Nem sok mindennek örülhettek a szocialisták 2013 első félévében, mivel többek között nem sikerült növelniük a társadalmi támogatottságukat, valamit az ellenzéki térfélen is meglehetősen kusza helyzet. A Tárki mérései alapján a biztos szavazó pártválasztók körében januárban 31 százalékon álltak a szocialisták, míg júniusban 23 százaléknyi támogatói kör volt mögöttük. A párt márciusban került a mélypontra, mivel akkor csupán 19 százalékot mértek nekik. A szocialisták az időközi választásokon sem brillíroztak, mivel például Dunakeszin az utolsó helyet szerezték meg, és korábbi fellegvárukban, Komlón is súlyos vereséget szenvedtek.
A pártban a március 9-ei Budapest Sportarénában megtartott nagygyűléssel próbáltak lendületet venni a tavaszi hónapokra, de az akció meglehetősen felemásan sült el. Mesterházy Attila a rendezvényre meghívta Victor Ponta román szociálliberális miniszterelnököt, aki a korábbi választási kampányban egyáltalán nem fukarkodott a magyarellenes kirohanásokkal, és hatalomra is egy, a magyarokat hátrányosan érintő parlamenti szavazás miatt került. A gyűlésen az MSZP egyrészt megpróbálta bemutatni kormányképességét és hogy képes nagy tömeget mozgósítani, azonban mindkét téren leszerepelt.
Mesterházy és pártja gyakorlatilag tavaly október óta folyamatos versenyhelyzetben van Bajnai Gordon Együtt 2014 nevű alakulatával, amelynek során a szocialista pártvezető minden alkalmat megragadott, hogy az összefogás élére álljon. A pártelnök május 1-jei beszédében összefogásra hívott mindenkit, míg Bajnaiék csapata végig ahhoz ragaszkodott, hogy csak az MSZP-vel tárgyalnak – amely kérésük június 22-én meg is valósult, de egyelőre még körvonalazódni sem látszik, hogy kik indulnak közösen a 106 egyéni választókerületben, és ki lehet majd a miniszterelnök-jelölt.
Abból a szempontból siker volt az idei félév az MSZP számára, hogy az ezzel ellenkező elvárások ellenére a pártnak sikerült megőriznie és stabilizálnia vezető szerepét a baloldali pártok között – minderről már Krekó Péter beszélt. Ez a siker annyiban ugyanakkor relatív, hogy az MSZP tábora nem bővült az elmúlt fél évben (igaz, nem is szűkült) – tette hozzá. Általában az ellenzék (tehát nem csak az MSZP) kudarcát mutatja, hogy a Fidesznek sikerült bővítenie a szavazótáborát (főképpen a rezsicsökkentésnek köszönhetően), ráadásul éppen az MSZP számára fontos alacsony jövedelmű társadalmi csoportok körében – mutatott rá a Political Capital igazgatója.
Úgy látja, az MSZP belső erőviszonyai valóban jelentősen átalakultak az utóbbi években, és a „frontvonalban” is több a fiatal politikus. Az MSZP imázsa a választók szemében ugyanakkor egyelőre még nem alakult át, kérdés tehát, hogy ezt a megújulást sikerül-e az MSZP-nek átvinnie a köztudatba – hangsúlyozta az elemző.
Krekó szerint Az MSZP eddig is elsősorban anyagi témákon keresztül igyekezett hitelteleníteni a kormányzatot, ennek a politikának a lehetőségeit ugyanakkor a rezsicsökkentés beszűkítette. Ha a kormány további hangulatjavító intézkedéseket (pedagóguséletpálya-modell, esetleg nyugdíjemelés) hoz a választások előtt, akkor az ellenzéki erők számára még nehezebb lesz az anyagi veszteségeken keresztül megszólítani a választókat – fejtette ki a szakember.
„Az MSZP továbbra is a legnépszerűbb ellenzéki párt, ugyanakkor az MSZP és E14, illetve Mesterházy Attila és Bajnai Gordon közti versengésnek még nincs vége.” Krekó szólt arról is, hogy elvben a két párt versengése segíthetne is abban, hogy szélesebb társadalmi közeget szólítsanak meg, ugyanakkor az utóbbi hónapokban nem tudott bővülni a baloldali ellenzéki szavazótábor. Az összefogás politikailag valóban nem könnyű kérdés: az erő felmutatása (ami csak így lenne lehetséges) elengedhetetlen a választási győzelemhez, a választók egy részének averziói miatt ugyanakkor a „népfrontos” politikának is vannak veszélyei – zárta szavait a Political Capital igazgatója.
