– A Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése szerint a Fidesz–KDNP ismét megszerezné a kétharmados többséget, míg más kutatások szerint a kormánypárt folyamatosan veszít a támogatottságából, minek köszönhető ez a kettősség?
– Mind a két állítás igaz, mivel a Fidesz még mindig egy széles gyűjtőpártként fed le egy nagyon nagy szavazóbázist. Ez körülbelül 2-2,25 millió embert jelent, és miután ezek a szavazók továbbra is motiváltak, így jóval nagyobb arányban jelennek meg a felmérésekben. Egy mostani vasárnapi választáson így az abszolút többséget mindenképpen megszerezné a kormánypárt, és a kétharmados többségre is lenne esélye. Ez természetesen nagyban függne a részvételi aránytól is.
Ahogy közeledünk 2014-hez, a most még nagyon magas számú bizonytalan szavazó egy része vélhetően proteszt magatartást fog felvenni, ha az egyéni élethelyzetükben nem történik változás. Emiatt talán kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok, de a Fidesznek még így is lesz esélye a sima többség megszerzésére. A legnagyobb kormánypárt támogatottsága olyan, mint egy káposzta: van egy nagyon erős törzsszavazói mag és vannak a külső levelek, amelyek még a szociális népszavazáson tapadtak rá. Véleményem szerint ez a külső héj hagyta el a Fideszt, ami mára körülbelül 800 ezer embert jelenthet, de ők csak lazábban kötődtek a párthoz. Amíg a gazdasági helyzet nem javul, addig vélhetően nem is fognak visszatérni, és könnyen elképzelhető, hogy 2014-ben az ellenzéket fogják majd támogatni.
– Július 10-én lezárult a parlament tavaszi ülésszaka, amelyet több kritika is ért, valamint a törvényhozás gyors tempóját Kövér László is kritizálta. Összességében mennyire volt hatékony ez a munka?
– A parlament már az új kormánytöbbséggel elfogadott egy jogalkotási törvényt tavaly ősszel, amely részletezi, hogyan kell egy jogszabályt elfogadni, amennyiben azt a kormány terjeszti be. A kabinetnek ebben az esetben van egy társadalmi egyeztetési kötelezettsége a különféle érdekképviseletekkel és szervezetekkel. Nyilván szerencsésebb az, ha figyelembe veszik az érintettek véleményét és szempontjait, de az egyéni képviselői indítványok hatékonyabbak, mert nincsen ez az egyeztetési kötelezettség. Ez egy gyors és hatékony eszköz, de vannak hátrányai is.
Elég, ha visszagondolunk a „pofátlan” végkielégítések ügyére, ahol a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, mert azok is belekerültek ebbe a körbe, akik több évtizedes munka után kaptak volna ilyen juttatást. Nyilván nem őket célozta ez a jogszabály, de az egyeztetések hiánya miatt nem sikerült ezeket a szempontokat beemelni a törvénybe. Nincsen rosszabb, mint hogy egy frissen elfogadott törvényt módosítani kell azért, mert valamire nem gondoltak, és a fő célt szem előtt tartva bizonyos részleteket elfelejtettek. Ha jelentős társadalmi csoportok érdeke nincsen képviselve egy-egy jogszabályban, akkor ezek a csoportok a sérelmek hatására idővel átcsúszhatnak az ellenzék oldalára.
– Miért nem tudott az ellenzék eddig nagyobb fogást találni a kormányon?
– Az ellenzék sikeréhez rossz kormányzás, egy karizmatikus vezető és egy széles tömegek számára vonzó alternatíva kellene. A kormányzás szerintem egyáltalán nem rossz, pláne, ha más országokkal hasonlítjuk össze. Több alrendszerben 20 év adósságát kell felszámolni, ami kezdetben kényszerűen jár párban népszerűtlen intézkedésekkel. Az ellenzékben még nem látszik az a karizmatikus vezető, aki mögé egy váltópárt felsorakozna.
