A demokrácia röppályája – amiért Magyarország számít címmel tartott meghallgatást kedden az amerikai kongresszusban az Egyesült Államok Helsinki Bizottsága. Magyarországot Szájer József, az Európai Parlament (EP) néppárti magyar képviselője, az alaptörvény szövegezési bizottságának volt elnöke és Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője képviselte Washingtonban. Szájer a meghallgatáson leszögezte: Magyarország alkotmányos demokrácia, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és az állampolgári jogokat a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta. – Bárkit, aki ennek az ellenkezőjét állítja, szívesen látunk Magyarországon, hogy saját tapasztalatot szerezzen – mondta a fideszes EP-képviselő. Hangsúlyozta, hogy „meghallgatjuk a jó szándékú tanácsot, és tanulunk mások tapasztalataiból [ ] Az önálló döntés jogához azonban ragaszkodunk.”
Szájer kifejtette: egy új alkotmány már régóta esedékes volt Magyarországon, a Fidesz 2010-ben meg is kapta a választóktól az ehhez szükséges felhatalmazást. Paul Shapiro, az Egyesült Államok Holokauszt-emlékmúzeuma kutatóközpontjának igazgatója a meghallgatáson később erre úgy reagált, „vannak, akik azt gondolják, hogy azért következett be ez a változás, hogy elnyerjék a Jobbik-szavazók tetszését, és így a jelenlegi, 52 százalékos teljesítményhez képest jobb kilátásokat biztosítsanak a jövőbeni választási győzelem tekintetében. Mások kevésbé pusztán politikai manőverként értékelték a váltást, és inkább úgy gondolják, hogy a Fidesz saját belső előítéleteit és hitét tükrözi.” Magyarország mint az unió és a szélesebb euroatlanti közösség tagja, olyan alkotmánnyal rendelkezik, amely tiszteletben tartja és előmozdítja a demokrácia és a jogállamiság értékeit – hangsúlyozta Szájer.
Újra amerikai nyomás nehezedik a kormányra, most éppen az alaptörvény negyedik módosítása ürügyén, amellyel kapcsolatban a külügyi szóvivő is kifejezte aggodalmait – írta korábban a Magyar Nemzet. Bajnai Gordon közismerten élvezi Washington, Soros György és Charles Gati támogatását, aki már tavaly kijelentette: ha demokratikus módon nem, akkor másképpen is el lehet mozdítani az Orbán-kormányt. Soros György ötletgazdája és támogatója a Bajnaiékat támogató Center for American Progressnek.
A Milla még februárban jelentette be, hogy a Global Voices mintájára országos hírügynökséget hozna létre. A mintaadó egyik kiemelt támogatója pedig egy olyan szervezet, amelyet Soros alapított.
A Magyar Nemzet leleplező cikke szerint a Hallgató Hálózat mozgolódásai is nagyban köthetőek Soros György nevéhez.
A magyar képviselő beszédének legfőbb gondolata az volt, hogy a legújabb módosítás sem tartalmaz semmi olyan lényegi elemet, amelyet korábban ne próbáltak volna már ki a kompetens európai intézmények, és szükség esetén ne módosítottak volna. Hangsúlyozta: a külföldi híradásokkal szemben a negyedik módosítás nem csökkenti, sőt bővíti az Alkotmánybíróság hatáskörét. Az EP-képviselő tételesen is cáfolta, hogy Magyarországon korlátoznák a testület működését. Shapiro ezt figyelmen kívül hagyva úgy reagált, „a magyar kormány lépeseket tett az igazságszolgáltatás politikai manipulálására és függetlensége csorbítására, most pedig az alkotmánymódosítással alá kívánja ásni az igazságszolgáltatás azon jogát, hogy felülvizsgálja a kormány által alkotott törvényeket és rendeleteket”. Majd felidézte a náci Németország által az igazságszolgáltatás meggyengítésére tett lépéseket.
