Egy fénykép már nem elegendő – máshogy kell csábítani

Mitől válhat vonzóvá, egyedivé egy turisztikai célpont? Hogyan lehet elérni, hogy minél többen látogassanak el egy adott településre? Mi az oka, hogy míg Magyarország kapcsán az egészségmegőrzést, a gyógyfürdők szolgáltatásait a turizmus egyik legfontosabb szegmensének tekintjük, a magyaroknak mégis töredéke utazik ilyen szándékkal? Többek között ezekre a kérdésekre is igyekeztek választ adni a III. Turizmusföldrajzi Szimpózium előadói, ahol az is felmerült, tisztában vagyunk-e egyáltalán azzal, mit jelent a luxus. • Évről évre kényeztetni kell őket, különben nem jönnek többet

Minden turista meg akar valamit ismerni, amikor utazik, legyen szó egy all inclusive szállodában eltöltött kikapcsolódásról vagy egy túlélőtúráról – vélekedett Szabó József, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke a III. Turizmusföldrajzi Szimpóziumot megnyitó beszédében. Mint mondta, nagyon fontos, hogy a turizmusban ebbe az irányba, azaz a megismerési szándék felé is terelődjön a hangsúly. A szeptember 2-án, a Kodolányi János Főiskola által rendezett fórumon a résztvevők azt fejtegették, hogy milyen szerepe van a turizmusnak az életszínvonal, az életkörülmények, az életmód és az életminőség egyéni, közösségi és települési szintű befolyásolásában.

Ligeti Ádám, az Elladam Kft. tanácsadója előadásában a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) előtt álló kihívásokról beszélt. Mint kifejtette: a TDM olyan konstrukció, amely megalkotja a térségek saját arculatát, egy hiánypótló tevékenységet lát el, amely korábban elsősorban az önkormányzatokra hárult. Napjainkra ez kikerült az önkormányzatok feladatköréből, és inkább a civil szféra, az érdekelt vállalkozások tevékenységébe épült be. Mostanság az a tendencia, hogy ők építik a desztináció (úti cél, fogadó terület) arculatát, melynek célja, hogy minél több látogatót vonzzanak az adott helyre. A tevékenység kulcsa a szereplők aktivizálódása, összefogása, akik együtt gondolkodnak azon, hogy hogyan építsék fel a marketingstratégiát, melyet összekapcsolnak az országos és regionális turisztikai folyamatokkal. A szakember hangsúlyozta: ma már a verseny nem az egyes szállodák között zajlik, hanem a turisztikai célpontok versengnek egymással. Nem az a trend, hogy szállodai szobák fényképeivel csábítják a majdani vendégeket; élményeket, életérzést kell kínálni a közönségnek.

Jól látható, hogy egyre több a versenyképes kínálattal rendelkező desztináció, a versenyt azonban az dönti el, hogy ki tudja jobban eladni magát – szögezte le Ligeti Ádám az MNO kérdésére válaszolva. Az a fajta komplexitás, amellyel szinte minden turisztikai ajánlatnál találkozunk, ma már nem elég – hangsúlyozta. Mint kifejtette: nem elegendő, hogy egyszerűen wellness-szolgáltatást, kulturális- gasztronómiai élményeket, jó borokat kínálunk az embereknek. A széles kínálat egy alap, melyen belül szükség van valamilyen húzó motívumra, amitől az az ajánlat több lesz. Meg kell találni azokat az ínyencségeket, amelyekkel tényleg egyedivé válhatnak ezek a desztinációk – jelentette ki, hozzátéve: ezt a helyi sajátosságok, lehetőségek kihasználásával lehet elérni.

Utazni az egészségért

Michalkó Gábor a magyarországi turizmus zászlóshajójaként emlegetett egészségturizmus lehetőségeivel kapcsolatos tudományos következtetésekről számolt be. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója kiemelte: Magyarországon az egészség nem tartozik a legfontosabb utazási motivációk közé az állampolgárok körében. A belföldön több napra utazók mintegy 1,5 százaléka jelöli meg utazási motivációként az egészségmegőrzést. Így nem várható az sem, hogy életminőség-javulás fog bekövetkezni. Mint leszögezte: a feladat tehát az, hogy hogyan tudjuk azt az óriási potenciált hatékonyan kihasználni, ami a fürdőfejlesztések során kialakult. Meg kell találni a módját annak, hogy minél több embert bevonjanak, és megértessék azt az üzenetet, hogy azért is utazzanak, hogy az életminőségük jobb legyen és egészségesebbé váljanak – mutatott rá.

Mint ahogy azt az MNO-nak kifejtette: a fő probléma, hogy azok, akik utaznak, rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél szállnak meg, és amikor megkérdezik őket a statisztikusok, hogy mi az utazásuk célja, akkor azt mondják, hogy rokonlátogatás, barátokkal való időtöltés stb. Aztán persze elmennek a gyógyfürdőbe, de így a szolgáltatás teljes igénybevételére nem kerül sor. Akik azonban ténylegesen egészségturisztikai motivációval mennek, igénybe veszik a többi szállodai szolgáltatást is. Michalkó Gábor úgy véli, nagyon jó lenne ezt a szegmenst fejleszteni, hogy az egészségturizmus tényleges motivációként jelenjen meg.

Van tehát potenciál – vélte Michalkó Gábor –, de a magyarok nagyon szeretik az úgynevezett szívességi szálláshelyet, és ebben az esetben nem fizetnek a szállodáért, a kereskedelmi vagy a magánszálláshelyekért. Mint mondta: az alapvető probléma, hogy az embereknek nincsen pénzük, ezt némiképp kompenzálta az üdülésicsekk-rendszer, most pedig majd a Széchenyi-pihenőkártya fog ebben segíteni. A szakember úgy látja, a szolgáltatók a jelenlegi helyzetben kénytelenek engedni az áraikból, hogy legyen érdeklődés irántuk, ám a szolgáltatás színvonalából saját érdekükben nem engedhetnek, hiszen akkor nem fog hozzájuk vendég érkezni.

Nem ismerjük a luxust?

- Ha az emberek elutaznak, szép, jó, kényelmes szolgáltatásra tartanak igényt – jelentette ki Molnár Mihály, az E-Travel Club Utazási iroda ügyvezetője előadásában, hangsúlyozva: nagyon fontos tény, hogy az embereknek igényük van a jó(l)létre. Ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a sokat ismételt és a már szinte elcsépelt, elkoptatott „luxus” szó mindenkinek mást jelent. Azt mindenki tudja, hogy az életmód szempontjából az átlagból kiemelkedőt, minőségibbet képviseli. A fogalomnak azonban hazánkban még nincsen kiforrott kultúrája, és az is probléma, hogy Magyarország nincs is megfelelően menedzselve, ha a luxusszolgáltatások kínálatáról van szó – ismertette.