A kormányváltásra leginkább esélyes Magyar Szocialista Párt egyelőre a belső vitákkal van elfoglalva, és a jövő tavaszi tisztújító kongresszusig mindenképpen magukkal fognak törődni és nem a kormányzatra összpontosítanak. Ha az MSZP-ben továbbra is vita lesz, akkor a kihívó mindenképpen várat majd magára. A Jobbikban van egy ilyen személy, de Vona Gábor olyan programmal áll elő, amely a többség számára nem népszerű.
Az ellenzék megosztott és nincsen választási helyzet, a választás közeledtével azonban felértékelődhet a szerepük. Akkor egy gyengébb kaliberű politikus a változás esélyével is vonzóvá válhat, ezek a karakterek lehet, csak később lépnek elő. Nem is érdemes most előjönni, mivel így célkeresztbe kerülhet ez a politikus, és a választások idejére el is használódhat. Erre nagyon jó példa Franciaország, ahol a szocialista párt az elnökválasztás előtt a saját belső ügyeivel van elfoglalva és egymás ellen is lejárató akciókat folytatnak.
– Lehet egyáltalán győztese az MSZP-ben zajló belső hatalmi harcnak?
– Nagyon komoly belső harc zajlik, amely a 2012-es tisztújító kongresszusról szól. Akik ott többséget tudnak szerezni, azok készíthetik fel a pártot a 2014-es országgyűlési választásokra. Ha az a csapat jól dolgozik, azok adhatják majd a választásokon a biztos bejutó személyeket. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy egy 51 százalékos győzelem esetén is csak 100-110 mandátummal rendelkeznének, míg a legnagyobb sikerek idején több mint 200 fős frakciója volt a pártnak. Azt lehet látni, hogy kevesebb ember jut be, és emiatt nagyobb a tülekedés is.
Az MSZP-nek azért is nehéz a helyzete, mert egymáson ejtenek sebeket. A nyár elején úgy tűnt, hogy Mesterházyék beelőzték Gyurcsányékat a kongresszus összehívásával, ahol a volt miniszterelnök szimbolikus vereséget szenvedett, de az általa kezdeményezett pártszavazás végül is jól sikerült, amellyel egalizálta a helyzetet. A meccs ősszel mindenképpen folytatódik, várhatóan a 2012-es nagy küzdelemig. Gyurcsányt eddig nem úgy ismertük, mint aki másodhegedűs szeret maradni, ezért ha a tisztújításon alulmaradnak, lehet, tényleg belefognak a „zöldmezős” párt építésébe. Így a kormánynak egy még jobban megosztott ellenzékkel kellene szembenéznie.
– A Jobbikon belül is úgy tűnik, hogy erősödnek a belső viták Morvai Krisztina átülése kapcsán, komolyan számolni kell a széteséssel?
– A Jobbikban hasonló a helyzet, mint az MDF-ben Bokros Lajos esetében történt. Az európai parlamenti szabályok azt követelik meg, hogy egy frakció létrehozásához hét országból kell érkeznie 25 képviselőknek. Bokros egy emberként segítette frakcióhoz a brit konzervatívokat, és Morvai, mivel Magyarországról érkezik, szintén egy emberként járulhat hozzá egy új formáció megalakulásához. Minden politikusnak el kell döntenie, hogy függetlenként vagy pedig egy frakció tagjaként politizál. Morvai jól döntött, amikor elvállata ezt a felkérést a csoport létrehozásához, mivel jelentős zsarolási potenciállal rendelkezik, és több lehetőséghez is jut majd az EP-ben. Nem hiszem, hogy ez szakadáshoz vezetne a Jobbikon belül, mivel Pősze Lajos esetében sem történt ez meg.
Morvai egy ambiciózus politikus, nem elégszik meg ezzel a szereppel és keresi az érvényesülés útját. Kérdés, hogy talál-e visszautat a Jobbikba, mivel a 2014-es EP-választáson hazai párttámogatás nélkül nem tud visszajutni az EP-be. Az MSZP-ben nagyobbnak látom a szakadást esélyét, mint a radikális pártban. Megvan az esély arra is, hogy a Jobbik és a most létrejött csoport között idővel mégis létrejön egy egyezség, ami mindenképpen jól jönne a feleknek. A döntés most az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kezében van, amely ennek a csoportnak a szervező ereje, de kérdéses, hogy bennük megvan-e a hajlandóság az együttműködésre.
