Az okokat sorolva úgy látják, hogy a kezdeményezés a párt sok tagja és aktivistája számára nem annak tényleges tartalmáról szólt, hanem pótcselekvés volt, a „csináljunk végre valamit” kényszeréből fakadt. Arra is kitérnek, hogy habár az LMP januári kongresszusán úgy döntöttek, hogy nincs olyan politikai partner, amellyel céljaik elérése érdekében együtt tudnának működni, a kampány mellett kiállók komolyan számítottak arra, hogy az MSZP és a szakszervezetek aktív támogatói lesznek a kezdeményezésnek.
A szöveg ennek kapcsán úgy fogalmaz, hogy a referendum támogatói felülbecsülték a szakszervezetektől remélt támogató aláírásokat. Kijelentik, hogy a népszavazás elindításáról szóló kongresszusi döntés „manipuláció eredménye volt, mert minden alap nélkül úgy tájékoztatták a küldötteket, hogy a szakszervezetek készek az együttműködésre, és arra lehet számítani, hogy a remélt mennyiség harmadát (100 ezer aláírást) hozzák”. Hozzáteszik, hogy ez felveti Vágó Gábor kampányfőnök, illetve az LMP kampánymenedzserének a felelősségét, mert a 100 ezres szám kettőjük „vágyait tükrözte”, nem pedig egy valós vállalásokon alapuló becslést.
Az MSZP tartott a kudarctól?
Ezt a témakört úgy összegezik, hogy a szakszervezetek és egyéb külső partnerek a várakozásokat messze alulmúlták, mert óvatos becslés szerint körülbelül 3000 db regisztrált aláírás érkezett tőlük. Kitérnek arra is, hogy Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes – aki a kampányban stratégiai tanácsadóként vett részt – a testületnek elmondta, hogy „az MSZP beszállása esetén biztos volt abban, hogy meglesz a 200 000 aláírás”. Hozzáteszik, hogy a korábbi választmányban egyértelműen az volt a hangulat, „hogy természetes az MSZP-sek bevonása, de győzött a félelem, hogy lenyúlják az ötletet”.
A szöveg úgy fogalmaz, hogy a kampány során, amikor lassan jöttek az aláírások, Karácsony kezdeményezte az ellenzéki pártok bevonását, de lassan született meg az erről szóló döntés. „Ekkor már a MSZP nem mozdult meg, mert tartottak a kudarctól” – írják. A jelentés a kudarc egyik döntő okának a döntés késedelmét nevezi meg, és úgy fogalmaz, hogy „a késedelem a párt vezetési struktúrájának veszedelmes hiányosságaira vezethető vissza”. Szavaik szerint a kérdések elfogadtatása már hosszú ideje folyt, de a téma nem volt a párt belső életének és külső kommunikációjának középpontjában. Úgy látják, hogy ez felveti az LMP korábbi országos választmányának politikai felelősségét.
A frakció is felelős lehet
Hangsúlyozzák, hogy a kérdéseket 2011. december elején hagyták jóvá, de a népszavazási előkészületek csak 2012 februárjában kezdődtek, ami – meglátásuk szerint – felveti a frakció felelősségét is. A népszavazás annyira nem volt a vezetés szívügye, hogy az éves költségvetésben sem volt rá keret – jelentik ki. A belső kommunikációt bírálva azt írják, hogy a kampány elindításával szemben kritikus vagy kényes részletekbe belekérdező posztok szerzőinek a kampány előkészítői gyakran nem megfelelő vagy személyeskedő választ adtak. Hozzáteszik, hogy a belső intraneten pedig önhatalmúlag cenzúrázták a számvizsgáló bizottság jelentésének egy passzusát.
Szavaik szerint a kampánystáb eközben azzal „áltatta magát és a tagságot”, hogy a járókelők által elvitt gyűjtőívek a kampány vége felé elkezdenek tömegesen visszaáramlani, akár több tízezer aláírást hozva. A kampány során beigazolódott, hogy a diákmunkások alkalmazása csak nagyon komoly felügyelettel valósítható meg politikai és imázsveszteség nélkül – áll a szövegben. Megfogalmazásuk szerint a nem ritkán kelletlen, motiválatlan, alapvető viselkedési, öltözködési szabályokat sem betartó diákok az LMP-ről sokszor a legalapvetőbb információval sem rendelkeztek, az LMP-re nem vetettek jó fényt. Bár alkalmazásuk a gyűjtésre rendelkezésre álló egy hónap miatt szükséges volt, hatékonyságuk igen hullámzó volt, mégis a kampányköltések több mint a fele az ő bérükre ment el.
Egy másik, az LMP számvizsgáló bizottsága által készített, szintén az MTI birtokába került jelentés azt írja, hogy a kampányra a költségvetésből 24,164 millió forintot különítettek el, amiből 22,677 millió forintot használtak fel. A költségvetés egyéb sorairól pedig 2,875 millió forintot fizettek ki a népszavazással kapcsolatban – teszik hozzá.
Négy kérdéssel próbálkoztak
A párt március 5-én négy kérdésben kezdte meg az országos aláírásgyűjtést: a kezdeményezéssel azt szeretnék elérni, hogy a tankötelezettség korhatára továbbra is 18 év maradjon, emeljék vissza az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi kilencven napról a korábbi 260 napra, 100 napnál hosszabb próbaidőt ne lehessen kikötni és végül a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni.
Totálisan megbukott az LMP népszavazási kezdeményezése, mivel a pártnak csak 160 ezer aláírást sikerült összegyűjtenie 200 ezer helyett abban a négy kérdésben, amelyek a tankötelezettséghez és a munka világához kapcsolódtak. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért szerint a kudarchoz szövetségkötési stratégiában elkövetett hibák vezettek. Úgy látják, a népszavazási kérdések témáiról is elmondható, hogy – szociális jellegük ellenére – nem kötődtek olyan általános, közvetlen tapasztalatokhoz, mint a Fidesz a 2008-as „szociális népszavazása” esetében.
