„Mire reggel lesz, úgyis megdöglesz”

Öt vádlottra tényleges életfogytiglant kért az ügyész perbeszédében az ároktői banda ügyében. Tucatnyi súlyos rablás, köztük két rablógyilkosság a vád.

Az ügyész többórás vádbeszédében részletesen beszélt arról, hogy a hat büntetett előéletű, egymással szoros rokoni kapcsolatban álló ároktői férfi milyen gátlástalan, embertelen módon bánt kiszemelt áldozataival.

A 2008 ősze és 2009 tavasza között Budapest peremkerületeiben, illetve vidéki településeken elkövetett támadások jól begyakorolt séma szerint zajlottak. Az elkövetők tippeket kaptak arra, hol élnek olyan 70-80 éves vagy még idősebb, feltehetően némi készpénzt vagy értékeket otthonukban őrző emberek, akiket könnyen ki lehet rabolni. A helyszínt az esti, éjszakai órákban autóval közelítették meg, kibontották a kerítést, berúgták a bejárati ajtót, és az álmukból felriadó idős embereket rögtön ütlegelni kezdték bottal, ököllel, pofozták és rugdosták őket, közben ordítva fenyegetőzve követelték, hogy adják elő értékeiket. Volt, akinek az ujját csavargatták, hogy mondja el, hol a pénze.

Az erős testfelépítésű, maszkos támadók megkötözték áldozataikat, betömték a szájukat, volt, akinek eközben kitört a foga. Ezután nehéz bútorokat, ágyat, szekrényt dobtak a törékeny emberekre, vezetékes telefonjukat tönkretették, a mobilokat magukkal vitték, hogy minél később derüljön ki cselekményük. A megtámadottak órákon át feküdtek megkötözve, fuldokolva, esetenként bordatöréssel a súlyos tárgyak alatt, volt, akit csak több mint fél nap után szabadítottak ki. Két idős ember vesztette életét, a vádhatóság szerint további három sértettnél megállapítható az emberölés kísérlete. Az ügyész felidézte, volt, ahol a támadók távozóban azt mondták áldozatuknak: „Mire reggel lesz, úgyis megdöglesz.”

A hat vádlott közül ötnél nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés a vád, rájuk kért tényleges életfogytiglant az ügyész. Ezenfelül a cselekményekkel az ügyészség szerint megvalósult még tucatnyi súlyos, bűnszövetségben elkövetett rablás, testi sértés, személyes szabadság megsértése, magánlaksértés és rongálás. A sértettek a cselekmények után többnyire már nem tudtak és nem is mertek önállóan élni, volt, aki külföldön élő fiához menekült.

A vádlottak az egyes helyszíneken általában néhány százezer, esetleg egymillió forint körüli készpénzt és értékeket, ékszereket, műszaki cikkeket zsákmányoltak. A vádbeszédből kiderült, hogy több tanú szerint a vádlottak családja ároktői viszonylatban jómódú volt, sőt luxuskörülmények között élt, miközben a vádlottaknak rendszeres munkából származó jövedelmük nem volt.

Az eljárás során a vádlottak többsége tagadta bűnösségét. Azt állították, nem is ismerik az elkövetések helyszíneit, vagy csak lomtalanításnál jártak arrafelé, amikor használható tárgyakat kerestek az utcára kirakott szemét között. Az egyik vádlott azonban főként társaira, kisebb részben magára terhelő vallomást tett.

Az ügyész a terhelő bizonyítékok közé sorolta a vádlottak egyes támadások helyszínén azonosított DNS-maradványait, cipő- és tenyérlenyomatokat, mobiltelefonok cellainformációit és azokat a rablott ékszereket, amelyek a vádlottaknál tartott házkutatásokon kerültek elő. A vádbeszédből az is kiderült, hogy az elkövetők egy névtelen bejelentés alapján buktak le, az utolsó támadásnál gyakorlatilag tetten érték őket a rendőrök.

A vádbeszéd előtt a csütörtöki tárgyaláson az elsőrendű vádlott azzal állt elő, hogy őt a házi őrizetben az ügy korábbi nyomozójának megbízásából egy ismeretlen megkereste és el akarta csalni valahová, hogy megölje. A vádlott a szerinte ezt bizonyító hangfelvételt átadta a bíróságnak és az ügyészségnek. A tárgyaláson elhangzott, hogy az ügyben korábban eljáró egyik magas rangú rendőrtiszt ellen nyomozás folyik.

Az ároktői banda ügyében a következő, keddi tárgyaláson hangozhatnak el a védőbeszédek, az elsőfokú ítéletet pedig várhatóan novemberben hirdeti ki a Fővárosi Törvényszék.

Az ároktői banda büntetőpere tavasszal azért is vált ismertté, mert több vádlottnál letelt az előzetes letartóztatás törvényben megszabott négyéves felső határa, emiatt meg kellett szüntetni fogva tartásukat. Ezután Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke az igazságügyi minisztertől és a parlament alkotmányügyi bizottságának egyik tagjától is kérdéseket kapott azzal kapcsolatban, mi vezethet a hasonló esetekhez, és milyen intézkedésekkel lehet ezt megelőzni.

Handó Tünde május közepén célvizsgálatot rendelt el, és azt kérte a Fővárosi Törvényszék vezetésétől, vizsgálják meg a soron kívüli ügyek gyakorlatát, illetve tárják fel, mi akadályozza a hasonló ügyek gyorsabb befejezését, majd jogszabály-változtatásokat, bírósági létszámbővítést és az illetékességi, hatásköri szabályok módosítását kezdeményezte a büntetőperek gyorsítása érdekében.