Szeptember 25-én lenne százéves a templom- és parókiaépítő, gyülekezetszervező lelkész, az első magyarországi evangélikus népfőiskola alapítója, „a fáradhatatlan diakóniai vezető” – olvasható a dokumentumban. Sztehlo Gábor „sokoldalú, kreatív embermentő- és formáló szolgálatát” a hírlevél szerint az egyház eddig még kellőképpen nem tárta fel. A jubileumi év során pályázatokat írnak ki, kiadványokat szerkesztenek, konferenciákat, ünnepi rendezvényeket szerveznek, amivel segítenek a közvéleménnyel megismertetni Sztehlo Gábor munkásságát, „ma is aktuális lelki-szellemi hagyatékát”.Az év kiemelkedő ünnepeként, a tervek szerint szeptember 25-én Sztehlo-szobrot lepleznek le a budapesti Deák téren, amelyhez kérik a hívek közadakozását.
Sztehlo Gábor 1909-ben Budapesten született, 1932-ben szentelték lelkésszé. Finn minta alapján 1937-ben megkezdte az evangélikus népfőiskola szervezését Nagytarcsán, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg. 1944 márciusától – Raffay Sándor püspök megbízásából – kezdte el zsidó gyermekek mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Mintegy 1500 gyermeket és 500 felnőttet mentett meg a vészkorszakban, tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet.1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont, amelynek 1950-es államosítása után segédlelkésze volt a budavári, a kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra ott maradt, és 1974-ben bekövetkezett haláláig Svájcban folytatta lelkészi tevékenységét. Az általa megmentettek és neveltek 1990-ben a nevét viselő alapítványt hoztak létre. Sztehlo Gábor emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán. Nagytarcsán utcát neveztek el róla, Salgótarjánban vendégház őrzi a nevét.
(MTI)
