Bíró Zoltán irodalomtörténész előadásában kiemelte: a vita idealisták és reálpolitikusok között folyt Szárszón. Emlékeztetett arra, hogy Erdei Ferenc képviselte a realista álláspontot, amely az eljövendő proletárdiktatúra képét festette fel, az idealisták elvekhez és eszményekhez ragaszkodtak. Utalt 1989 „realista politikusaira”, akik közlése szerint tudták, hogy ki kell árusítani az országot, ha a hatalmukat meg akarják tartani. Úgy fogalmazott: az idealisták rendre elveszítik a közeli jövőt, a reálpolitikusok a távolit.
Lóránt Károly közgazdász A gazdaság harmadik útja című előadásában azt mondta: az ország kiárusítása megtörtént. Véleménye szerint a jelenlegi kormány megpróbál valamit tenni a pénzügyi önállóság visszaszerzése érdekében. Szólt arról, hogy a takarékszövetkezetek központi pénzintézetté szervezését lehet kritizálni, de az alapvetően jó irány. Álláspontja szerint az Európai Unióba felvett országok nem integrálódtak, a hirtelen bővítésnek az volt az indítéka, hogy „a piacainkat megszerezzék”.
M. Kiss Sándor történész Szárszó tegnap és holnap című előadásában kiemelte: Szárszónak a magyar politikatörténetben megvan a helye, mert az „a bátrak konferenciája” volt. Hangsúlyozta: Szárszón nemcsak a népi írókban gondolkodtak, hanem volt egy „népfront” jellege, mert a fiatalok széles rétegét szólította meg. Hozzátette, ez nem a „kádári népfront” volt.
Lezsák Sándor a háromnapos emlékkonferencia első napjának utolsó előadásában arról beszélt, hogy a népfőiskoláknak van egy közös vonásuk: akkor bukkannak fel, születnek meg, amikor az ország, a nép sorsa, a kultúra jövője veszélybe kerül. Az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: a feladatunk a következő húsz esztendőben a Kárpát-medencei népfőiskolai hálózat kiépítése, valamint a központ, a Lakiteleki Népfőiskola fejlesztése azért, hogy az el tudja látni feladatát.
Az emlékkonferencia pénteken a Lakiteleki Népfőiskolán, majd szombaton a Parlamentben folytatódik.
