A mandátumbecslések kapcsán érdemes több dolgot is figyelembe venni, mielőtt vakon elhisszük azt, amiről a különféle intézetek napjainkban beszélnek – mondta el az MNO-nak Lesti Árpád.
A közvéleményt leginkább érdeklő egyéni választókerületek eredményeinek kalkulációja kapcsán elsőként arra a problémára hívta föl a figyelmet, hogy miközben az új egyéni választókerületek erőviszonyai elméletileg könnyedén felrajzolhatók a szavazókörök korábbi adatai alapján, addig a közel 11 ezer szavazókörből legalább 400 olyan körzet van, amelyet az új egyéni határok átvágnak vagy kérdéses, most hova tartoznak. Ezeknek az eredményeit így csak nehezebben lehet becsülni.
Mint ismeretes: 2014-ben új választási szabályok szerint szavazunk, ugyanis az Országgyűlés – engedve az évek óta hallható társadalmi elvárásoknak – csökkentette a képviselők számát, a jövőben 386 helyett 199 képviselő fog a Parlamentben dolgozni. Az eddigi gyakorlat szerint 176 fő egyéni választókerületből nyert mandátumot, számuk a jövőben 106-ra csökken, a többiek pedig listáról jutottak és jutnak a jövőben is a törvényhozásba – fogalmazott a Forum Politicum elemzője.
Lesti szerint az egyénik eredményeinek kalkulációját az teszi lehetővé, hogy a választások során a legkisebb egységet a szavazókörök alkották, amelyek száma eddig érdemben nem változott 1990 óta, számuk most is nagyjából 11 ezer. A korábbi szavazóköri eredmények alapján pedig könnyen kiszámolható, hogy az új egyénikben milyen eredmények születnének, csupán „máshogy kell összeadni” az egyes szavazókörök eredményeit. Azonban több szavazókör esetében erősen kérdéses, hogy melyik egyéni választókerülethez tartozik, ugyanis a jövőbeni határon helyezkednek el, esetleg kettévágja őket az új választókerületi határ – tette hozzá.
A szakember a közvélemény által ismert kalkulátorok kapcsán külön kiemelte a Political Capital mandátumkalkulátorát, amelyben például a Fidesz–KDNP pártszövetség akkor is szerez parlamenti helyeket, ha csak 6 százalékot ér el, miközben a közösen induló pártokra a mostani szabályok értelmében is 10 százalékos bejutási küszöb érvényes.
„Érthetőbb, de mégis minimum furcsa, hogy a kalkulátor szerint egy pártlistán nulla százalékot kapó Együtt–PM is nyer hat egyénit; ez ugyanakkor megmagyarázható azzal, hogy az MSZP és Bajnai pártja együttműködését vették alapul, s a baloldali egyénikben nyerhet egy elméletileg nullaszázalékos Együtt–PM is, hisz nem lesz MSZP-s jelölt.” Ha azonban az idő felülírja a megállapodást, át kell tervezni a kalkulátort is – vélekedett Lesti.
„Ami szakmailag teljesen érthetetlen, hogy a kalkulátorból teljesen hiányzik a hazai nemzetiségi szavazók figyelembe vétele.” Ennek kapcsán az elemző kiemelte, hogy egy a Political Capital honlapján is elérhető tanulmány szerint a nemzetiségi voksolók egy mandátumot befolyásolhatnak a 93 listás helyből, vagyis a pártok között csak 92-t osztanának ki. A helyzet az, hogy a honlapon egyszer tájékoztatnak erről a mandátumszerzési módról, majd a kalkulátornál teljesen figyelmen kívül hagyják – jelentette ki.
Az ötszázalékos küszöb számítása szempontjából is figyelembe kellene venni a nemzetiségi szavazókat, mivel abban az esetben, ha ötvenezren regisztrálnak, és el is mennek voksolni, az 2500-zal megemeli az 5 százalékos bejutási küszöböt. Ez például 2006-ban döntően megváltoztatta volna az eredményeket, mivel az MDF-nek 2429 szavazaton múlt a bejutása – tette hozzá.
A törvény értelmében ugyanis azok a pártok jutnak a parlamentbe, amelyek a pártok listáira és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat 5 százalékát elérték. Vagyis nem elég, ha a pártokra leadott szavazatok 5 százalékát kapja meg egy párt, attól még nem jut be a parlamentbe.
Teljesen reális, hogy a pártokra leadott szavazatok akár 5,1 százalékát kelljen elérni a bejutáshoz, főleg hogy 2010-ben ősszel majdnem 230 000-en vettek részt kisebbségi választópolgárként – mondta Lesti Árpád. Az, hogy kapnak-e mandátumot a nemzetiségi listák, erősen függ a pártok listás és töredékszavazatainak alakulásától is, de egyáltalán nem zárható ki, hogy akár egy vagy több mandátum sorsa így dőljön el.
A balliberális véleményvezérek gyakorlatilag két éve folyamatos össztűz alatt tartják az új magyar választási rendszerről szóló törvénytervezetet, miközben sokukról kiderült, hogy nem is olvasták el a tartalmát. Bajnai Gordon egyik legjobb amerikai barátja, Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogprofesszora korábban arról beszélt, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) átfogó módon ellenőriznie kell a 2014-es magyar választásokat. Bajnaiék új választási rendszerről szóló manipulációiról bővebben itt olvashat. A volt miniszterelnök és köre egyebek között azt állította, hogy Budapesten és a megyei jogú városokban a Fidesznek kedvez az átalakítás, miközben erről egyáltalán nem lehet beszélni.
A magyarországi ellenzéki pártok olyan választási rendszert szeretnének bevezetni, amely folyamatos kormányválságokkal járna, és jelentősen hátráltatná a hatékony kormányzást. Jól látszik, hogy például a tisztán arányos választási rendszerrel rendelkező Szlovéniában képtelenek kezelni a gazdasági és politikai válságot, szemben Japánnal, ahol a többségi rendszerrel gyorsabban lehet átvészelni a kríziseket.
2018 előtt még mindenképpen módosítani kell a választási törvényt, mivel Tolnában a népesség változása miatt a megye választókerületeinek létszáma 20 százalékkal lesz kisebb az országos átlagnál. Bíró Péter, Sziklai Balázs és Kóczy Á. László tanulmányában úgy látja, ha 130 egyéni választókerület lenne, akkor a legnagyobb népességi eltérés mindig 14,3 százalék alatt lenne a választókerületek között.
A 2014-es országgyűlési választáson mind a határon túli magyarok, mind a hazai nemzetiségiek élhetnek a választójogukkal – derült ki a Századvég Intézet elemzésében. Véleményük szerint a korábbiakkal szemben a jelöltállítás szisztémája sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lett. A balliberálisok korábban folyamatosan arról beszéltek, hogy az új rendszer igazságtalanabb, mint a régi.
