Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, különösen nagy értékre üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás, több mint kétezer rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás, számvitel rendje megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt áll hétfőn a Fővárosi Bíróság elé L. Róbert és hat társa, a vádlottak az utóbbi egyik legnagyobb botránya, az Il-Ferro-ügy főszereplői.
A cég csábításának több ezer ember dőlt be, amikor a vállalkozás hat éve elkezdte tevékenységét. A Fővárosi Főügyészség vádiratában részletezi, hogy az Il-Ferro kétféle ajánlattal szervezte be ügyfeleit, de ezekben közös volt, hogy a szerződést kötő autósok a járművükre felhelyezett reklámokból – az ígéret szerint – rendszeres bevételre tehettek volna szert.
Az egyik ajánlat úgy szólt, hogy új autó vásárlásakor a vevő úgynevezett hasznosítási szerződést köt az Il-Ferróval, mint reklámközvetítővel, így akár nulla forinttal is kocsihoz juthat, a megállapodás értelmében a cég pedig havonta legfeljebb negyvenezer forintig állta volna a jármű törlesztőrészleteit. A szerződő magánfél csak az Il-Ferro által kijelölt kereskedőknél vásárolhatta meg a kocsit, a belépőknek ugyanakkor öt-, majd tízezer forintos ügyintézési díjat is le kellett szurkolniuk a reklámközvetítőnek. A másik szisztéma a használt autóval rendelkező tulajdonosokra épült, a cég nekik két- vagy ötéves reklámszerződést ajánlott, a sofőröknek előbbi esetben 180 ezer, a másikban 330 ezer forintos egyszeri díjat kellett befizetniük. Az Il-Ferro cserébe vállalta, hogy a hirdetési bevételekből havonta – fejenként – ötvenezer forintot kifizet a vele szerződőknek. A könnyű pénzszerzés feltétele volt, hogy a bármelyik rendszerbe belépő autósoknak napi negyven kilométert kellett megtenniük járművükkel a lakóhelyük környékén.
A vádirat szerint az Il-Ferro minimális tőkével alakult meg, s a 2006-os kezdetektől fogva likviditási gondokkal küzdött. A cég első másfél évében több mint tízezer szerződést kötött, az ezekből befolyt díjak összege meghaladja a másfél milliárd forintot. Az Il-Ferro a megállapodások alapján eleinte teljesítette a vállalásait, így az említett másfél milliárdot ki is fizették az autósoknak, illetve felemésztették azt az egyéb költségek.
A vállalkozás 2007 márciusában felfüggesztette a reklámdíjak kifizetését, de tovább toborozták a rendszerbe belépni szándékozókat, és csaknem négyszáz új szerződést kötöttek azokkal. Az Il-Ferro költségei ebben az időszakban már félmilliárd forinttal meghaladták a bevételeit, bár L. Róbert még 2006-ban megállapodott a másodrendű vádlott V. Mátyással, hogy annak cége, a Malini Kft. ügynöki munka keretében fejlessze az Il-Ferro hálózatát. A Malini csaknem 175 millió forintot profitált a megállapodásból, ugyanakkor ennél lényegesen jobban jártak azok a vállalkozások, amelyeknek egyébként semmilyen üzleti kapcsolata nem volt az Il- Ferróval.
A strómanok cégeinek több mint 400 millió forintot utalt át a reklámszervező, azok felvették az összeget, s egy részét visszaadták L. Róbertnek. A rendszer pilótajáték-jellegére utal a vádirat azon megállapítása, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal: az említett két, illetve ötéves szerződések reklámdíjait az Il-Ferro csak néhány hónapig tudja kifizetni. Vélhetőleg az sem véletlen, hogy a rászedett autósok zöme az utóbbi szerződést kötötte meg a céggel.
Az Il-Ferro, illetve a hasonló szisztémákra alapozó vállalkozások tipikus áldozatai a kispénzű, hétköznapi emberek, akik havi néhány tízezer forint ígéretével teszik kockára megtakarított javaikat, érdekérvényesítő képességük csekély, s csak elenyésző részük, a kezedetekkor belépők nyerhetnek az üzleten. A reklám- és az autópiacot ismerő szakemberek szerint ugyanakkor az Il-Ferro tevékenységének nemcsak a laikusok, hanem a hatóságok körében is szemet kellett volna szúrnia. Az üzlet virágzott, azt öles hirdetésekben ajánlották a sajtóban, eközben sem a fogyasztóvédelem, sem az adóhatóság figyelmét nem keltette fel. Utóbbi azért is érdekes, mert a reklámbevételekből kifizetni ígért ötvenezer forint bruttó összegként szerepelt a szerződésekben, így az autósoknak adózniuk kellett volna utána, igaz, ezt az Il-Ferro sem közölte velük. A hatósági vizsgálat kezdetén a cég egyik sajtótájékoztatójára azért nem jutottak be a rendőrség gazdasági nyomozói, mert nem volt újságíró-igazolványuk, ezért a biztonsági emberek elküldték őket. Az Il-Ferro-ügy vádlottai szabadlábon védekeznek, a büntetőeljárásban akár az idén ítélet születhet.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
