Az elmúlt három hónapban készített, 15 és 25 év közöttieket reprezentáló, ötszáz fiatal személyes megkérdezésén alapuló felmérés szerint a magyarországi egzisztenciális önállósodás lehetőségeiről sokat elmond, hogy a 19 és 25 év közöttiek 76 százaléka a szüleivel él; a függetlenedés – 40 százalékos arányukkal – leginkább a diplomás huszonéveseknek sikerült.
A fiatal felnőttek kétharmada nyilatkozott úgy, hogy a család idősebb tagjai támogatják; a fiatal diplomások 80 százalékának van arra szüksége, hogy kiadásaikat részben a család fedezze. A huszonévesek közül is csak nagyon kevesen, mindössze 5 százaléknyian vannak olyan helyzetben, hogy ők nyújtanak pénzügyi támaszt a szülőknek – olvasható a felmérésben.
A munkaerőpiacra korábban belépők közül a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek az átlagnak megfelelő, kétharmados arányban kérik szüleik anyagi támogatását, míg az alapfokú végzettségűeknél ez a mérték alacsonyabb, 59 százalékos. A falvakban élők között is kisebb a segítségre szorulók aránya (57 százalékos), és relatíve magas az önálló egzisztenciát építőké (37 százalék).
Az önálló életet élő fiatalok nagy része szoros kapcsolatban maradt szüleivel: 37 százalékuk hetente többször, 22 százalékuk legalább egyszer találkozik velük.
A közvélemény-kutatók a fiatal felnőttek szüleikkel való erős szimbiózisának egyik következményeként tekintenek arra, hogy sokuk számára követendő minta valamelyik vagy mindkét felmenőjük. A korosztály fele egyértelműen kijelentette, hogy eszményeinek megfelel, ahogyan a szülei élnek, további 43 százalékuk pedig részbeni példát lát apjában, anyjában. Mindössze 4 százaléknyian utasították el teljes mértékben szüleik értékrendszerét.
A szülő-gyerek viszony egy másik aspektusa a konfliktusok gyakorisága és megítélése. A fiatalok fele rendszeresen vitázik szüleivel, de belátja az igazukat, véleményüket elfogadja. Tíz százalékuk nem ennyire toleráns: a rendszeres viták után is inkább a saját álláspontjuk mellett állnak ki. A fiatal felnőttek 5 százaléka kerülni igyekszik a veszekedéseket azzal az indoklással, hogy úgysem tudna hatni szüleire. A korosztály 8 százalékát nem érdekli apja és anyja véleménye.
A leginkább az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja a szülőkkel történő kommunikációt. A felmenőikkel főképpen a diplomások és a tizenévesek értenek egyet: 55, illetve 57 százalékuk. A hajlíthatatlanság, valamint a párbeszéd elkerülése főként a szakmunkás képzettségűek körében tapasztalható: 17, illetve 29 százalékukra jellemző. A markáns generációs konfliktusoknak, a szülőktől való merev elzárkózásnak azonban nincsenek jellegzetes képviselői, az minden rétegben nagyjából ugyanolyan kis mértékben van jelen.
