„Istenáldotta tehetség” – Emléktáblát avattak Sinkovits tiszteletére

Emléktáblát avatott Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész tiszteletére kedden a belvárosi önkormányzat az V. kerületi Petőfi téren a művész egykori lakóházának falán. Minden korban van olyan ember, akit a Teremtő istenáldotta tehetséggel ruház fel, ezekre az emberekre felnézünk, s épp ilyen ember volt Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze is; hihetetlen tehetsége volt – emelte ki ünnepi beszédében Rogán Antal V. kerületi polgármester.

Sinkovits Imre tehetsége már fiatal korában kiviláglott, sok mindenben láthatta őt a közönség, s mindig páratlan alakítást nyújtott. Volt, hogy egy előadás alatt 19 szereplő bőrébe bújt, s erre csak igen kevesen képesek – hangsúlyozta a polgármester. 1956 januárja óta lakott ebben a házban az V. kerületi Petőfi téren; ez az év nevezetes, hiszen ő is azok közé tartozott, akik bátran mertek tenni, s rá ezt követően nehéz évek vártak.

Az akkori hatalom nem hagyta megtorlatlanul 1956-os fellépését, ezért nem játszhatott tovább a Nemzeti Színházban, a neki legfontosabb dologtól fosztották meg. De eltiporni nem merték, nem tudták, „csupán” megalázni. Sinkovits Imréről tudták, hogy a nemzet legnagyobb színészóriásai közül való, s ő tehetségét, de megpróbáltatásait is méltósággal viselte. Amikor visszatérhetett a Nemzeti Színház színpadára, kortársak, utódok, pályatársak tisztelete övezte; az ezredfordulón az akkori polgári kormány a Nemzet Színésze díjat első ízben neki adományozta, teljesítményét megőrizte a XX. század, és továbbadta a XXI. századnak is – mondta Rogán Antal.

A ház falán található emléktábla Fekete Géza szobrászművész alkotása; az emlékezés virágait az V. kerületi önkormányzat nevében Rogán Antal polgármester, a Magyar Színház társulata nevében Botár Endre és Pató István színművészek helyezték el. Az emléktáblát Hoffer József atya szentelte és áldotta meg. Sinkovits Imre (1928. szeptember 21–2001. január 18.) színművész 1950–1958 között volt a Nemzeti Színház tagja, Háy Gyula Az élet hídja című drámájával debütált, majd Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában az egyik ördögfióka szerepében csillogtatta meg tehetségét. 1956. október 23-án a tömeg élére állt, és a Petőfi-szobornál elmondta a Nemzeti dalt. 1958-tól 1963-ig a József Attila Színházban játszott, majd 1963-tól haláláig, 38 éven keresztül ismét a Nemzeti Színház tagjává válhatott. Több díjjal ismerték el tehetségét: Jászai Mari-díj (1955, 1962), Filmkritikusok díja (1961, 1965), Kossuth-díj (1966), érdemes művész (1970), kiváló művész (1974), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Magyar Örökség-díj (1996), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997).

(MTI)