Szükség van a krónikásokra, történészekre, akik sokat segítenek abban, hogy felidézzék a kommunizmus szörnyűségeit, a múlt fájdalmait, tanulságait – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a Mindszenty József bíboros életéről szóló konferencián szombaton Budapesten, a Parlament felsőházi termében.
A Mindszenty Társaság az Isten szolgája című konferenciáján Lezsák Sándor, a testület elnöke kiemelte: a történészeknek fel kell idézniük az internálótáborokban történteket, a széthullott családok és a megalázó élethelyzetek emlékeit is.
Lezsák Sándor bemutatta a Mindszenty Társaság legújabb, „Szenteltessék meg a Te neved...” című kötetét, amelyben egyebek mellett írnak Mindszenty bebörtönzéséről a nyilas rémuralom alatt, tevékenységéről a benesi dekrétumok ellen, és a politikai rendőrség általi megfigyeléséről.
„Lelkünkben őt már boldoggá avatta a tisztelet és a szeretet”
Az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: „a mai nappal is közelebb vagyunk” Mindszenty József boldoggá avatásának időpontjához, ez ügyben „reménykeltő mondatokat kaptunk Erdő Péter bíborostól, hogy talán elhárultak olyan akadályok, amelyek korábban nehézkessé tették az eljárást”. Hozzátette: „lelkünkben őt már boldoggá avatta a tisztelet és a szeretet”.
Kovács Gergely okleveles posztulátor (szentté avatási eljárási tisztviselő) beszámolt arról: a boldoggá avatási eljárás vizsgálati anyagának öt kötetéből kettő elkészült, jövőre lehet kész mind az öt, ezután kezdődhet a Vatikánban az iratok tényleges római értékelése.
Mindszenty József nagy elkötelezettséggel dolgozott a magyarság megmaradásáért
Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek beszédében Pázmány Péter és Prohászka Ottokár mellett a reformáció utáni három legnagyobb magyar katolikus főpásztor egyikének nevezte Mindszenty Józsefet, a „fehér vértanút”, aki „nagy elkötelezettséggel dolgozott a magyarság megmaradásáért”.
Bank Barbara történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársa előadásában arról beszélt, hogy Mindszenty József 1945-1946-ban különböző fórumokon nyíltan beszámolt az internáltak fogva tartási körülményeiről, miközben a korabeli kommunista lapok gúnyosan írtak a táborokban tett látogatásairól.