A kocsi aljára hetven lábnyomot festettek, hogy érzékeltessék: a haláltáborba szállítottak étlen-szomjan, összezsúfolva, állva tették meg az utat, sokan közülük az úton meghaltak, a többiek pedig – kevesek kivételével – a gázkamrákban végezték.
Erdős Pálné, aki 22 évesen járta meg ezt az utat egy vagonban, szüleit, nagyszüleit, testvéreit és annak gyerekeit gyászolja mind a mai napig, a kiállítás megnyitóján elcsukló hangon úgy fogalmazott: azokat a szörnyű napokat, történéseket soha nem felejti, és senkinek nem szabad felejteni, muszáj emlékezni a múltra, a jövőért.
Radnóti Zoltán rabbi azt mondta: soha nem szabad elfelejteni, hogy mi történt Európában hatvan-hetven esztendővel ezelőtt. A Magyarországról a haláltáborokba hurcolt zsidók magyarok voltak, magyarul beszéltek, magyarul álmodtak, és ha kellett, magyarul káromkodtak – mondta. Mi, a kései utódok évről-évre megemlékezünk róluk a temetőben – tette hozzá.
Novák Ilona, a kiállítást szervező Élet Menete Alapítvány múzeumpedagógusa elmondta: a kiállítás azért is egyedülálló, mert helyszíne, a marhavagon hitelesebbé teszi; el- és továbbgondolkodtat, az érdeklődők az elhurcoltak helyébe képzelhetik magukat, fontos, hogy a mai fiatalok ismerjék a történelemnek ezt a szörnyű korszakát is. A vagonban berendezett kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeum archív fotói, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum korabeli öltözékei emlékeztetnek a vészkorszak borzalmaira.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
