Magyarország kormánya az utóbbi hónapokban sok befolyásos érdekkel szállt szembe, és egyelőre nyerésre áll – jegyzi meg a cikk elején a szerző. Rámutat: a Financial Times júliusban, amikor a magyar kormány „csomagolni küldte” a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), azt harsogta, hogy az IMF nem engedhet a költségvetési fegyelem lazulásával flörtölő kormányoknak. Magyarország ellenszegülése vélhetően az IMF és az európai hatóságok által szorongatott más kormányokra is átterjedhet – vélekedik a Guardian cikkírója.
Emlékeztet: a kormány július elején először is bankadót vezetett be, majd elutasította, hogy eleget tegyen az IMF a költségvetési hiány további csökkentésére vonatkozó követeléseinek. Magyarország – írja a szerző – már közel négyéves megszorításon van túl, a deficit a bruttó hazai termék (GDP) 9 százalékáról 3,8-ra csökkent. Ami még fontosabb, a folyó fizetési mérleg hiánya erre az évre kevesebb mint 1 százalék. A cikkíró ugyanakkor hozzáteszi: a munkanélküliség a 2007-es 7 százalékról mára 12 százalékra emelkedett, a gazdaság alig nő.
„Bárcsak mi is megtehetnénk!”
Orbán Viktor kormánya most az ország jegybankját vette célba, és azzal vádolja, hogy a kamatszint magasan tartásával késlelteti a gazdaság talpra állását – olvasható a cikkben. A kormány 75 százalékkal csökkentette Simor András bankelnök fizetését – írja a szerző, hozzáfűzve, hogy „bárcsak mi is megtehetnénk ugyanezt például Alan Greenspannel vagy Ben Bernanke-kel, akik felelősek a nagy világválság óta legsúlyosabb recesszióért”. A szerző, Mark Weisbrot emlékeztet arra, hogy Magyarországon Európa-szerte az egyik legmagasabb az alapkamat, 5,25 százalék. Mindezekben a döntésekben, amelyeket az Orbán-kormány hozott, van némi gazdasági logika – vélekedik a cikkíró.
A bankadó a GDP 0,5 százaléka, ami jelentős egy olyan kormány számára, amely csökkenteni próbálja a hiányt. A bankok – amelyek felelőtlen hitelezési tevékenységük révén az Egyesült Államokban és másutt is jelentős részben okolhatók éppen azokért a gondokért, amelyekkel Magyarország küszködik – a gazdasági stagnálás közepette is nyereségesek, ez alkalmas terület adószedésre. Az IMF által követelt prociklikus politika – a költségvetési lefaragások és az adóemelések – fékezte a gazdaság talpra állását, és egy ponton valakinek ki kell mondania, hogy ami elég, az elég – írja a szerző.
Magyarország küzdelme egy nagyszabásúbb harc képét vetíti előre
Szerinte ugyanez igaz a jegybank kamatszintjére, amely a gazdasági válság alatt túl magas, 8 és 11,5 százalék közötti volt 2008-ban, amikor a gazdaság leszálló ágban volt. Tavaly, amikor a magyar GDP 6,3 százalékkal csökkent, a kamatszint még mindig 6,25 és 9,5 százalék között állt – emlékeztet. A cikkíró úgy véli, a kormány lépései éles rendre utasítást váltottak ki. A bevett ortodoxia, miszerint a központi bankoknak „függetlennek” kell lenniük a kormánytól, gyakran azt jelenti, hogy a bankárok érdekei és nem a köznép érdekei felett őrködnek.
A szerző emlékeztet: azok a hitelminősítő intézetek, amelyek a jelzálogpiaci válságban is szerepet játszottak, leminősítést valószínűsítő felülvizsgálat alá vették Magyarországot, mert nem jutott egyezségre az IMF-fel. A Guardian a The New York Times múlt heti írására emlékeztet, amely szerint Magyarország küzdelme egy nagyszabásúbb harc képét vetíti előre, amely a jövő évben zajlik majd, és arról szól, hogy az európai politikusok költségvetési fegyelmet próbálnak ráerőltetni a mind engedetlenebb polgárokra.
A cikk szerint sajátos, hogy egy jobbközép magyar kormány viszi a prímet, de ha Spanyolország és Görögország szocialista kormányai szembeszegülnek a Nemzetközi Valutaalappal és az európai hatóságokkal, ők is megnyerhetik maguknak a közvélemény támogatását. Akkor pedig – zárul a cikk – új játéktér alakul ki Európában, amely a gazdasági válságból való gyorsabb kilábalást tesz majd lehetővé, és véget vethet még a többség életszínvonalát jelenleg sújtó ostromnak is.
(MTI)
origo.hu
Ritka fehér szarvas tetemére bukkantak
