pénzért, hanem pusztán jóindulatból. Végül a Peugeot javítása meglepően olcsó lett, a 104-es pedig – kissé sebzetten, de még mindig elszántan – újra útnak indult kelet felé.

Hosszú kilométerek után Renan végül elérte Vlagyivosztokot, ahol az országút véget ért, ideje volt vízre szállni. Helyet talált magának és az autónak egy teherhajón Puszan felé, Dél-Koreába, onnan pedig komp vitte át a Japán-tengeren. Amikor megérkezett a szigetországba, már tombolt a nyár, 38 fok volt, és a kis 104-esben persze nem volt klíma. Apró kellemetlenség csupán, hiszen a cél már csak karnyújtásnyira volt. Japán kulturális sokkot hozott, Renan attól tartott, hogy az emberek rossz szemmel nézik majd az öreg, gyűrött, füstölő Peugeot-t a patyolattiszta országban, de itt sem kellett csalódnia. Szinte azonnal találkozott valakivel, aki kitweetelte az ötvenéves veterán autó Párizs–Tokió autós maratonját.

A bejegyzés tízmillió megtekintést ért el, Renan és a Peugeot 104-es egyik napról a másikra sztár lett. Így aztán Tokióban elszabadult az őrület, tömeg várta a fiatalembert, köztük a Peugeot japán képviseletének vezérigazgatója is. De hogyan ünnepelt az ekkorra már igen viharvert 104-es? Miután célba ért, elfüstölte a benzinpumpáját, és nem volt hajlandó megmozdulni. De így is igazi hősként ünnepelték, a történet pedig nem is csak az autóról szólt, hanem az emberek kedvességéről, a kitartásról és arról, hogy a legnagyobb kalandokhoz néha kevés is elég. Renan persze végigfilmezte az egész utat, a YouTube-csatornáján lehet visszanézni a kis 104-es kalandjait.