– Egy évvel ezelőtt sokan azt mondták, hogy az EP-választáson látható politikai átalakulás csupán időleges lesz, és hamarosan újra a két nagy párt fogja uralni a politikai mezőt. Az országgyűlési és az önkormányzati választás fényében valóban átalakult a hazai pártrendszer?
– Korábban egy domináns kétpártrendszerről beszélhettünk, amikor két nagy gyűjtőpárt volt jelen a hazai politikában. A Fidesz a 2002-es országgyűlési választás második fordulója előtt egyesíteni tudta a mérsékelt jobboldali szavazótáborokat, és azóta azokat egyedüliként képviseli. Az MSZP szintén egyedüliként fedte le a baloldali szavazókat, így mindketten körülbelül egy két és negyedmilliós bázist tudtak stabilan megszólítani. Ez a két párt a közvélemény-kutatásokban és a 2006-os választásokon a szavazók 85-90 százalékát képviselte, rajtuk kívül csak két kisebb erőnek (MDF, SZDSZ) sikerült bejutnia a parlamentbe.
A Jobbik egy nagyon komoly protesthangulatot lovagolt meg a 2009-es európai parlamenti választáson. 2009-ben és 2010-ben is a többi párt ingyenreklámot csinált a Jobbiknak, amiben az MSZP és az SZDSZ volt az éllovas. Orbán Viktor idén márciusban már arról beszélt, hogy a jobboldali szavazók ne osszák meg a voksaikat, ami egyértelműen megtörte a lendületüket. A Jobbik 800 ezer szavazója között alapvetően 400-500 ezer olyat látok, akik csak azért voksoltak rájuk, mert nem kértek a két nagyból, vagy az általános jólét nélküli elmúlt húsz évből. A másik 300 ezer az a voksoló, akik már korábban is a szélsőjobboldali szubkultúra részesei voltak. A Vona Gábor vezette alakulat úgy karolta fel őket, hogy azok vezetőivel nem kellett alkut kötnie.
A Jobbiknak az idén megszakadt ez a „győzelmi futása”, mivel a Fidesz átvette a témáikat, és az általuk felvetett valós problémákat jogállami eszközökkel próbálta orvosolni. A Jobbik és az LMP ősszel azért sem tudott annyira jól szerepelni a választásokon, mert a hasznos szavazat elve érvényesült, ami azt jelenti, hogy sok jobbikos inkább a Fidesz, míg sok LMP-s inkább a szocialista jelöltre voksolt. Emiatt érzik sokan úgy, hogy ezeknek a pártoknak a dinamikája megtört.
Maradt egy nagyon erős pártszövetség a Fidesz–KDNP személyében, amely egyedül fed le egy hatalmas bázist. Az a kérdés, hogy vele szemben az MSZP egyedül föl tud-e állni. A nagy kihívás a szocialistáknak az, hogy képesek-e egymillió szavazót visszaszerezni a következő években, azonban ez jelenlegi tudásunk alapján nem tűnik valószínűnek. Egyrészt mert a pártvezetés „gyengén muzsikál”, nem annyira karizmatikus, nem újítja meg a programját, nem a saját játékát játssza, hanem a Fidesz által üresen hagyott teret próbálja betölteni. Sokkal inkább az valószínű, hogy olasz mintára egy olajfa-koalíció jöhet létre a kormánypárttal szemben, abban az esetben, ha a szocialisták egyedül nem tudnak két és fél millió szavazót integrálni.
Most egy domináns egypártrendszerünk van, amiben a Fidesz–KDNP nagyon erős. Vele szemben van egy középpárt (MSZP), egy protestpárt (Jobbik) és egy regionális párt (LMP). Az LMP alapvetően a modernizációs szigeteken erős, a fővárosban és környékén és egyetemi városokban. Az a kérdés, hogy milyen lesz a 2014-es választási rendszer, mivel az fogja meghatározni a későbbi mozgásokat. Ha a mostani tábora kitart a Fidesz mellett, akkor azon fog eldőlni a következő voksolás, hogy a választási rendszer képes lesz-e megmutatni a kormánypárttal szembeni elégedetlenek erejét.
