„Világszinten romlott a statisztika 2010-hez képest, így Közép-Európában és Magyarországon is. Hiába tombol a válság, a vállalatok továbbra is inkább a komoly profit felhalmozásában hisznek, de keveset tesznek a korrupció megakadályozása érdekében” – értesülünk Bíró Ferenctől, az Ernst & Young visszaélés-kockázatkezelési üzletágának vezetőjétől. A kutatásba bevont hazai cégvezetők helyzetértékelését jól mutatja, hogy többségük szerint nem nőtt a korrupció mértéke a gazdasági válság hatására.
Világszerte a kutatásban részt vevők majd 40 százaléka vélekedett úgy, hogy hazájában gyakoriak a megvesztegetések. Magyarországon ennél is többen, 58 százaléknyian vannak, akik szerint a korrupció igen elterjedt jelenség, ezzel nagyjából egy véleményen vagyunk a közép- és kelet-európai megkérdezettekkel. Nyugat-Európa e tekintetben hozza a formát: a vezetők alig negyede panaszkodott feketézésről.
Európa előtt járunk
A hazai vállalatok a válaszok alapján sok esetben előrébb járnak a korrupció elleni védelemben, mint európai társaik, ugyanakkor sokan gondolják úgy, hogy a felső vezetésnek jobban meg kellene ismernie a vállalat működését, hogy a szűrő hatékonyabb legyen. Vesztegetésellenes szabályzattal és magatartáskódexszel a cégek zöme rendelkezik, így a szankciók kiszabásával elméletben nem lenne probléma. Hiába azonban a megfelelően kiépített ellenőrző rendszer, ha a felmérés szerint a visszaéléseknek csupán a harmadát vizsgálják ki. Ez minden kétséget kizáróan tovább erősíti a korrupcióra való hajlandóságot.
Riasztóan hat – így Bíró Ferenc –, miszerint a megkérdezett cégek harmada gondolja úgy, hogy az ügyfelek megtartását, megszerzését szolgáló ajándékok elfogadhatók. Ezen a téren hazánk a világszint alatt található, nagyjából Nyugat-Európával egy platformon.
Nem fontosak a tulajdonosi viszonyok
Magyarországon továbbra is tendencia, hogy a visszaélések kivizsgálására inkább a belső auditot tartják megfelelő eszköznek (90 százalék). Ennek hátránya, hogy az ellenőrzést végzőnek sok esetben sem megfelelő kockázatelemző képessége, sem elegendő ideje nincs arra, hogy a vizsgálatot alaposan elvégezze. Nyugat-Európában többnyire a jóval hatékonyabb külső ellenőrzést és az etikai forródrótot alkalmazzák, míg a speciális ellenőrző szoftvert egész Európa egyformán kedvelik. Szintén a korrupciót erősíti, hogy a magyar vállalatok kevés figyelmet fordítanak a kapcsolatfelvételt megelőzően a partner ellenőrzésére. Ez annyit jelent, hogy a meghirdetett projektre jelentkező cégeket csupán felületesen ismeri meg a szerződni kívánó vállalat, így viszont nem derül ki, hogy adott esetben akár az összes pályázónak ugyanaz a tulajdonosi háttere. Erre a feladatra például Magyarországon kiépített ellenőrző adatbázis is rendelkezésre áll. A magyar cégek harmada soha nem végez antikorrupciós átvilágítást sem a felvásárlás előtt, sem azután, globálisan ez az arány sokkal jobb.
Az Ernst & Young felmérésének eredménye azt mutatja, hogy egyelőre sem a hazai, sem a külföldi vállalatok nem képesek eredményesen felvenni a harcot a korrupciós veszéllyel. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, üdvös lenne nagyobb szerepet szánni az állami szintű szabályozásnak és a konkrét számonkérésnek. Emellett viszont szükség van arra is, hogy a későbbi munkavállalók már a középiskolában és a felsőoktatásban is megkapják azokat az etikai normákat, melyeket később gond nélkül tudnak majd alkalmazni.
