P. Erika a gyilkosság éjszakáján a rendőrségen bejelentette, hogy a fiú eltűnt. A rendőrök a gyerek holttestét néhány nappal később Kaposvár toponári városrészében találták meg, mivel a sántosi erdőben vadászok megzavarták az elkövetőket, ezért B. József jobbnak látta kiásni és máshová temetni a holttestet. A felbujtással vádolt nő az ügyészség szerint az erőszakos cselekményekért korábban többszörösen büntetett B. Józsefnek a fiú megöléséért csaknem kétszázezer forintot adott.
Tanúvallomások szerint P. Erika már régóta tervezte Szita Bence megölését. A vádlott ezt a szembesítések során mindvégig tagadta, miként azt is, hogy ő lett volna a felbujtó, és hogy aktívan részt vett volna a gyilkosságban. Azt állította, annyiban érzi bűnösnek magát, hogy nem tudta megmenteni a kisfiút, tevőlegesen nem vett részt a gyilkosságban; B. József késsel kényszerítette arra, hogy menjen el Sántosra, őt és a családját is megfenyegette.
K. József korábbi vallomásában ugyancsak fenyegetettségre hivatkozott. Azt állította: nem tudott a gyilkosság előkészületeiről. Elmondása szerint B. József kést szorított a nyakához és négy gyermeke megölésével fenyegette, így kényszerítette arra, hogy ássa meg a sírt. Részletesen elmondta, hogy miként bántalmazta az elsőrendű vádlott a gyermeket. Elismerte, hogy egyszer ő is megütötte ásóval a fiú arcát.
