Görögországban továbbra sem lehet tudni, hogy a június 17-i, immár második előre hozott választás milyen eredményt tartogat. Egyelőre úgy tűnik, hogy a szélsőbaloldali Sziriza fogja megnyerni a voksolást, de vélhetőleg most sem lesz olyan többség, amely folytathatná a korábbi kabinet politikáját, amely az EU–IMF–Világbank által szabott keretben haladhat, hogy az ország megőrizze a fizetőképességét.
A mediterrán országban kialakult problémák természetesen nem önmagukban állnak, a válság egyre jobban mélyül Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. Egyes vélemények szerint a problémák egyik oka, hogy a közös pénz bevezetése miatt jelentős versenyhátrányba kerültek a németekkel szemben, valamint a termelékenység lényegesen lassabban nőtt a bérek növekedéséhez képest. A válság alapjaiban alakítja át ezeket a demokráciákat, amelynek hazai hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Modellválság
A Méltányosság Politikaelemző Központ olyan aspektusból vizsgálta a történéseket, hogy a mostani válság hogyan változtatja meg a demokrácia minőségét és a liberális piacgazdaság mennyiben felelős a kialakult helyzetért. Jeskó József, az intézet elemzője úgy látja, a problémák mögött az európai társadalmi modellek válsága áll. A 2008 óta újra és újra megerősödő válság azonban világosan mutatta, hogy a korábbi jóléti konszenzus hiányában a periféria országaiban a liberális piacgazdaság nem vagy nem teljesen váltotta be a két évtizeddel ezelőtt hozzá fűzött reményeket – vélekedett az elemző.
Alain de Benoist, a 20. századi francia jobboldali gondolkodás egyik legnagyobb alakja több írásában hívja fel a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a liberalizmus jelent a demokrácia számára – olvashatjuk az elemzésben. Benoist szerint a liberális gondolat és a progresszió végső soron tönkreteszi a demokráciát azzal, hogy a közösség helyett az egyénre koncentrál, a szuverenitás forrása így nem a társadalom, hanem az egymástól elkülönülő egyének lesznek. Jeskó úgy látja, a jelenlegi válság olyan élesen veti fel ezeket a dilemmákat és alakítja át évtizedek óta berögzült gondolkodási kereteinket, hogy nem lehet szó nélkül elmenni a probléma mellett.
Ez fel sem merült
A Fidesz által végrehajtott fordulat értékelésében azonban a diktatúra vagy legalábbis autokrácia narratívája lett az uralkodó, a demokrácia eltérő értelmezéseinek egymásmellettisége, netán versenye fel sem merült mint lehetőség – állapítja meg Jeskó. Holott talán még Orbán rendszerének legélesebb kritikusai sem vitatják, hogy a hazai politikai berendezkedés modellproblémái nem a „fülkeforradalom” után születtek meg. Elég egy pillantást vetnünk a már a 2000-es évek közepe óta stagnáló állapotba kerülő gazdasági mutatókra, a riasztó népesedési és egészségügyi statisztikákra vagy a liberális demokrácia által működtetett intézményrendszer iránti bizalom megrendülésére – tette hozzá.
Jeskó szerint nem találjuk fel a spanyolviaszt azzal, ha kijelentjük, hogy a „rendszerváltás rendszere” komoly válságba került, 2010-re teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen gyökeres fordulatra van szükség ennek megoldására. A fenti kérdések nyílt megvitatása helyett azonban a politikai közösség egyik fele a rendszerellenesség pozíciójába menekült, míg a másik hatalmi szóval, különösebb magyarázat nélkül hajtja végre valóban mély változásokat hozó elképzeléseit – vélekedik az elemző.