– Mely területeken tekinthető sikeresnek a májusban hivatalba lépett kormány, és hol lehet azt mondani, hogy vannak még tennivalók?
– A kormány nagyon lendületes kezdése azzal magyarázható, hogy az elmúlt nyolc év hibáit hozták helyre. A kétharmad birtokában az eddig elnapolt dolgokat tudták megoldani, mindenki tudta, hogy több területen változásra van szükség (médiatörvény, kormányzati és önkormányzati rendszer átalakítása). Ezeken a területeken mások már korábban is megpróbáltak változtatni, de nem volt emögött konszenzus, vagy az egyik oldalnak kétharmada. Amit a jobboldal nagyon régen szeretett volna, hogy olyan rendszer kialakítása kezdődjön meg, amely az ő világképét erősíti. Itt az egyházak jelentősebb szerepvállalásáról, a jobboldali középosztály megerősítéséről van szó, amelyek hosszabb távon érhetnek majd be.
Ezeken a területeken a kabinet jól működött, legjobban a kormányzati rendszer átalakításában és a képviselők számának a csökkentésben szerepelt. Óvatos reformlépések is indultak. Szemben a gyurcsányi reformlendülettel, a mostani kabinet nem akart „célkeresztet a homlokára rajzolni”, hogy ide lőjetek. Lassú lépések vannak a bürokrácia leépítésére, aminek példája a kormányhivatalok számának januári csökkentése, emellett az adóreform is valódi változást hoz. Jónak tartom a szociálpolitikai intézkedéseket, mivel végre követelményekhez kötik a támogatást. Összességében jó irányba mennek a dolgok, de a kabinet nagyon szemérmesen kommunikálja ezeket a lépéseket.
– Minek köszönhető, hogy a Fidesz még mindig jelentős előnnyel vezet? Az ellenzék gyengesége és hiteltelensége, vagy pedig az óriási bizalom eredménye ez?
– A Fidesz támogatottságát azzal lehet magyarázni, hogy egyedül fed le egy bő kétmilliós bázist. Nevezhetjük őket antikommunistáknak és polgári szavazóknak is. Ők bíznak a Fideszben, főként az elmúlt nyolc év rossz kormányzása miatt, és részint azért, mert nekik kedvező politikát folytat az Orbán-kormány. Ez a bizalom még kitart, az ellenzék fragmentált, valamint az MSZP elveszítette korábbi szavazóinak több mint a felét. A szocialistáknak nagyon nehéz helyzete van, hiszen az ő bázisuk döntően az 55 év fölötti korosztályból kerül ki, és a demográfia nem kedvez ennek. Évente nagyon sokan halnak meg, és a szocialistáknak nagy problémájuk, hogy nem tudják pótolni az elhalálozott szavazóikat. Ez a réteg alapvetően a Kádár-rendszerben élt jól, és ehhez kötik a társadalmi mobilitást, és korábbi választásokon is mindig balra szavaztak. Az idős szavazók kihalnak, míg a fiatalabbak a Jobbikhoz és az LMP-hez mennek.
– Mitől függ az, hogy a Fidesz képes-e jelenlegi támogatottságát megtartani és a lengyel jobbközép kormánypárthoz hasonlóan domináns szereplő maradni?
– Kétmillió szavazó vélhetően kitart majd stabilan a Fidesz mögött. Ők azt látják, hogy jó irányba megy az ország, és emellett nem kívánják a szocialisták ismételt visszatérését. Nagy kérdés, hogy ez a tábor mire lesz elég a választáson. Egy hatvanszázalékos részvételnél és megosztott ellenzéknél ez egy ötvenszázalékos eredményre bőven elég, így megvan az esély arra, hogy a párt megnyerje a következő parlamenti voksolást. Itt jön a képbe, hogy a többi párt, főleg az MSZP tud-e ennél többet mozgósítani. Ha elmaradnak a gazdasági eredmények, vagy nagy szavazói csoportok kiábrándulnak a Fideszből és átcsúsznak az ellenzékhez, akkor hiába lesz a mostani kormánypártnak mondjuk több mint kétmillió szavazója, akkor a 2002-es helyzet ismétlődhet meg.
