Pénteken kísérik utolsó útjára Sánta Ferencet

Sánta Ferenc Kossuth-díjas írótól, a Magyar Írószövetség örökös tagjától június 20-án, pénteken 14 óra 30 perckor vesznek végső búcsút a budapesti Farkasréti temetőben – tudatta a Magyar Írószövetség hétfőn.

Sánta Ferencet Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök, Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke, Fekete Gyula író, Ferencz Éva énekművész, Solymosi Zsolt, a kolozsvári unitárius kollégium igazgatóhelyettese, Fóris Ferenczi Gábor a kollégium diákja, valamint Ágh István költő búcsúztatja – írta a Magyar Írószövetség. A Kossuth-díjas író életének 81. évében június 6-án hunyt el. Sánta Ferenc 1927. szeptember 4-én született Brassóban. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelőzve önként távozott. Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányászként, majd a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkásaként dolgozott. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968-tól írói munkásságából élt. 1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tőle.

Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott Sokan voltunk című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent. A pályakezdő fiatal írók munkáiból 1955-ben megjelent Emberavatás című antológia Sánta egyik novellájának címét viselte, első novelláskötete 1956-ban Téli virágzás címmel jelent meg. 1956-ban a Petőfi Kör alapító vezetőségi tagja volt. Az 1956-ot követő időszak írói és világnézeti válságának időszaka volt. Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelősségvállalásának mértéke és módja foglalkoztatta az 1963-ban megjelent Az ötödik pecsét című regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisztikus történetből 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es, Húsz óra című regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki.

Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, Az áruló témája a történelmet alakítók és elviselők konfliktusa. A mű drámaváltozatát Éjszaka címen először a Katona József Színház tűzte műsorára 1968-ban, majd később tévéfilm is készült belőle. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben Isten a szekéren címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a Kicsik és nagyok című válogatás. 1994-ben A szabadság küszöbén címmel adta ki esszéiből, cikkeiből összeállított kötetét. Sánta Ferenc 1956-ban és 1964-ben megkapta a József Attila-díjat, 1970-ben Monte Carlóban az Arany Nimfa Díjat. 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

(MTI)