Szükség van a krónikásokra – Mindszenty Józsefre emlékeztek

Szükség van a krónikásokra, történészekre, akik sokat segítenek felidézni a kommunizmus szörnyűségeit.

Elmondta, az ötezer embert fogva tartó úgynevezett Buda-déli internálótábort Mindszenty rendszeresen látogatta, tisztában volt az ottani ellátás hiányosságaival, és azt is tudta, hogy melyik katolikus pap hol sínylődött rabként. Mindszenty több alakalommal is írásban fordult a belügyminiszterhez papjai érdekében – tette hozzá.

Démonizálták Mindszentyt

Tabajdi Gábor, az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének munkatársa előadásában rámutatott: az 1945 utáni „átmenet éveiben” a kommunista politikusok az Országgyűlésben démonizálták, a legyőzendő ellenség szimbólumává tették Mindszenty alakját, sőt hazaárulónak, majd fasiszta, imperialista kémnek nevezték.

Mindszenty József nevét az ötvenes évek első felében Rajk László kommunista mártírsorsú belügyminiszter, Grősz József kalocsai érsek és Tito jugoszláv elnök mellett negatív felhanggal emlegették, az 1956-os szerepét pedig „ellenforradalminak” állították be.

Az emigráció

Vörös Géza történész, az ÁBTL munkatársa előadásában Mindszenty József 1971–1975 közötti emigrációjáról megjegyezte: a Vatikán, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége és a korabeli magyar pártállam is „nagy megkönnyebbüléssel” vették tudomásul, hogy Mindszenty 1971-ben elhagyta Magyarországot.

Elmondása szerint a diplomatának álcázott magyar hírszerző tiszteknek sikerült elérniük, hogy Mindszenty ne kapjon hivatalos fogadtatást 1971 utáni külföldi útjain, az ügynökhálózat pedig lehallgatókészülékeket, speciális fényképezési eljárásokat és a postai küldemények ellenőrzését is foganatosította vele szemben. Az is előfordult, hogy Mindszenty a neki címzett levelet soha nem kapta meg, ugyanis mintegy harminc, külföldi és magyarországi ügynök dolgozott Mindszenty József megfigyelésén – állapította meg.

Az előkészítésről

Soós Viktor Attila, a Mindszenty Társaság titkára, a Külügyminisztérium dokumentációs osztályának munkatársa előadásában közölte: 1971-ben mások mellett Franz König bécsi érsekkel készítették elő a pártállam képviselői – ideértve Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első titkárát – Mindszenty távozását Magyarországról. Hozzátette: az MSZMP részéről Óvári Miklós, a párt Központi Bizottságának titkára koordinálta az erről szóló tárgyalásokat.

A Mindszenty-ösztöndíjasok előadásai után átadták a Mindszenty-emlékérmeket Szabó Ferenc jezsuita szerzetesnek és a Hittel a Nemzetért Alapítványnak, amelynek nevében Horváth Attila jogtörténész vette át az elismerést.

Az alapítvány régóta segíti a plébániát

Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési képviselő laudációjában rámutatott: az alapítvány Rákosszentmihályon régóta „segíti a plébánia áldozatos munkáját”, 2009-ben pedig a templom előtti téren felállították Mindszenty József szobrát a kerületi önkormányzat hozzájárulásával. Az alapítvány eddig félszáz előadást tartott Mindszenty József életéről országszerte, továbbá Münchenben és Bécsben – jegyezte meg.

Teológiai kiskönyvtár

Soós Viktor Attila méltatásában elmondta: Szabó Ferenc elindította a Teológiai kiskönyvtár sorozatot, ezenkívül többek között teológiai zsebkönyveket, hitvédelmi füzeteket szerkesztett, valamint a Katolikus Szemle és a Vigília folyóiratokban is publikált. 1953-ban belépett a jezsuita rendbe, 1962-ben pappá szentelték, 1966-ban pedig Párizsban szerzett teológiai doktorátust, majd negyedszázadon keresztül a Vatikáni Rádió szerkesztője volt. Jelenleg a Távlatok című folyóirat főszerkesztője, emellett rendszeresen jelennek meg verseskötetei is – tette hozzá.

A konferencia végén a Mindszenty Társaság megkoszorúzta az 1975-ben elhunyt Mindszenty József Parlamentben található emléktábláját.