Kockázatnak látom a jövő szempontjából, hogy a szegények egy része ki fog ábrándulni a kormányból, hiszen akinek nincs bevallott adózott jövedelme, de van gyermeke, az nem tud részesülni az adókedvezményekből. Nem látom azt a világgazdasági helyzetet sem, amelyben tömegével jönnek létre új munkahelyek. Negatív hatása lehet, ha nem erősödik meg a forint, mert az a devizahitelesek helyzetét tovább nehezítheti. A magyar gazdaság önmagában olyan kicsike, hogy a felvevőpiacaink kezében vagyunk, ezért kockázatosak a növekedési kilátások, amit tetézhet az euróövezet válsága.
Az adókedvezmények egy része vélhetően a lakáshitelek törlesztésére fog elmenni, ami szintén nem generál belső keresletnövekedést. Az a kérdés, hogy a véleményvezérek hogyan érzik majd a helyzetet. Jobb-e itt élni, mint két-három évvel ezelőtt. A kollektív emlékezet is jelentősen befolyásolhatja a Fidesz támogatottságát, mivel az emberek nem ahhoz hasonlítják a mostani helyzetüket, hogyan éltek 2006-ban, hanem ahhoz, hogyan élnek napjainkban. Három év múlva sem azt fogják nézni, hogy milyen volt a Gyurcsány-kormány alatt, hanem hogy milyen 2013-ban. Ha addigra nem sikerül érezhető gazdasági fejlődést elérni, az a kormány bukását vetítheti előre.
– Az MSZP nagyobb szakadás nélkül túlélte az idei évet, de mostanra jól látszik a Gyurcsány–Mesterházy ellentét. Ez a konfliktus 2011-ben akár szét is robbanthatja a pártot?
– Az MSZP-ben mindig is több irányzat volt, platformok, érdekcsoportok. Tudják jól, hogy csak ez az érdekháló tartja fönn a párt működését. Hiszen ha a baloldali tábort több párt fedi le, mint 1994–2002 között a jobboldalt, akkor semmi esélyük nincsen a választás megnyerésére. A legnagyobb kérdés, hogy kinek a köre legyen a vezető erő, hiszen komoly pozíciókról van szó. Úgy látom, itt inkább egy érdekkonfliktusról van szó, és nem értékkonfliktusról. A vezetői körök vitájáról van szó, és ezért is mondják hiába az „öregek”, hogy ők már visszavonulnának, de ennek ellenére ott ülnek a parlamentben. Nincs visszavonulási útvonaluk, mivel egyszerűen nincsenek olyan posztok, ahol úgy érezhetnék magukat, hogy fontos szereplői még a közéletnek. Nyilván ez egy éles harc a két tábor között, amiről néha kiszólásokból lehet értesülni.
Az MSZP-ben 2012-ben lesz tisztújítás, így szerintem jövőre a konfliktusok kiéleződnek a párton belül. Nincs parlamenti választás, így nincs ok az összezárásra. A 2012-ben megválasztandó elnökség köre lehet majd az, aki a 2014-es választáson befutó helyekre számíthat. Ha abból indulnak ki, hogy 200 fős lesz a parlament, és az MSZP jó esetben a voksok 30-40 százalékát megszerezheti – ami mai tudásunk alapján egy optimista cél –, akkor azt láthatjuk, hogy az a választási eredmény nem minden jelenlegi szocialista vezető számára teszi lehetővé a bejutást. Az irányzatok között is van vita. Mesterházy alapvetően egy baloldali pártot akar, amely a bérből és fizetésből élőkre és a nyugdíjasokra építené a politikáját, mivel szerinte ez hozza majd meg a későbbi sikert. Gyurcsány egy néppártot szeretne építeni, amihez ő a liberálisokat, balliberálisokat és konzervatívok egy részét is egybegyűjtené. Ha ő nyerne, akkor az olajfának nagyobb esélye lenne, míg az „öregek” inkább maguk alá szeretnék besorolni a szövetségeseket.
– Az év végére jelentős konfliktusok alakultak ki a Jobbikon belül. A MIÉP útjára lépnek, vagy képesek lesznek új témákat találva ismét erősödni?
