A nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár a külföldi sajtóvisszhangokkal kapcsolatban hangsúlyozta, a számok is azt a tendenciát mutatják, hogy megállt az a folyamat, amely a negatív hírek arányának a növekedésével volt leírható. Rámutatott: vannak kiugró hónapok a statisztikákban, de amikor visszatérnek a normális hónapok, a hírek hetven százaléka semleges, húsz negatív és tíz százaléka pozitív.
Ha utána nézünk, hogy hogyan keletkezik egy „hullám”, azt látjuk, hogy általában egy forrás van, amelyet a többiek – akár rosszindulat megléte nélkül is, – elfogadnak, hívta rá fel a figyelmet Kumin. Elmondta, ha megnézzük, hogy miként követik egymást a cikkek, akkor azt tapasztaljuk: kevés a forrás, de magas a presztízsük. Kitért arra is, hogy a külföldi lapok hasábjain megjelenő, sokszor fals és eltúlzott információk szolgálják a külhoni politikusok nyilatkozatainak alapját. Ilyen a Spiegel is – folytatta – „ami abban van, az Németországban az igazság”. Legalábbis ezt feltételezik – tette hozzá. A balatonszárszói találkozó „hőseit” idézve kijelentette, voltak ott olyan szereplők, akik nagyon jól beszélnek idegen nyelveket. Mint fogalmazott, ők azok, akiket közgazdászként, filozófusként mutatnak be, de politikai pályafutásukról és indentitásukról megfeledkeznek. A helyettes államtitkár úgy vélte, akik nem követik a magyar eseményeket, azoknak mindent el lehet adni – újra és újra.
A Hír Televízió stúdiójában beszélt arról is, a magyar választóknak és a nyilvánosságnak a felnőtté válás fontos státusza, hogy ne tekintsen mindenre úgy, mint egy sajátunknál jobb dologra. „Az elmúlt évek arra tanítottak meg minket, hogy ami Nyugat-Európából érkezik, az nem feltétlenül megoldás a mi problémáinkra” – vélekedett. Szerinte régebben minden előtt „leborultunk és meghajoltunk”, azonban ma már korántsem ez a gyakorlat: a Guardian-től sem feltétlenül hatódunk meg. Ugyanakkor, mint mondta, fontosnak tartja, hogy „nem dőlhetünk hátra”, ezeket a cikkeket ugyan is német politikusok és brüsszeli döntéshozók olvassák. „Ez súlyos probléma, és még nem is beszéltünk a befektetői körről”.
Azt mondta, a véleményklíma olyan volt 2010-2012 között, hogy kínossá tette megvédeni Magyarországot, azonban most már az kezd kínossá válni, „ha ostobaságokkal ütik hazánkat”. Ezt Kumin Ferenc azzal magyarázza, hogy olyan térnyerések mentek végbe, amik hangulatváltást kezdtek generálni. Mára el tudjuk mondani, hogy közel sem olyan negatív a sajtótükörképe Magyarországnak. Rámutatott, meghatározó olaszországi lapok újságírója – aki korábban ütötte-vágta hazánkat –, most azt írja, meg kell hajolni azok előtt a lépéseket előtt, amelyeket a a kormány véghez vitt. Véleménye szerint a kontrasztok erősítik az elmúlt három év történetét, és ezt az újságírók sem felejtik el. „2010-ben onnan kezdtük, hogy a görög salátát nem szabadott emlegetni, mert a forintot odavágta. Most, az IMF-hitel visszafizetése után, felkapták a fejüket”.
A helyettes államtitkár úgy vélte, létezik egy, nagy ideológia vita, aminek „ott vagyunk a közepén”. Egyesek a nemzet hasznossága mellett foglalnak állást, a másik oldalon a nemzet haszontalansága melleti érvelést hallhatunk. Emlékeztetett, a nemzet azonban egy olyan keret, amiben jó döntéseket lehet hozni. „Egyre inkább mutogatnak ránk, hogy itt sikerül, hogy itt megy” – emelte ki. Azonban létezik egy más politikai ambíciókkal felvértezett oldal is. Gazdasági lépései miatt ekézik az országot, „hiszen nehéz azt elhinni, hogy amikor keményen rálépünk a tyúkszemére igen jelentős befolyású vállalatoknak, akkor annak semmi hatása ne lenne a velük sok szálon kapcsolatba álló médiára.”