– Karácsony Gergely, az LMP politikusa az ellenzéki pártok összefogásáról beszélt, ez valóban létrejöhet, valamint nem lesznek-e jelentős ellenlábasai ennek a kezdeményezésnek a saját pártján belül is?
– Arra tippelek, hogy Karácsony ezt a nyilatkozatot provokatív szándékkal tette. Ha pozitívan értelmezzük, akkor arra akarta az MSZP és a Jobbik figyelmét felhívni, hogy nekik sem jó az egyfordulós rendszer. Az egykörös szisztéma miatt kétpártrendszer jön létre, mivel a két esélyes jelölt mögé a hasznos szavazat elve miatt beáll a többi párt támogatója. Erre jó példa a tavalyi budapesti főpolgármester-választás, ahol sok jelölt volt, de igazából csak a két nagy párt politikusa szerepelt jól. Az LMP-ben most talán nem is lenne többsége annak, hogy az MSZP-vel vagy a Jobbikkal fogjanak össze.
Ez egy valós kérdést feszeget, mégpedig az olajfaszisztémát. Akkor Olaszországban a választási rendszer megváltoztatása késztette a Berlusconi-ellenes erőket egy táborba, amely azonban csak addig tartott, ameddig megvolt a közös ellenség. A Jobbik biztosan nem venne részt ebben, mivel látják, hogy az ország északkeleti részében jól állnak, és abban bíznak, hogy a kampányban a többi helyen sikerült javítani. A váltópártként esélyes MSZP az ellenzéki pólus meghatározó szereplőjeként vajon beállna-e „egyenrangú partnerként” a többiek közé? Kérdés, lesz-e ellenzéki összefogás, de komoly változásokat hozhatnak a különféle civil mozgalmak, amelyek főként a fővárosban és az egyetemi centrumokban erősek. Nem tudjuk, hogy a jövőben ők is a pártosodás útjára lépnek-e.
– A Fidesz egyelőre rendkívül egységesnek tűnik, de többször hallhattunk vitákat a törvényhozás kapcsán, mennyire természetesek ezek az összetűzések?
– Mivel a Fidesznek akkora többsége van és a társadalomban az ellenpólusok ilyen gyengék, ezért ezek a konfliktusok a kormánypártokban törnek a felszínre. Ez egy természetes folyamat, és más országokban is jellemzők ezek a viták. Jó példa erre az MSZP 1994 utáni helyzete, amikor a párton belül a különféle érdekcsoportok között voltak az összetűzések. A Fideszen belül is vannak érdekcsoportok, főként a polgármesteri lobbi ilyen.
Az alrendszerek átstrukturálása következtében keletkezhetnek olyan helyi érdeksérelmek, amelyet már nem tudnak felvállalni a helyi polgármesterek. Láthattuk ezt most már az oktatási kormányzat eddigi döntéseinél, ahol a polgármesterek képesek voltak ellenállni. A KDNP-t nem látom ilyen tényezőnek, mert bár sok lehetőségük lett volna arra, hogy a komoly ideológiai vitáknál megvonják a támogatást a kétharmados többségtől, de erre valahogy sosem tudták elszánni magukat. Más csoportok eddig láthatóan nem mutatkoztak meg, amelyek blokkoló kisebbséget jelenthettek volna.
– Az elmúlt fél évben mely területeken szerepelt jól és hol vétett súlyos hibákat a kabinet?
– Nagyon jól működtek a diszfunkcionalitás felszámolásában, az elmúlt nyolc év rossz döntéseinek a helyrehozásában, amely főként a nemzetpolitikában érvényesült. Szintén nagy siker, hogy Magyarország megrázta magát és feltápászkodott. Hazánkat egyre inkább komolyan veszik a nemzetközi porondon, mert azt látják, hogy ami nálunk kicsiben történik, az nagyban Nyugaton is megtörténhet. Gondolok arra például, hogyan lehet a „luxusprofitra” törő külföldi tőkét legitim módszerekkel „kipenderíteni”. Az IMF-hez milyen alternatívák vannak és a kínai tőke vonzása is olyan kérdések, amelyek a nemzeti érdekérvényesítésnek a lehetőségét bővítik. A gazdaságpolitikai függetlenség terén látok komoly lépéseket, de vannak még hibák.