– A protestpártoknak van egy sajátos életciklusuk, a baloldali vagy nagykoalíciós időszakokban nőnek nagyra, és általában a lessüllyedő kisegzisztenciákat képviselik. Ha azt mondták volna, hogy 2009-ben sírba tettük az SZDSZ-t, míg 2010-ben sírba tesszük az MSZP-t, akkor talán 2010 tavaszán megelőzhették volna a szocialistákat. Sokan Orbán kérése ellenére is megosztották volna a szavazatukat, mert többet ért volna, hogy az MSZP-t „sírba tegyük”, mint hogy a Fidesz mennyivel nyer. A Jobbik irreális célokat tűzött ki a Fidesz megelőzésével.
A kutatások azt mutatják, hogy a Jobbik szavazóinak 60-70 százaléka egyetért a kormány politikájának irányával, de a lépéseket lagymatagnak tartják. A párt nem tud egy önálló arcélt felmutatni, mert témáik jelentős részét a kormány jogállami lépésekkel oldja meg. A Jobbikban emiatt komolyan gondolkodnak azon, hogy tudják a korábbi támogatottságukat visszaszerezni, mivel mostanra a tízszázalékos határra esett vissza a népszerűségük. Az a fő problémájuk, hogy rengeteg mindent megszavaznak a parlamentben, ugyanakkor ők ezzel – az 1998 utáni MIÉP-hez hasonlóan – a kormány külső támogatóiként tűnnek föl, így a protestszavazók elfordulnak tőlük. A gárda azért nem működik, mert Pintér Sándor az utcára vezényelte a rendőröket, szigorúbb büntetéseket vezetett be, és ezzel a társadalomnak ezt a fajta igényét, amit az MSZP-kormány nem tudott kielégíteni, megragadta.
Úgy tűnik, ideológiai kérdésekben próbálnak új arculatot teremteni, vissza akarnak térni a korábbi taktikához, amikor nagyon erősen támadták a balliberális elitet. Provokálni akarják ezt az értelmiséget, többek között a Károlyi Mihály szobránál történtekkel, mert azt gondolják, hogy ugyanúgy vissza fognak támadni rájuk, mint a Gyurcsány-korszakban, amikor ezzel egyben persze fel is emelték őket. Ez már nem működik így, mert a balliberális értelmiség is megosztottabb lett, kevesebb a médiájuk, és most már a Fidesz „demokráciaátalakítását” vélik a legnagyobb veszélynek. Ők már nem ugranak automatikusan a Jobbik által fölvetett provokatív témákra, és ha nem foglalkoznak annyit velük, nem lesznek érdekesek.
– Amilyen gyorsan feltűnt az LMP, olyan sebességgel fog eltűnni?
– Az LMP-nek a szavazóbázisa nagyrészt átfedi a volt SZDSZ-szavazókat, mert a párt ott erős, ahol korábban a liberálisok értek el jó eredményeket. Ezek az emberek zömében a rendszerváltás és a modernizáció győztesei, akik már az önmegvalósítás fázisában tartanak. Ilyen szempontból az LMP-nek vannak tartalékai, amit csak erősít, hogy a fiatalok körében is népszerűek. A párt problémái hasonlítanak a nyugati társaikéra. Egyik ilyen a bázisdemokrácia, hogy mindenről öt-hat testület dönt, két-három vezető van. Így nem lehet tartósan hatékonyan működni, és a felelősség is elkenődik. Ha az LMP csak a modernizációs szigeteken marad erős, akkor nem tudja azokat az objektív feltételeket teljesíteni (ajánlószelvények összegyűjtése, listák fölállítása minden megyében), ami az ötszázalékos küszöb átlépéséhez kell.
Schiffer András és köre úgy tűnik, az SZDSZ hibáit el akarja kerülni, ha van egy jó javaslata a Fidesznek, akkor azt támogatják, ha egy a szocialistáknak, akkor azt. Olyan liberális pártot szeretnének, mint Németországban az FDP, amely mindkét fél felé nyitott. Ezzel szemben van egy neoliberális irányzat, amely a gazdaságban hozná vissza azokat a lépéseket, amelyeket a nyertesek örömmel fogadnának, míg a nagy többség azt elutasítaná. Nagy kérdés,
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
