Az ügy további tizenhárom vádlottja esetében már korábban jogerőre emelkedett a Csongrád Megyei Bíróság a fiatalkorú elkövetők esetében egy esztendőre próbára bocsátást, a tizennyolcadik életévüket a tett elkövetésekor már betöltött diákokra pedig húsz nap közmunkát kiszabó ítélete.
A szegedi kollégiumban a tanév elején hagyomány volt az elsősök hivatalos avatása, melyen tanárok is részt vettek, májusban a nagyobb diákok azonban egy másik avatást is szerveztek.
A két óránál is tovább tartó esemény az elsősök ébresztésével kezdődött, a mezítláb és pizsamában érkező kisebb diákok kezére és arcára rajzoltak a vádlottak. Az elsősöknek a tanulószobában és a vizesblokkban különböző feladatokat kellett megoldaniuk: egymást pofozták, fejükkel kopogtak az asztalon vagy a táblán, ürülékkel teli vécébe kellett állniuk, s fogkrémes kenyeret is etettek velük. A történteket a 29 sértett különbözőképpen élte meg, volt, akit megviselt, megszégyenítőnek, megalázónak tartotta, de olyan is volt, aki viccesnek találta az avatást.
A vádlottak egy része is úgy érezte, eldurvultak az események, túllőttek a célon. A harmadfokú eljárásra azt követően kerülhetett sor, hogy a Csongrád Megyei Bíróság – részben megváltoztatva az első fokon eljáró Szegedi Városi Bíróság ítéletét – a vádlottak bűnösségét 29 rendbeli társtettességben elkövetett személyi szabadság megsértése mellett további egyrendbeli társtettességben elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is megállapította.
(MTI)
