A hétfői tárgyaláson elsőként meghallgatott B. József a bíróságon nem tett vallomást. Azt mondta: fenntartja korábbi, rendőrségen tett vallomását. „Nem vagyok érintett ebben a bűncselekményben” – jelentette ki, mielőtt a tanácsvezető bíró felolvasta volna korábbi, sokszor egymásnak ellentmondó vallomásait. Az elhangzottakhoz végül annyit fűzött hozzá: „soha, semmilyen pénzért nem ölnék embert, főleg nem gyereket”.
A társtettességgel vádolt K. József a bírónak arra a kérdésére, bűnösnek érzi-e magát, nemmel válaszolt. Felolvasta előre megírt vallomását, amelyben azt állította: nem tudott a gyilkosság előkészületeiről, és kényszer hatására – B. József egy kést szorított a nyakához és négy gyermeke megölésével fenyegette – ásta meg a kisfiú sírját, közben P. Erika egy zseblámpával világított és fogta a gyerek bokáját. Elmondása szerint ő később visszament, hogy kiássa és kórházba vigye a gyereket, de már nem találta meg a helyet, ahol elásták. Az ügyész kérdéseire válaszolva részletesen elmondta, hogy miként bántalmazta az elsőrendű vádlott a gyermeket. Elismerte azt is, hogy egyszer ő is megütötte az ásóval a fiú arcát.
A gyilkosságra való felbujtással vádolt P. Erika a bíróságon tett vallomásában azt mondta: nem akarta a gyerek halálát, a gyilkosságban nem vett részt, nem is tudja, hogy történt; azért ment Sántosra, mert B. József erre késsel kényszerítette, őt és a családját is megfenyegette. Állítása szerint a fiúnak a férfi azt mondta, hogy buliba mennek. Az erdőben K. József várta őket. B. József a fiúval kiszállt az autóból, K. József szintén, kezében az ásóval, ő pedig az autóban maradt. Később a gyerek ruháit ő vitte az autóhoz, de a fiút nem nézte meg. A két vadász akkor ért oda, amikor a két férfi visszatért az autóhoz, s K. József beszélt velük (K. József elmondása szerint a másik férfi beszélt a vadászokkal, ő mondta nekik, hogy szexuális kapcsolatot létesíteni jöttek az erdőbe), majd B. József visszament a fák közé, és betette a csomagtartóba a fiú becsomagolt testét, amelyet később máshol elrejtett.
