Augusztus 20-án az államalapítás mellett a megmaradásunkra is emlékezünk, s gróf Széchenyi István az államalapítóhoz méltó utódok egyike – mondta a szobor avatásakor Sótonyi Péter, Széchenyi-díjas akadémikus. Szerinte Széchenyi „kivételes történelmi személyiség”, akinek a szerepéről, jelentőségéről és munkássága értékeléséről még napjainkban is zajlanak szakmai viták, de történelmi nagysága vitathatatlan. A reformkor történetének kiemelkedő, központi alakjának lenyűgöző az átgondoltsága és körültekintése, ahogy a „nagy terveinek egy-egy láncszemét összekapcsolja”, elérkezettnek látva az időt valóra váltásukhoz – mondta az akadémikus.
Példaként említette a „legnagyobb magyar” elévülhetetlen tettei és érdemei között a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Kaszinó alapítását, a hazai lóversenyzés meghonosítását, a Lánchíd és alagút létesítését, a Duna, a Tisza szabályozásának elindítását, a dunai gőzhajózás, a hajósegylet és hengermalom létrehozását, a balatoni hajózás megteremtését.
Széchenyi István kiemelkedő politikus, teoretikus, de a világgal és önmagával is folyamatosan perlekedő hús-vér ember is – mondta az ünnepség szónoka, rámutatva: „cselekvő, hazáját féltő példátlan személyiség volt”.
Az akadémikus Cséri Lajos szobrászművész alkotásáról azt mondta: érzékelhető a szobron a „szenvedés és boldogság”, de azt „úgy ütköztetve”, hogy összességében az alkotás „a gróf humánumát idézi”. Az akadémikus szerint a szobor azt is üzeni, hogy „illúzió lenne azt hinni, hogy a társadalmunkban felhalmozódott ellentmondások feloldása konfliktusmentes folyamat lenne”.
(MTI)

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.