A bunkósbot, amely könnyen visszaüthet

A nukleáris fegyverek elsősorban sérthetetlenséget garantálnak tulajdonosaiknak, és nem a fegyverkezés, inkább a nyomásgyakorlás miatt jelentős eszközök.

A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) múlt héten közzétett tanulmánya többek között arra mutat rá, hogy a nukleáris fegyverek jelentette fenyegetés továbbra is jelentős. A stockholmi intézet a nyolc atomhatalmat – Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, Pakisztán és India – vizsgálva megállapította, hogy 2012 elején a nukleáris robbanófejek száma a tavaly regisztrált 20 530-nál kevesebb, mintegy 19 ezer volt.

Shannon Kile, a SIPRI egyik szakértője azonban úgy véli, a hosszú távú fejlesztési programok éppen azt mutatják, hogy a nukleáris fegyverek még mindig meghatározóak egy ország nemzetközi státusának és erejének szempontjából.

A renitensek

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő az MNO-nak elmondta: a NATO háromféleképpen léphet fel a nukleáris energiát, technológiát használni igyekvő országok ellen. Egyrészt vannak különböző szerződések, melyek tiltják a nukleáris fegyverek használatát, s ezek aláírása kötelezi az országokat. Másrészt a pozitív példa is visszatartó erő lehet: a NATO-tagállamok betartják az ebben foglaltakat, példát adva ezzel a „renitenseknek”. Harmadrészt megadják az atomenergiára törekvő országoknak, amit kérnek, feltéve hogy belegyeznek abba, hogy a program a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség védnöksége és ellenőrzése alatt fusson.

Ezeken kívül természetesen vannak még más lehetőségek is, ilyen a nukleáris technológiák exportellenőrzése, lista összeállítása azokról az anyagokról, melyekhez egy adott ország nem juthat hozzá, illetve olyan eszközök kialakítása, melyek leértékelik a nukleáris fegyvereket, például rakétavédelmi rendszerek kiépítése.

Tálas szerint ezek az eszközök elegendő visszatartó erőt jelentenek, ezt bizonyítja, hogy 1964 óta gyakorlatilag nem született új atomhatalom.

Arra a felvetésre, hogy alapvetően mi katalizálja a nukleáris fegyverkezést, a biztonságpolitikai szakértő egyértelmű választ adott: az atomfegyver nagyhatalmi kellék, amely ország ilyennel rendelkezik, ahhoz teljesen másként viszonyulnak, másként tárgyalnak vele. Hasonlóan fontos szempont még a biztonság szavatolása is a technológia révén.

A sérthetetlenek

Az atomhatalmak csoportja olyan klub, ahova sokan akarnak bekerülni, mert ez által sérthetetlennek érezhetik magukat, komolyan veszik őket. A biztonságpolitikai szakértő szerint új atomhatalom születésére ennek ellenére kevés az esély.

Tálas úgy véli, Irán nem azért szeretne atomfegyvert, hogy ledobja Izraelre, hanem mert a térségben nagyon sokan rendelkeznek ezzel a technológiával, és ezzel ő is változtathatna státusán. Irán esetében a mozgatórugó nem a fegyver birtoklása – az csupán eszköz –, hanem hogy nagyobb súllyal vegyék őt számba. De veszélyes is az iráni atomprogram, hiszen ha Iránnak lenne ilyen jellegű fegyvere, akkor nagy volna az esély arra, hogy a térség más államai – Törökország, Szaúd-Arábia, Szíria – is követnék a példáját, ráadásul egy gazdaságilag nagyon fontos térségben történne mindez.

Bunkósbot

Tálas Péter kizárhatónak tartja, hogy a jelenleg nukleáris fegyverekkel rendelkező országok használnák arzenáljukat konfliktus esetén, ugyanis az arányosság elve kulcskérdés egy háborúban. Márpedig atomfegyverre atomfegyver lenne a válasz, így ezt a „bunkósbotot” tulajdonképpen öngyilkosság lenne használni. A szakértő úgy véli, még Észak-Korea esetében is esélytelen a fegyverhasználat, ugyanis a már említett veszélyek mellett a környezete is visszafogná az országot, másrészt még nincs meg a megfelelő technológiája ahhoz, hogy használni tudja nukleáris erejét.

Veszélyforrások, gócpontok

A nukleáris fegyverek ügye egyre inkább beszédtéma a világpolitikában. A legnagyobb port felverő eset kétségkívül az iráni nukleáris program, amely már a fegyveres beavatkozás lehetőségét is felvetette egyes államok körében. A Hormuzi-szoros körül kialakult vitában elég forróvá vált a helyzet.

Az embargót és a büntetőintézkedéseket nem tudta elkerülni Irán. Az EU mellett több ország azután kezdte el fokozatosan szigorítani büntetőintézkedéseit az ország ellen, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség novemberben közölte: bizonyítékai vannak arra, hogy a perzsa állam atombombát akar előállítani. Az uniós kormányok már januárban megállapodtak abban, hogy betiltják az iráni kőolaj importját, és szankciókat vezetnek be az iráni központi bank és más pénzintézetek ellen.

Észak-Korea rakétakísérletei is aggodalomra adhatnak okot. Április 13-án a kommunista állam az előzetes figyelmeztetések ellenére rakétát bocsátott fel, s a lépést Washington és szövetségesei ballisztikus rakétával végrehajtott kísérletnek minősítették. Bár a kísérlet kudarcba fulladt, az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb szankciókat léptetett életbe Phenjan ellen. Az Egyesült Államok és szövetségesei azóta műholdas felvételekre hivatkozva azzal gyanúsítják Észak-Koreát, hogy újabb kísérletre készül.

Egyes információk szerint a távol-keleti ország atomrobbantásokkal is kísérletezik. Észak-Korea 2007 júliusában állította le a jongbjoni létesítményt, ahol plutóniumot állítottak elő, majd 2008 júniusában lerombolta az atomreaktor hűtőtornyát. Szakértők szerint Kim Dzsong Il országa addigra hat–nyolc atombomba gyártásához elegendő plutóniumot állított elő. 2010-ben a phenjani vezetés engedélyt adott egy amerikai tudósnak egy jongbjoni urándúsító üzem meglátogatására, ahol a tudós szerint több mint ezer, az észak-koreai hatóságok szerint pedig kétezer centrifuga működik. Szakértők szerint a jongbjoni urándúsító kapacitása évi 40 kilogramm erősen dúsított urán előállítására alkalmas. Feltételezve, hogy az üzemet 2009-ben indították be, Észak-Koreának három–hat atombombához elegendő uránja lehet.

Észak-Korea újonnan módosított alkotmányában először szerepel hivatalosan, írott formában az a kitétel, hogy az ország nukleáris hatalom. Emiatt az eddiginél is nehezebbé válnak a nemzetközi közösség erőfeszítései, hogy meggyőzzék Phenjant atomprogramjának elhagyásáról. Szöuli szakértők szerint a módosítás alaposan megnehezíti az atomfegyverek kifejlesztésének megakadályozását szolgáló hathatalmi tárgyalásokat, mivel Phenjan bármikor hivatkozhat arra: azért nem mondhat le az atomfegyverről, mert az alkotmányába ütközne.