Szólt arról, hogy minden nap gondol édesapjára, akit Auschwitzban öltek meg a koncentrációs táborban. Megemlítette, hogy előadást tartott a Berlin melletti Wannseeben, ahol a „végső megoldást”, a zsidóság kiirtásának tervét hirdették meg a német náci vezetők 1942-ben. Azért tartott ott előadást, mert meggyőződése, hogy „a holokausztnak mindenhol a világban a közoktatás részének kell lennie” – hangsúlyozta.
Ma dől el a jövő
Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint „ma dől el, hogy milyen lesz a jövő”, ezért fontos az emberi méltóság tiszteletének továbbadása a fiataloknak. Jó példával kell elöl járni, hogy azzal a „saját jövőnkért tegyünk” – mondta. Az államtitkár, aki egyúttal a Wallenberg Emlékbizottság tagja, azt mondta, a demokráciában is szükség van embermentőkre, akik a rászorulókon segítenek. Követendő példát nyújtanak, a saját eszközeikkel küzdenek, de összeköti őket, hogy tisztelik a másikat, csupán csak azért, mert ő is ember – mondta.
Balog Zoltán díjat adott át a középiskolásoknak szervezett városismereti vetélkedő nyerteseinek. A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok megismerjék a magyar és zsidó kultúra együttélését, az embermentők tevékenységét.
Az eseményen megjelent mások mellett Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Carl Bildt svéd külügyminiszter, Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke, valamint a diplomáciai testület több tagja.
Az államtitkár rámutatott: Raoul Wallenberg a XX. század kiemelkedő, jelképértékű személyiségei közé tartozik, „a jog és az igazságosság szimbólumává vált”, akinek a Világ Igaza díj kitüntetettjeként emlékfája van Jeruzsálemben, a Jad Vasem Emlékközpontban. Embermentő tevékenysége során a holokauszt idején „atyjává lett több tízezer, mindentől megfosztott embernek” – mondta Németh Zsolt.
