– Magyarországnak oroszlánrésze volt az európai roma keretstratégia kidolgozásában, ami egyben az ön személyes felelőssége és sikere is. Az elfogadás komoly ellenszélben történt, amelynek része volt a gyöngyöspatai provokáció is…
– Óriási tétje volt az elfogadásnak, hiszen nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is sokan voltak olyanok, akik nem akarták ezt a keretstratégiát. Küzdelem volt, aminek az első szakaszát végül megnyertünk. Miután nagypénteken reggel megkaptam az első rossz hírt Gyöngyöspatáról, felhívott az Európai Bizottságból egy befolyásos tisztségviselő, és azt kérdezte: csak nem képzelem, hogy egy olyan ország EU-elnöksége alatt elfogadják a roma keretstratégiát, ahol ilyen dolgok történnek? Felmerül tehát a kérdés: miért is történt éppen akkor és éppen Magyarországon ez a provokáció?
Többen, több oldalról is érdekeltek abban, hogy a kormány romapolitikája ne legyen sikeres. Vannak, akiknek túl kevés benne a rasszizmus elleni harc, vannak, akiknek meg nincs benne elég erődemonstráció. Folyamatosan támadták Magyarországot: rasszista ország, üldözik a cigányokat, borzalmas állapotok vannak. Mégis sikerült legyőzni ezt a bizalmatlanságot, s ez annak is köszönhető, hogy azt mondtuk: éppen azért dolgoztuk ki a dokumentumot, hogy hathatós választ adjunk a felfűtött konfliktusokra – a teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják.

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.