„1988 decemberében hozta meg a vezetés a döntést az úgynevezett vasfüggöny – ami akkor már csak egy elektromos jelzőrendszer volt – lebontásáról. A lebontás márciusban el is kezdődött és júniusra befejeződött. Viszont nem talált a két külügyminiszter közös időpontot arra, hogy szimbolikusan, egy nagy drótvágó ollóval valahol átvágják ezt a drótot. Végül már fönnállt az a veszély, hogy eltűnik a vasfüggöny, és még mindig nem történt meg az átvágás. És akkor, egy körülbelül tízméteres darabon meghagyták a vasfüggönyt. Június 27-én megtörtént az ünnepélyes átvágás” – mondta Kovács László.
Végül az ünnepélyes átvágás szerepelt a híradásokban, de ez tulajdonképpen a folyamat vége volt, és nem az eleje – fűzte hozzá. A vasfüggöny átvágása után több mint hatvanezer NDK-s állampolgár érkezett Magyarországra, hogy innen induljon Ausztria felé. A magyar vezetés úgy döntött: nem küldi vissza őket az NDK-ba, hanem szeptemberben megnyitja a határt – mutatott rá az egykori diplomata. A döntés előtt azonban több forgatókönyv szóba került: felmerült, hogy a Bécsbe tartó vonatokra egy-egy pluszkocsit kapcsoljanak, benne az NDK-s menekültekkel, illetve, hogy az éjszaka leple alatt minden este néhány busznyi keletnémetet „csempésszenek át” Ausztriába. Ezek helyett azonban egy nemzetközi jogilag is védhető megoldásként döntöttek a határnyitás mellett – mondta Kovács László, aki 20 éve külügyi államtitkár volt, egy, a határnyitásról rendezett konferencián.
A volt külügyminiszter szerint a határnyitás nemcsak Magyarországra, hanem az egész térségre és Németországra is nagyon nagy hatással volt. Az azóta eltelt években nem volt olyan kétoldalú találkozó, ahol a német fél ne említette volna meg ezt az eseményt – fűzte hozzá. A nyitás előtt a külpolitika óvatos változásai már 1982-ben elkezdődtek, a Nemzetközi Valutaalaphoz és Világbankhoz csatlakozással. A csatlakozáshoz a magyar pártvezetés nem kért engedélyt Moszkvától, csak a döntés után tájékoztatták a szovjet vezetőket. A lehetőséget az teremtette meg, hogy a szovjet vezetés akkoriban három évig az utódlási kérdések miatt magával volt elfoglalva – mondta Kovács László.
Franz Vranitzky volt osztrák kancellár a tanácskozáson a vasfüggöny átvágásával kapcsolatban elmondta: a világsajtót bejárta az a kép, amely arról szólt, hogy a két külügyminiszter az osztrák oldalon állva vágja át a vasfüggönyt. A valóságban azonban Horn Gyula és Alois Mock a magyar oldalon állt, ugyanis egy fotós kérte meg őket, hogy az ellenfény miatt menjenek át a magyarországi részre – tette hozzá. A volt kancellár arról is beszélt, hogy a határok megnyitása az osztrákok számára is fontos volt, egyebek mellett a turizmus miatt. Franz Vranitzky arról is beszélt, hogy Ausztria a rendszerváltás előtt a Nyugat peremére szorult, így az osztrák kormányok a keleti államok irányába is igyekezett gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat fenntartani. Ez sokat segített a rendszerváltás utáni kapcsolatok alakításában – fűzte hozzá.
Kende Péter szociológus előadásában rámutatott: Magyarországon a nyitás nem a külpolitikában kezdődött. A változás már az 1960-as években megindult, amelynek egyik jól látható jele volt az 1968-as gazdasági reform – mondta a szakember. A vasfüggöny lebontását Magyarország, Németország és Ausztria nyilvántartja, a világ azonban elfelejtette. Lengyelország szerepe még mindig jobban él a világ emlékezetében – tette hozzá.
Romsics Ignác egyetemi tanár arról beszélt, hogy Magyarországon, például Lengyelországgal ellentétben, nem voltak tömegmozgalmak, amelyek a rendszerváltást követelték. A közérzet azonban egyértelműen megváltozott a nyolcvanas évek végére, főként a gazdaság hanyatlása miatt. A történész szerint a mai frusztrációk oka, hogy az emberek rendszerváltással kapcsolatos vágyai és reményei csak részlegesen teljesültek. A határnyitásról szóló kerekasztal-beszélgetést az Európai Bizottság magyarországi képviselete és az Egy Emberibb Világért Alapítvány szervezte.
(mti)
Szalay Bobrovniczky Kristóf
Szalay-Bobrovniczky Kristóf történelmi találkozón vett részt
