A 70. életévét ünneplő történészt a budai Várban köszöntötték. Ez alkalomból mutatták be a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület által kiadott Utak és útkereszteződések – Ünnepi tanulmányok M. Kiss Sándor tiszteletére című tanulmánykötetet. Könyvbemutató helyett azonban egykori diákjai régi emlékek felidézésével, s humoros előadással emlékeztek, a pályatársak nevében pedig Kahler Frigyes méltatta a PPKE BTK intézetvezetőjének munkásságát. Kahler az MNO-nak elmondta, M. Kiss Sándornak nemcsak a tudományos munkássága, hanem a pedagógiai tevékenysége is korszakos. Ezt szerinte jól mutatja a tanítványok széles skálája, akik közül sokan váltak a magyar tudományos élet szerves részévé.
Kahler Frigyes történész beszédében kiemelte, hogy kollégája az árral szemben is mert kutatni, még akkor is, ha tollnokok próbálták őt hátráltatni. Mint fogalmazott, nem adta fel azt az igényt, hogy feltárja az igazságokat.
„Őt a történetek valódi mozgatórugói és a szereplők valós tevékenysége érdekelte. Mindez folyamatos ütközésekbe került, nem véletlen hogy M. Kiss Sándor munkássága a fiókban maradt 1990-ig” – mondta Kahler.
„Csak az igazat írni. Ez egyetlen korban sem könnyű, csak mindig másként nehéz” – fogalmazza meg munkásságának egyik alapelvét M. Kiss. „1982-ben írtam meg A magyar diákok szabadságfrontja című könyvet – itt a fiúk emlékeztek is rá – Vitányi Ivánnal. Vitányi Iván és én nem tartozunk ugyanahhoz a politikai csoportosuláshoz, de abban a témában, hogy a második világháború alatti fiatal értelmiségiekről őszintén kell írni, ebben egymásra találtunk, és van egy olyan könyv, amiről már nyugodtan mondhatom, hogy fenn is fog maradni. A második ugyanilyen nagy vállalkozás volt, hiába volt rendszerváltás, a Kinek a forradalma? Hogy mit kaptunk mi annak idején, azt hadd ne mondjam el, akár pályatársaktól is, de a Kahler Frigyessel – akivel nagyon egyformán gondolkodunk – közösen készített kötet is megmaradt. A harmadikat, a Tóth Ilonát – ami számomra külön öröm – a lányommal írtam. Egyszer már ki kell mondani, hogy abban a könyvben Réka jobban benne van, mint én, többet dolgozott bele, tehát a sorrend, hogy Kiss Réka–M. Kiss Sándor, egy jogos sorrend, nem csak ábécé. Ami még rám tartozik, hogy ennek a témának a politikai hátterét is megírjam” – magyarázza M. Kiss Sándor.
Az ’56-os sortüzekről és Tóth Ilona peréről M. Kiss Sándor korábban a Hír TV Ősök tere című műsorában is nyilatkozott. A videókat itt és itt tekintheti meg.
