Persze mondhatnánk, hogy ne ragadjunk le egy közép-európai ország látószögénél, közelmúltjának történelménél, mert ennek a nagyobb összefüggések szempontjából nincs jelentősége. Azonban mégis van, mert a magyarok többségének politikai gondolkodása példaértékű. Mi ugyanis közvetlenül vagy a ránk hagyományozott emlékek révén átéltük a kommunista idők megpróbáltatásait, s felismerjük a rendszert akkor is, ha álcázza magát.

Balliberális politikusok gyakran tiltakoznak, ha őket az egykori kommunisták szellemi örököseinek tartják, s fennen hangoztatják, hogy új utakon járnak. Mondják ezt, miközben egyre megértőbbek a kommunista diktatúra ideológiája és viselt dolgai iránt. Olyannyira, hogy ahol hatalomra jutnak, azonnal erőszakos eszközökhöz nyúlnak. 

A jelenlegi magyarországi ellenzéki pártok – az úgynevezett baloldal − szívesen illetik magukat „sokszínű” jelzővel, abban azonban hasonlítanak egymáshoz, hogy készen állnak a balliberális, háborúpárti Nyugat érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálására. A kormányzásra alkalmatlan, globalista szemléletű ellenzék azzal próbálja felkelteni a társadalom érdeklődését maga iránt, hogy kitartóan és durván bírálja a nemzeti-keresztény kormányt.

Ez a társaság erősen emlékeztet azokra a képzetlen, erős küldetéstudattal rendelkező internacionalista aktivistákra, akiket annak idején nem a magyar nép, hanem a megszálló szovjetek helyeztek kormányzati pozícióba. Ma ezek szellemi örökösei szeretnék megkaparintani a hatalmat Magyarországon.

Ebben élen jár Európában, annak ellenére, hogy nyugatról folyamatosan kíméletlen bírálatokban és pénzügyi megszorításokban részesül. Nem véletlenül. Magyarország a területét és a népességét tekintve eltörpül a nagyokhoz képest, de 1100 éves államisága, kulturális ereje, előremutató, józan kormányzati politikája jócskán túlmutat fizikai méretein és gazdasági súlyán.

A szerző író, újságíró