– Amióta ismerem, csak honvédelemmel és biztonságpolitikával foglalkozott. Nehéz volt elbúcsúzni a Honvédelmi Minisztériumtól?
– Az elmúlt húsz-huszonkét évemet valóban a honvédelem és a biztonságpolitika töltötte ki. 1998 óta a NATO parlamenti közgyűlése védelmi bizottságának is a tagja vagyok, és tanítok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán is. Az egyik szemem tehát sír, a másik azonban nevet. Úgy érzem azonban, hogy amiért 2010-ben a Honvédelmi Minisztériumba mentem dolgozni, azt nagy részben el tudtam végezni. Azt is mondhatnám, hogy ez alatt a két és fél év alatt négy év munkáját végeztük el. Legfontosabb feladatomnak a tartalékosrendszer kiépítését tekintettem. Ezt a munkát sikerült elvégezni, hiszen míg 2010-ben mindössze tizenhét tartalékosunk volt, mostanra már mintegy hatezren regisztráltak a honvédségben. Parlamenti államtitkárként én feleltem a tábori lelkészi szolgálatokkal, illetve a társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel való kapcsolattartásért is. Sikerült gördülékennyé tennünk a tábori rabbinátus átalakulását, és komoly eredménynek tartom, hogy a nehéz költségvetési helyzet ellenére is mindig sikerült megegyezésre jutnunk a szakszervezetekkel. A HM-ben is hozzám tartoztak a sportügyek, a Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnökeként pedig büszkén mondhatom, hogy a BHSE az ország legeredményesebb egyesülete. Ezért is nevet a másik szemem, hiszen mostantól főállásúként segíthetem a sportért dolgozók tevékenységét.
– A honvédelmi tárcától egy olyan minisztériumhoz kerül, amely az emberi erőforrásokért felel. Mekkora szerepet kaphat az emberi erőforrások közül az államtitkársága irányítása alatt a sport?
– Úgy vélem, az ország igazi ereje az emberi erőforrásokban rejlik. Nekünk nincsenek aranybányáink, hatalmas devizatartalékaink, de az itt élő emberek mentalitása, fizikai és szellemi teljesítménye, kreativitása, tehetsége hatalmas értéket képvisel. Ezzel viszont úgy tudják leginkább a közösséget szolgálni, ha egészségesek. A lelki és testi egészség alapja pedig a sport. A sportért, a sport népszerűsítéséért tenni ezért rendkívül fontos feladat. A miniszterelnök úr felkérésére nagy elszántsággal kezdek neki ennek a munkának. Nyolcéves korom óta sportolok, a gyerekeim is sportolnak, így tudom, hogy a testmozgásnak mekkora jelentősége van. Akár a személyes példámon keresztül is szeretném elérni, hogy minél több emberrel szerettessük meg a sportot. Ez nagyon fontos egy olyan országban, ahol a társadalomnak mindössze nyolc-kilenc százaléka sportol, húsz százalék elhízott, negyvenöt százalék túlsúlyos, hetvenhét százalék pedig teljesen inaktív. A kormány az elmúlt két évben nagyon sokat tett azért, hogy az élsportban egy egyértelmű, átlátható rendszer alakuljon ki. Többek között ennek is köszönhető a kiváló olimpiai szereplésünk. No meg annak a Héraklész-programnak, amely az első Orbán-kormány idején indult el és a mostani időszakra érett be. Ez a program felkarolta a 14 és 18 év közötti magyar tehetségeket. Nyolc londoni aranyérmesünk közül hét ennek a programnak a támogatásával készült fel és versenyzett. A második Orbán-kormány is stratégiai jelentőségűnek tekinti a sportot, és ez a korábbinál nagyobb mértékű támogatásokban is testet ölt. A kitűzött cél az, hogy felzárkózzunk az Európai Unió átlagához, és belátható időn belül a magyar társadalom huszonöt-harminc százaléka sportoljon rendszeresen.
A teljes interjút a szerdai Magyar Nemzetben olvashatja.
