„Por vagy és porrá leszel”

Mindennek eljön az ideje. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek, ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak. Ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje van a gyűlölésnek. Ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. Most a csend ideje jön. A megbánásé, az elmélyedésé. A találkozások ideje jön. Önmagunkkal.

Szerdán kezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos böjti és vezeklő időszak. Egy pap ismerősöm egyszer azt mondta: „Fényes szomorúság lengi be a nagyböjtöt”. Hiszen ez a bűnbánat ideje, alkalmat ad a lemondásra, az elmélyedésre, a kiengesztelődésre, miközben megpróbálunk méltóképpen felkészülni Jézus feltámadásának ünneplésére. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és érte való áldozatvállalását.

A hamvazószerdai liturgia az őskeresztény hagyományt idézi, amikor a hívők vezeklés gyanánt hamuval szórták meg a fejüket. Ennek emléke még ma is fellelhető: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán és nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá, amikor is az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut öntött és kiutasította őket a templomból, ahogy Isten is kiűzte az első emberpárt a paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig nem volt szabad a templomba belépni.

Miért negyven napig tart a nagyböjt? – tehetnénk fel a kérdést. A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

A II. vatikáni zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, amikor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni, húsételt nem lehet fogyasztani. A görög katolikusok számára már hétfőn elkezdődött a böjt, nekik aznap minden állati eredetű ételtől tartózkodni kellett. A nagyböjt hamvazószerdával kezdődik és nagyszombatig tart. Az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást és a jócselekedeteket is gyakorolni kell.

(Prédikátor könyve, Wikipédia)