A termelőcégekkel is jó a viszony, ezek megértik, mi újság Magyarországon, mivel senkinek sem érdeke, hogy az emberek csak a devizakölcsöneiket fizessék ki, mert akkor nem tudnak szolgáltatásokat és árukat igénybe venni. Ami rossz, az a törvényhozás előkészítetlensége, mivel a képviselői indítványok csak egy célt lőnek be, de ezzel három másik dolgot elrontanak. A másik, hogy a kormánynak van-e szövetségese, azt látom, hogy a fideszes szavazóbázison túl csak egy-két ilyen szereplőről lehet tudni. Nincs egy stratégiai gondolkodás abban, hogy széles társadalmi csoportokat mozgató, a jobboldali holdudvartól független szervezeteket hogyan lehet tartósan szövetségesnek megnyerni úgy, hogy a kormány legalább egy-egy célját támogassák. Ha egy általános kormányellenes hangulat alakul ki, akkor ezek az erők nem merik majd elmondani a véleményüket, mivel nem akarnak szembemenni a divattal.
Nyilván a kommunikációt mindig szidják, de egy gyorsan meghozott döntést nem lehet kommunikálni. Az embereknek nem mondják el, hogy hova vezet ez az utazás, és az alternatívákat sem látják. Ilyen alternatíva lehet Románia, ahol csökkentették a fizetéseket és a nyugdíjakat, ehhez képest nálunk jóval enyhébb dolgok történnek. Vagy túl elvontan mondják el a kormány céljait, vagy nem mutatják meg kellően, hogy milyen alternatívák vannak.
– Az egyre mélyebb euróválság mennyiben módosíthatja a kabinet terveit?
– Az euró válsága a legfontosabb kérdés Európában, mivel ha bedőlnek ezek az országok, akkor a déliek kiesnek az eurózónából és létrejön majd egy északi euró, amely körülbelül hasonlóan erős lesz a svájci frankhoz. Ha az euró gyenge, akkor az alpesi deviza erősödésével párhuzamosan nő a magyar lakosság terhe, ami még több pénzt visz ki a gazdaságból. Az adócsökkentés hatását sokan azért nem érzik, mert azt a pénzt a megnövekedett devizatörlesztésre kell elkölteni. Ha sikerül a konvergenciaprogramot és a Széll Kálmán-tervet végrehajtani, akkor az a forint erősödésével járhat, és csökken az ország kitettsége is. A nagy kérdés, hogy ezeknek a programoknak a hatása érezhető lesz-e már 2014-ben, és a szavazók nem érzik-e szükségét annak, hogy visszaforduljunk.
– Van-e élet a parlamenten kívül, és az eddig megismert választójogi átalakítások mekkora lehetőséget adnak az itt lévő pártoknak?
– A választási törvény azt feltételezi, hogy olyan pártok indulnak, amelyek élő kapcsolattal rendelkeznek a társadalomban és komoly beágyazottságuk van. Ilyen szempontból a magyar koncepció közelebb hozza a pártokat a társadalomhoz, mivel elit jellegű csoportok nem tudnak elindulni. Nyilván azoknak a pártoknak kedvez ez az új elgondolás, amelyek képesek nagy tömegeket mozgósítani, és országos lefedettséggel rendelkeznek vagy élő társadalmi szervezetekkel kötnek szövetséget.
Az LMP és a Jobbik példája mutatja, hogy parlamenten kívülről is be lehet jutni, de ehhez a csillagok szerencsés együttállása is kellett. A Centrum Párt azt a példát mutatja, hogy a semmiből is el lehet érni legalább 4 százalékos eredményt. Ha egy párt egy jó témára rálel, akkor könnyebben figyelnek rá. Mindenképpen érdekesebbé teszi a politikát, de az ajánlószelvények számának a növelése kevesebb parlamenti pártot fog eredményezni, és egy domináns kétpártrendszer irányába mozdulhatunk el. Persze ettől sem omlik össze a világ.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
