A Kádár-korszak a jövőt is megpecsételte

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) szerint aki ma Kádár János szellemiségét támogatja, az 1956-ot tagadja, és a Kádár-korszak a mai fiatalok jövőjét is megpecsételte.

LM
2012. 05. 29. 13:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Stágel Bence, a szervezet elnöke, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő és Gaal Gergely, a szervezet elnökhelyettese az MTI-hez kedden eljuttatott állásfoglalásában azt írta: az 56-os forradalom leverésében, a „gulyáskommunizmusnak” nevezett elnyomás kialakításában vállalt szerepe miatt Kádár János személyét egy XXI. századi demokráciában – amilyen Magyarország is – el kell utasítani.

A jövő eladósítása

A kereszténydemokrata politikusok rámutattak arra, hogy a Kádár-korszak nemcsak „szüleink és nagyszüleink jelenét”, hanem a mai fiatalok jövőjét is megpecsételte. Mint írták, az ország máig nyögi a terheit az akkor kezdődött súlyos eladósításának, és annak, hogy a lakosságot arra nevelték, a problémáira megoldást csak és kizárólag az államtól várhat.

A Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete közölte: a száz évvel ezelőtt született kommunista pártvezér a diktatúra legsötétebb éveiben Rákosi Mátyás belügyminisztere volt, saját elvtársai ellen is koncepciós pereket szervezett, majd egy ideig ő is élvezhette a kommunisták börtöneinek „vendégszeretetét”. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Vörös Hadsereg segítségével építette ki hatalmát.

Sok száz áldozat

Hozzátették, hogy hiába akarják egyesek Kádár '56 utáni szerepét relativizálni, a nevéhez fűződő megtorlásoknak sok száz halálos áldozatuk volt, tízezrek élete lehetetlenült el és százezrek kényszerültek elhagyni az országot.
Úgy fogalmaztak: az MSZP és annak egykori és jelenlegi politikusai az MSZMP örököseiként osztoznak minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető, így Kádár János örökségében is.

Kádár János száz éve, 1912. május 26-án született. Volt az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke (1956–1957), az MSZMP KB első titkára (1957–1985), főtitkára (1985–1988), elnöke (1988–1989), 1956 és 1958, majd 1961 és 1965 között a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. 1989 májusában a pártelnöki tisztségből is felmentették; július 6-án halt meg, aznap, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.