Áder Jánost május 2-án 262 igen szavazattal köztársasági elnökké választotta az Országgyűlés. A megválasztásáról szóló házelnöki bejelentés után Áder letette államfői esküjét és aláírta az esküokmányt. Az új köztársasági elnököt május 10-én csütörtökön délelőtt iktatják be hivatalába. Az új államfő beszédében azt ígérte, a magyar érdekek és a magyar értékek szószólója lesz. Elődeit méltatta, leszögezte: a rá ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesíti.
Áder arról is beszélt, hogy Magyarország népe sikerre született. Ám az új államfő szerint ahhoz, hogy valóban siker koronázhassa a törekvéseinket, „néhány dolgot el kell még rendeznünk magunk között, amelyeket eddig elmulasztottunk”. József Attilát idézve úgy fogalmazott, „a múltat be kell vallani”. „Végre nekünk is helyre kell tennünk tévedéseinket, tanulnunk kell kudarcainkból” – hangsúlyozta.
A parlament azután választott új államfőt, hogy Schmitt Pál április 2-án lemondott. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a kormánypárti frakciószövetség április 16-i ülésén jelölte Ádert a posztra.
Érdekes a szoci panasz
Áder megválasztása kapcsán immár sokadszorra megfogalmazódott az a panasz, hogy mennyire kár, hogy köztársasági elnökké pártembert jelöltek és választottak meg a legmagasabb, ámbár korántsem a legbefolyásosabb közjogi tisztségre – vélekedik a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK). Arra is emlékeztetnek, hogy most például a szocialisták hangoztatták, hogy ne legyen pártpolitikus köztársasági elnök, akik 2005-ben még az erősen pártpolitikus Szili Katalint szerették volna megválasztatni. Tényleg eleve rossz ómen, ha valaki hosszú éveken át egy adott párt színeiben politizált? – teszi föl a kérdést az intézet.
Az MPK rámutatott arra, hogy az elnök, amikor egy, a parlament által elfogadott törvény visszaküldéséről vagy Alkotmánybírósághoz küldéséről dönt, komolyan befolyásolhatja az adott jogszabály végső sorsát, ezzel akarva-akaratlanul részt vesz a politikai csatározásokban. További hangsúlyos, és a politikai erőviszonyokra komoly hatást gyakorolni képes jogosítványa, hogy a köztársasági elnök népszavazást is kezdeményezhet, a költségvetés március 31-i határidővel el nem fogadása esetén pedig feloszlathatja az Országgyűlést – szerepel az elemzésben.
Nem váltott ki lelkesedést
Úgy látják, mindez talán elég annak ábrázolására, hogy egy köztársasági elnök alkotmányosan is lehet „pártoskodó”, ugyanis a jogkörei egy részének gyakorlása olyan beavatkozást jelent a közéletbe, amelyik a politikát figyelők körében eleve megosztottságot vált ki. Az MPK szerint nem szabad elfelejteni, hogy ilyen döntéseket Áder minden korábbi elődje hozott. Mindjárt az elején, Göncz Árpád első elnöki ciklusában (1990–1995) a taxisblokád, vagy a médiaháború idején tanúsított magatartása korántsem váltott ki egyöntetű helyeslést.
Az MPK szerint Richard von Weizsäcker német államfő (1984–1994) tevékenysége meggyőző példa arra, hogy egy korábbi pártpolitikus is képes kitűnően ellátni a feladatát. Köztársasági elnökké megválasztása előtt három évtizeden át volt a CDU tagja, parlamenti képviselő, Nyugat-Berlin polgármestere is volt ezen időszak alatt, vagyis pártjának fontos politikusai közé tartozott. Elnökségének mégis akadt egy olyan momentuma, amelyik egész elnöki tevékenységét kiemelkedővé tette. A II. világháború németországi lezárásának 40. éves évfordulóján elmondott 1985-ös beszéde óriási hatást gyakorolt nemcsak a német, de a külföldi közvéleményre is – derült ki az elemzésből.
A baloldal kezdené a háborút?
Az elemző intézet szerint Áderből is lehetne tehát akár nagy tekintélyű, a társadalom nagy többsége által elfogadott köztársasági elnök. Létezik azonban egy körülmény, amelyik ennek bekövetkezését nagyon megnehezíti nálunk: amíg a német demokrácia közjogi felépítménye alapjait az ottani pártok elfogadják, addig nálunk a Fidesztől balra álló ellenzéki pártok egyúttal az alaptörvény rendszerének ellenzői is – vélekedik az MPK.
Szerintük az Áder megválasztása után elmondott békülékeny szavai sem feledtették, hogy ő nem a Fidesz-féle közjogi rendszer ellen kíván tevékenykedni. Egy következő választáson esetleg bekövetkező kormányváltás esetén Áder és az új kormánypártok azonnal a barikád két frontján találják magukat a szinte bizonyosan újrainduló közjogi háborúskodás során – zárul az elemzés.
