Sólyom László köztársasági elnök – megválasztása óta folytatott töretlen joggyakorlatához minden kritika ellenére híven – hónapról hónapra következetesen a politikai pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül teszi meg személyi javaslatait az egyes általa jelölendő és az Országgyűlés által megválasztandó tisztségek betöltésére. A köztársaság parlamentje azonban – jóllehet a bizottsági meghallgatásokon nem támaszt érdemi kifogást a jelöltekkel szemben, sőt jószerivel még kérdéseket is alig fogalmaz meg számukra – ugyancsak következetesen, már-már gyakorlattá válóan rendre leszavazza az államfő neves és érdemes jelöltjeit, így a köztársaság néhány fontos intézményének élén voltaképpen állandóvá vált az ideiglenesség és a bizonytalanság – ismerteti a Sólyom László jelölési metódusa kapcsán kialakult helyzetet a politikaelemző központ.
Egy belátásra képes és hajlandó, s ezen túl nem a pártok értesítésében megelégedett, hanem a pártoktól előzetesen akár javaslatokat is elváró államfő ma még segíthet a rövid távú megoldásban, egy elsősorban saját presztízs-szempontjaira figyelő köztársasági elnök azonban tovább ronthat a bajokon. Sólyom Lászlónak csak a bölcsek útját szabad választania – a maga és a köztársaság érdekében is. Mindez azonban csupán a rövid távú megoldáshoz vezethet el. Pusztán arra jó, hogy a történelem által a jelenlegi államfőre ruházott jelölési feladatokat e mostani államfő többé-kevésbé tisztességesen ellássa. És a jelen helyzetben ez sem számít lebecsülendő perspektívának – vélik a központ elemzői.
Hosszabb távon a Méltányosság Központ szerint elkerülhetetlen az alkotmányos struktúra megváltoztatása. Az alkotmányokat mindenekelőtt arra találták ki, hogy olyan helyzetekre adjanak megoldást, amelyekben a szereplők nem járnak el bölcsen. Egy alkotmány általában arra jó, hogy praktikusan mindeggyé tegye, bölcsek-e azok a szereplők, akik működtetik, vagy sem. A hatályos magyar alkotmány erre a funkcióra alkalmatlan, mert a helyzetet nem megoldja, hanem létrehozza. Az alaptörvényünkkel mindezek ellenére köztudottan elégedett államfő ismert véleményével szemben a Méltányosság Politikaelemző Központ megalakulása óta az alkotmányozást szorgalmazza, melynek során egyebek mellett meg kell változtatni azt a parlamentarizmustól idegen, Nyugat-Európában egyébként éppen ezért sem alkalmazott jelölési-választási metódust, amely a szóban forgó tisztségviselők esetében hatályos alkotmányunkat jellemzi.
Nem a szereplők józanságán, hanem normatív és kikényszeríthető szabályokon kell alapulnia a megoldásnak, amely a hasonló helyzetekben segítségül szolgál. Egy parlamentáris kormányformájú államban az államfő általában nem jelöl, hanem neki jelölnek; nem javasol, hanem kinevez; nem döntést előkészít, hanem dönt. Alkotmányunk ezzel szemben tévesen bízza a jelölést a köztársaság elnökére s a választást a köztársaság parlamentjére. Ezzel beprogramozza a közjogi szerkezetbe a fenyegető válságot, amelynek megoldására nem teremt esélyt. Hacsaknem a belátást, hogy ahogyan eddig ment, az úgy tovább nem mehet. Rövid távon erre a belátásra van most elsősorban szükség – a Méltányosság Politikaelemző Központ szerint.
