Mennyit ártottak a kilépők a Jobbiknak?

A kilépések és a botrányok ellenére is egységesnek tűnik a Jobbik, miközben a párt támogatottsága folyamatosan csökken.

A lassú erodálódás és a politikai vezető témák hiánya jellemezte nagy vonalakban a Jobbik elmúlt fél évét. A Századvég felmérései szerint a biztos szavazók körében a januári 17-ről júniusra 13 százalékra csökkent a radiális párt támogatóinak az aránya. Az alakulat egyre kevésbé került a média érdeklődésének a középpontjába, ami annak is volt köszönhető, hogy nagyobb utcai rendezvényt vagy akciót sem indítottak.

Ebben a félévben is folytatódott a Magyar Élet Menete nevezetű rendezvény Ózdon, Konyáron és Szarvason, majd ez is abbamaradt. A párt a földtörvény elfogadásának a napján kapcsolt radikálisabb üzemmódba, de ezzel sem sikerült megakadályozniuk a jogszabály megszavazását. A Jobbik az időközi önkormányzati választásokon csupán annak örülhetett, hogy a monorierdői polgármester-választáson az első helyen végzett a jelöltje a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció és a független aspiránsok mellett.

A közvélemény-kutatások – amelyek megfelelő indikátorai egy ellenzéki párt sikerének – azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali párt nem tudott érdemben erősödni Magyarországon – hangsúlyozta Varga Áron, a Policy Solutions elemzője. Szerinte ennek elsődleges oka az lehet, hogy a Fidesz–KDNP az elmúlt három évben kormányon rendkívül sok olyan intézkedést valósított meg, amelyek a Jobbik politikai témájaként szolgálhattak volna, kezdve a multinacionális cégek megadóztatásától és a magánnyugdíj-pénztárak államosításától az oktatáspolitikán és a médiatörvényen át egészen olyan szimbolikus ügyekig, mint az utcaátnevezések és a kultúrpolitika.

Ezek jelentősen szűkítették a Jobbik politikai mozgásterét, amelynek így főként azok a politikai ügyek (a nyílt cigányellenesség és antiszemitizmus) maradtak, amelyek csak a valóban szélsőséges szavazók megszólításához elegendők – tette hozzá. Varga szerint kérdés, hogy a Jobbik által felvetett új, a fenti sémába nem illeszthető politikai ügyek – a devizahitelesek helyzete és a földtörvény – elegendő muníciót szolgáltatnak-e ahhoz, hogy ez a trend megváltozzon.

A Policy Solutions elemzője szerint annak ellenére, hogy a Jobbikot valószínűleg némileg alulmérik a közvélemény-kutatók, a párt valóban nem tudta bővíteni táborát az elmúlt három évben. A fentiek mellett a Jobbik belső harcai sem segítették a párt erősödését, elegendő csak a frakcióból való kilépésekre, a párt erős bázisának számító Borsod megyei pártszakadásra vagy a kabaréba illő Szegedi Csanád-ügyre gondolni – fejtette ki Varga. Úgy látja, az elmúlt napok folyománya, hogy a Jobbik is kezd kampányüzemmódba kapcsolni, az alig leplezetten a szélsőjobbhoz köthető, a Képviselői Irodaháznál lezajlott „devizahiteles tüntetés” legalábbis ezt sugallja.

„A Jobbik 2010 és 2013 közötti kilépések ellenére is meglehetősen egységesnek látszik, főként, ami Vona Gábor vezető pozícióját illeti.” Varga elmondta, hogy nem nehéz belátni, hogy Vona pártelnöksége jelenleg politikai szempontból hasznos a párt számára – hiszen a Jobbik pártelnöke remekül alkalmazza azt a kettős beszédet, amely a szélsőségesekből és protest szavazókból álló bázis egyben tartásához szükséges. Egy mérsékeltebb jelölt előbbi, egy radikálisabb pedig utóbbi szavazókat veszíthetné el – tette hozzá. Azaz az elnökségben nem feltétlenül, a párt alsóbb szintjein az ilyen típusú ellentétek inkább elképzelhetők – fejtette ki a szakember.

Varga szerint a Képviselői Irodaháznál tartott tüntetés azt sugallja, hogy a Jobbik radikalizálódása – már ami az utcai akciókat illeti, hiszen tartalmilag a párt kommunikációjához képest csak a fajelmélet nyílt felvállalása minősülne radikálisnak – igenis valós veszély. A radikalizálódás azonban kétélű fegyver: nem lehet megjósolni, hogy azok a jobboldali gondolatok iránt fogékony, de nem szélsőséges szavazók, akik a Jobbik potenciális választói rétegét alkotják, hogyan reagálnának egy, a 2006. októberihez hasonló megmozdulássorozatra – részletezte az elemző.

Ez egyúttal a Fideszt is rendkívül nehéz helyzetbe hozhatná. Ha ahhoz hasonló események következnek be, és a kormánypárt keményen reagál, a párt pálfordulása egyértelművé válna a választók szempontjából is – mondta. Varga szerint mindez azért is nehéz helyzet minden regnáló kormány számára, mert a kemény fellépés hiánya káoszt, a túlzottan kemény fellépés pedig óriási ellenszenvet, sőt akár nemzetközi botrányt is szülhet.

Az ellenzék és benne az MSZP világos kudarcát mutatja, hogy a Fidesznek az elmúlt fél évben sikerült bővítenie a szavazótáborát – hangsúlyozta Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, aki a szocialista párt 2013. évi első féléves teljesítményét értékelte. A politológus az MNO-nak arról is beszélt, hogy az ellenzéki összefogás politikailag valóban nem könnyű kérdés.