Böjte: Ne hagyjuk, hogy bemocskolják az intézményrendszert

Nemcsak azokról kell beszélni, akik beszennyezték az egyház tekintélyét, hanem azokról a tömegekről is, akik „hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk” – olvasható Böjte Csaba ferences rendi szerzetes húsvéti levelében.

Húsvét másodnapja van! Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni – olvasható Böjte Csaba húsvéti üzenetében. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat, akik alszanak – teszi hozzá. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskola padokban – szerepel az üzenetben.

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! – írja. A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát, jól tette, de ti, mi, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok – teszi föl a kérdést. Beszélni kell arról az egy százalékról akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is, kik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk – véli Böjte Csaba.

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal – olvasható az üzenetben. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől se elismerést, se segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helyt álltak, számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak – teszi hozzá.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel, hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság, melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez – véli Böjte. Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is rántsuk le a fátylat és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót szépet, mit általuk kaptunk a jó Istentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni – szólít föl a Böjte Csaba. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság bemocskolja azt az intézményrendszert, vagy azokat a személyeket is, melyek számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi születésünkhöz hozzá járultak – zárul a levél.

(MNO)