Az elmúlt négy-öt esztendőt joggal nevezhetjük a jövőt formáló nagy fordulat kezdetének. Ez az időszak Ukrajnában, majd a Közel-Keleten háborút hozott, s új fejezetet nyitott Európa és a világ legújabb kori történelmében. Ma még nem látjuk a folyamat végét, de máris felgyorsult Keletnek és Nyugatnak a hegemónia megszerzésére irányuló versengése, és gyökeresen változnak a globális erőviszonyok.
Az már most látszik, hogy Európa egyre jobban veszít a súlyából, globális jelentősége csökken, s ha nem képes alkalmazkodni, akkor nem kerülheti el a széteséssel fenyegető hanyatlást. Ismerjük az Európai Uniót gyengítő válság legfőbb felelőseit. Lehetne sorolni a neveket, de nem ez a fontos, hanem az, hogy a nyugati társadalmakra telepedett globalista, balliberális politikai irány jövőjének leáldozott.
A szuverenista, patrióta mozgalom térhódítása megállíthatatlan, s reményt nyújt a teljes bomlás megfékezésére. Be kell látni, hogy csakis az európai kultúra hagyományainak tiszteletén, a nemzeti érdekek bátor szolgálatán, a tagállamok közötti összetartáson és szolidaritáson alapuló új Európa lehet sikeres és életképes.
Mi a baj a globalizmussal? Az, hogy lényegében egy marxizmussal rokonítható, erőszakos és életidegen balliberális ideológia, amelyet befolyásos támogatók tartanak mesterségesen a felszínen. E felszínen tartásnak fontos eleme a média eszközeivel végzett agymosás, amelynek segítségével népszerűsítik és a nyugati társadalmak többségével elfogadtatják ezt az elavult nézetrendszert.
Európában nincs még egy olyan ország, mint a magyaroké, ahol a nemzeti-keresztény szavazótábor ötödik alkalommal – 2010 óta folyamatosan negyedszer és kétharmados többséggel − juttatja kormányra a neki szimpatikus politikai erőt a globalista érdekeket kiszolgáló baloldallal szemben. Ennek a baloldali iránynak a szellemi elődei − szovjet támogatással − több mint négy évtizeden keresztül erőltették Magyarországra a kommunista diktatúrát.
Nyugaton nem élték át, ezért nem tudják, hogy az évtizedekig regnáló kommunisták egykor milyen gyakorlati intézkedésekkel biztosították diktatórikus uralmukat. Nem tudják, hogy származás alapján is megkülönböztették az embereket, és büntető célzattal rendszeresítették az osztályellenség, az osztályharc, az osztályidegen, a reakciós, a klerikális (a nagypolgárságra és a módosabb parasztságra kivetítve a burzsuj és a kulák) fogalmát.
Az egyesekkel szemben felróható bűnök mellett sokak érdemeit elhallgatták, és kollektív büntetést alkalmazva súlyos csapásokat mértek ártatlan emberek százezreire, közöttük olyanokra is, akik szembeszálltak a megszálló németekkel és nyilas kiszolgálóikkal.
Persze mondhatnánk, hogy ne ragadjunk le egy közép-európai ország látószögénél, közelmúltjának történelménél, mert ennek a nagyobb összefüggések szempontjából nincs jelentősége. Azonban mégis van, mert a magyarok többségének politikai gondolkodása példaértékű. Mi ugyanis közvetlenül vagy a ránk hagyományozott emlékek révén átéltük a kommunista idők megpróbáltatásait, s felismerjük a rendszert akkor is, ha álcázza magát.
Balliberális politikusok gyakran tiltakoznak, ha őket az egykori kommunisták szellemi örököseinek tartják, s fennen hangoztatják, hogy új utakon járnak. Mondják ezt, miközben egyre megértőbbek a kommunista diktatúra ideológiája és viselt dolgai iránt. Olyannyira, hogy ahol hatalomra jutnak, azonnal erőszakos eszközökhöz nyúlnak.
Az Európai Unió öntelt balliberálisai rájuk emlékeztetnek. Semmibe veszik a demokrácia alapelveit, diktatórikus módszerekkel hoznak döntéseket a választópolgárok feje fölött, s ma már nyugodtan kijelenthetnék: igen, a kommunisták szellemi örökösei vagyunk.
A jelenlegi magyarországi ellenzéki pártok – az úgynevezett baloldal − szívesen illetik magukat „sokszínű” jelzővel, abban azonban hasonlítanak egymáshoz, hogy készen állnak a balliberális, háborúpárti Nyugat érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálására. A kormányzásra alkalmatlan, globalista szemléletű ellenzék azzal próbálja felkelteni a társadalom érdeklődését maga iránt, hogy kitartóan és durván bírálja a nemzeti-keresztény kormányt.
Ez a társaság erősen emlékeztet azokra a képzetlen, erős küldetéstudattal rendelkező internacionalista aktivistákra, akiket annak idején nem a magyar nép, hanem a megszálló szovjetek helyeztek kormányzati pozícióba. Ma ezek szellemi örökösei szeretnék megkaparintani a hatalmat Magyarországon.
A magyarok józan többsége kitartóan támogatja a nemzeti érdekeket képviselő pártokat.
Ebben élen jár Európában, annak ellenére, hogy nyugatról folyamatosan kíméletlen bírálatokban és pénzügyi megszorításokban részesül. Nem véletlenül. Magyarország a területét és a népességét tekintve eltörpül a nagyokhoz képest, de 1100 éves államisága, kulturális ereje, előremutató, józan kormányzati politikája jócskán túlmutat fizikai méretein és gazdasági súlyán.
A szerző író, újságíró
