Nemrégiben az egyik kereskedelmi televízióban bemutattak egy rejtett kamerával készült riportot arról, hogyan juthat bárki 50-60 ezer forintért ingyenes parkolásra jogosító mozgássérült-igazolványhoz. A hivatalok minden további nélkül kiállították az okmányt egy évekkel ezelőtt elhunyt orvos letiltott bélyegzőjével hitelesített igazolásra. Amikor ezzel szembesítették a hivatalok illetékeseit, széttárták a karjukat: az orvosi igazolást nem bírálhatják felül. Ha abban az állt, hogy az illető rokkant, kiadják a parkolókártyát.
Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság kormányzati program koordinációjáért felelős kormánybiztos szerint ez is példázza, mekkora a káosz a fogyatékkal élőknek juttatható támogatások jogalapjának megállapítása során. Leginkább a parkolási engedélyekkel elkövetett visszaélések keltik fel az érdeklődést, mondta, pedig a rokkantsági nyugdíj megállapítása vagy a megváltozott munkaképességűek eljárásai kapcsán is anomáliák fedezhetők föl. Emellett sokan veszik igénybe jogtalanul a szociális intézményeket és szolgáltatásokat is.
Arról, hogy hány fogyatékkal élő jogosult valamilyen szociális juttatásra, nincsenek pontos adatok. A kormánybiztos hivatalának sem sikerült ilyeneket beszereznie. A különböző szervezetek és hatóságok más-más adatokat közölnek. Viszonylag pontosnak tűnő adat, hogy Magyarországon 452 ezer nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjas él. Közülük tízezer képtelen önmaga ellátására. A munkaképességüket teljes egészében elveszítettek száma 65 ezerre tehető. A III. rokkantsági csoportba tartozók 377 ezren vannak. A különféle, döntően közlekedési támogatásra jogosultak 44 százaléka mozgásszervi betegségben szenved. A 2001-es népszámláláskor ugyanakkor 580 ezren vallották magukat fogyatékosnak, ezen belül 244 ezren tartották magukat mozgáskorlátozottnak. A háziorvosok által megállapított mozgáskorlátozottak száma 250-300 ezerre becsülhető. Még megbecsülni sem lehet, hogy hányan rendelkeznek közülük parkolási engedéllyel.
Kondorosi „a jogilag és szakmailag rendezetlen kompetenciaviszonyokkal” magyarázta, hogy egyes helyeken olykor egész utcákat (egy falut) rokkantosítanak, s azt, hogy pénzért megszerezhetők bizonyos mozgássérült-kedvezmények. Nálunk ugyanis nincs a fogyatékosság véleményezésének egységes rendszere. Bizonyos jogosultságokat az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet, másokat a szakfőorvosok, megint másokat a háziorvosok „véleményeznek”.
Kondorosi szerint ahhoz, hogy egyértelmű legyen, kik jogosultak és pontosan mekkora támogatásra, elengedhetetlen az egységes szakmai protokoll kialakítása. „A funkcióképesség, a fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozását kell bevezetni a hazai gyakorlatban is. A mozgásképesség meghatározását például különféleképpen értelmezhető szóvirágok helyett könnyen kódolható és szemléletes kritériumokkal lehetne felváltani. Azzal például, hogy az illető képes-e tárgyak emelésére, mozgatására, tudja-e használni a kezét és a lábát, mekkora utat képes egyedül megtenni sík terepen.”
Kondorosi egyebek közt azt is javasolja a kormánynak, fontolja meg egy fogyatékossági igazolvány vagy kártya bevezetését, amely az adatvédelmi szabályokat is figyelembe véve hiteles és főleg visszaellenőrizhető adatokat tartalmazhatna.
A támogatási rendszer átalakításával kapcsolatban a kormánybiztos szerencsésebbnek tartaná egy, a fogyatékkal élőket megillető támogatásokról szóló új jogszabály megalkotását, de mint mondta, a cél – az átláthatóság és a törvényesség – a ma hatályos jogszabályok módosításával is elérhető. A kormány várhatóan még ebben a hónapban tárgyalja az előterjesztést.
(nol.hu)
