„Ez az időszámítás óriásokban mér: Széchenyiben, Erkelben”

Az Akadémia idejét tudós zsenikben, a tudomány megvilágosító felfedezéseiben, a sürgető feladatokban mérik, olyan elhatározásokban, amelyek nemcsak a „mostra”, hanem a „mindenkorra” vonatkoznak, olyan célokban, amelyek a tudás eredményeit nem használják, hanem hasznossá teszik – hangsúlyozta Pálinkás József, az MTA elnöke hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia 180. közgyűlését megnyitva, amelynek első napja Bolyai János és Széchenyi István halálának 150. évfordulójához kapcsolódik.

A közgyűlésen megjelent Sólyom László köztársasági elnök, valamint Mádl Ferenc korábbi államfő. „Ez az időszámítás óriásokban mér: Széchenyiben, Erkelben, Bolyaiban. Ez az időszámítás világrengető és világegyengető kérdésekben és válaszokban nyer ütemet. Ez az időszámítás a tudós alázatból és az időtlen értékek iránti elkötelezettségből meríti hitelét. Ma ebben a sajátos számolásban 180-hoz érünk” – fogalmazott a tudós társaság elnöke.

Mint kifejtette, itt a történéseknek is más léptéke van. Történelmi nagyságú, nemzeti érvényű évfordulók, világméretű összejövetelek, milliókat érintő sorskérdések, századoktól örökölt, századokra kiható döntések helye, közössége az Akadémia. „Ez nem dicséret, ez feszességre, fegyelemre ösztönző kritika, vállalás, ígéret, hiszen így is kell maradjon: valódi, nagy feladatok, teremtő erejű, örök értékű vállalkozások színtereként. Az Akadémia olyan hosszú időre és olyan sokak által kapott és kap felhatalmazást, amelyre csak ezzel az ígérettel és csak ennek teljesítésével válaszolhatunk” – emelte ki Pálinkás József.

Mint rámutatott, az Akadémiának saját célkitűzései mellett a nagy elődök szándékával is szembe kell néznie. S amivel saját eredményei mellett el kell számolnia, az a jövő kiválóságainak bizakodása. „Itt nem lehet mellébeszélni, mert a nyelv, amelyet használunk, más időben kap mértéket, nincs elvesztegethető szó, mindnek súlya és felelőssége lesz. Tőlünk függ az Akadémia idejének sodra: az elképzelések, az elhatározások adják az irányát. (…) Az, ahogyan ma szembenézünk, tudós nagyjaink álmait igazolhatja. És az, amiről ma szólunk, ifjú kutatók életébe, terveibe íródik bele. Mindez pedig nem lehet belső nyelv, nem lehet valamiféle érthetetlen, tudós okoskodás: nemzeti közösségünk egészének tartozunk az érthetőségével, a nyíltságával, az őszinteségével. A tudomány »jó hírével«, amely a jövőnek ír történelmet” – összegezte Pálinkás József.

(MTI)