Az alkotmánybíró a Húsz éve szabadon Közép-Európában című nemzetközi konferencián tartott előadást az alkotmányozási dilemmákról a Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön. Stumpf István kifejtette: a két évtizede kialakított modellben komoly működési zavarokat okozó belső feszültségek halmozódtak fel, a rendszerváltás rendszere nem képes hatékonyan kezelni a szociális problémákat, és nem tudott sikeresen alkalmazkodni a megváltozott nemzetközi erőtérhez.
A jogász-politológus szerint a hatályos magyar alkotmány bár megfelel az európai elvárásoknak – mind a hatalommegosztás rendszere, mind az emberi jogok védelme szempontjából –, az új alaptörvény megalkotása mellett szól, hogy egy alkotmány minőségét annak koherenciája, a benne foglalt érték- és intézményrendszer hatékonysága, továbbá rendkívül erős szimbolikus jelentősége adja.
„Jogilag valóban nincs alkotmányozási szükséghelyzet” – mondta, de hozzátette, az új alkotmány megalkotásának indokai nem tudományosak, hanem politikaiak, és nem is lehetnek mások, mivel az alkotmányozás politikai kérdés. Kifejtette, hogy az 1989-es alkotmánymódosítás a rendszerváltoztatás korának szemléletét, félelmeit képezte le, és adott azokra egyfajta választ. Eredményes volt abban az értelemben, hogy vértelen átmenetet tudott biztosítani. Azóta viszont teljesen új típusú, az ország NATO- és EU-tagságán kívül globális kihívások jöttek létre, amelyek közül többnek alkotmányos vetületei vannak.
Elmondta, az alkotmányozással kapcsolatos közéleti vitában az az egyik központi kérdés, hogy mi maradjon meg a régi alkotmányból. A jelenlegi alkotmány jelentős része szerinte megőrizhető és megőrzendő. Rámutatott, hogy az új alkotmány nem lesz annyira új, mint az 1989-es alkotmányreform idején kidolgozott alaptörvény, amikor formailag megmaradt, de tartalmában teljesen lecserélődött a szocialista alkotmány. Felhívta a figyelmet: az 1989-es viták során alig került szóba, hogy az országnak 1949-ig történeti alkotmánya volt, amely fontos közjogi tradíciót, nagy értékeket hordozott.
„Ezt az adósságot is nyilvánvalóan valamilyen módon meg kell majd téríteni” – fogalmazott. Stumpf István arról is szólt, hogy az alkotmány szintjén kell rendezni az államszervezeti kérdéseket, köztük a parlament szerkezetét és a választási rendszert. Azt mondta, megfontolásra alkalmasnak tartja egy esetleges második kamara létrehozását. Utalt rá, hogy sokan zsigerből elutasítják ezt, mondván, lelassítaná a parlament működését, és korporatív elemeket vinne a demokratikus választási rendszerbe.
A második kamara mellett szól viszont szerinte a pártrendszer feletti alkotmányos folytonosság biztosítása, a hosszabb távú nemzetstratégiai érdekek érvényesítése, a közjogi tisztségviselők választásának árnyaltabbá, valamint a sarkalatos törvények elfogadásának megalapozottabbá tétele. A második kamara fontos szerepet kaphatna továbbá az új alkotmány stabilitásának védelmében – mutatott rá.
Kitért arra is, hogy az elmúlt húsz évben több tízezer oldalnyi anyag született az Alkotmánybíróság predencensjogaként, sok ponton értelmezték az alapvető szabadságjogok kérdését. Ezek a magyar jogi kultúra, a közjog részévé váltak, végig kell gondolni ezek intézményesítésének lehetőségét – mondta.
Stumpf István leszögezte: az új alkotmány előkészítése során minden változtatást alaposan mérlegelni kell, nem lehet nélkülözni a nyilvánosságot, az elmélyült szakmai műhelymunkát és a tudományos vitát.
(MTI)