Az egyházak jogállásáról Szájer megjegyezte, a kritizált törvénynek nincs köze a vallásszabadságoz vagy a valláshoz. A médiatörvényt érintő módosításról azt mondta, ha valaki elolvassa a kormányt kritizáló cikkeket, egyértelművé válik, hogy semmiféle cenzúra nincs hazánkban. – Az antiszemita és rasszista megnyilvánulások aggodalomra adnak okot Magyarországon – ismerte el Szájer. Hozzátette, ez nem új keletű jelenség, a magyar kormány pedig meg tud felelni a kihívásnak. Orbán Viktor több alkalommal is megerősítette, a „zéró tolerancia” pártján áll az antiszemitizmus kérdésében – hangsúlyozta a fideszes politikus.
Shapiro szerint a formális jogi tiltás ellenére a Magyar Gárda egységei továbbra is gyülekezhetnek és felvonulhatnak a zsidók és a romák megfélemlítésére. Szerinte „az elmúlt három évben a holokauszt történetének trivializálására vagy eltorzítására tett kísérletek [ ] szabad folyást engedtek a nyílt antiszemita megnyilvánulásoknak.
A magyar képviselő felidézte azt is, az első Orbán-kormány volt az, amely létrehozta a Holokauszt-emlékközpontot Budapesten, bevezette a holokauszt-emléknapot, s az iskolai alaptantervbe is belevette a holokauszt oktatását. Shapiro ehhez képest azt kérdezte: „Magyarország újra az instabilitás forrása lesz Európában, ez alkalommal az Európai Unió szívében, amint az volt a harmincas évek végén?”; vagy „Ez az ország, amely valaha egy több mint 800 000 lelket számláló zsidó népességnek adott otthont, trivializálni fogja vajon a holokausztot és az európai antiszemita fellendülés élére fog vajon állni?”
Szájer beszélt arról is, hogy meg kell találniuk az egyensúlyt a gyűlöletbeszéd elleni harc és a véleménynyilvánítás szabadságának védelme között. Emlékeztetett arra, magyarországi zsidó közösségek, amelyek évtizedekig vártak erősebb jogi eszközökre a gyűlöletbeszéddel szemben, üdvözölték a magyar hatóságok Egyesült Államokhoz intézett kérését a Kuruc.info bezárásával kapcsolatban. – A válasz mindig az volt, ez nem lehetséges a liberálisabb amerikai törvények szerint. A politikus hangsúlyozta, szívesen fogadják a kritikájukat, ha azok tényeken, érveken alapulnak. – Mi betartjuk az európai intézmények szabályait és ugyanezt várjuk el mindenki mástól is – mondta Szájer.
Az Egyesült Államokban ma nincs nemzeti egyetértés a magyarországi politika vonatkozásában, mert a republikánus vélemények élesen eltérnek a demokrata párti adminisztrációétól – erről Gulyás Gergely beszélt tegnapi budapesti tájékoztatóján. A Fidesz képviselője ugyanakkor hangsúlyozta: ennek ellenére azt szeretnék, ha minden félreértést korrekt módon meg lehetne tárgyalni. Felhívta a figyelmet Christopher H. Smith republikánus képviselőnek, az Amerikai Helsinki Bizottság társelnökének csütörtöki nyilatkozatára, miszerint méltánytalanok és kettős mércét alkalmaznak azon bírálatok, melyek a magyar kormányt érik a demokrácia és az emberi jogok helyzetével kapcsolatban. Gulyás szerint elfogadhatatlannak tartotta, hogy külföldi sajtóorgánumok, nemzetközi szervezetek vagy kormányzat a magyar ellenzék oldalán kívánjon belpolitikai kérdésekbe beavatkozni.
Szilágyi Richárd
A következő oldalakon elolvashatja Szájer József és Paul Shapiro felszólalásának teljes szövegét, valamint Christopher H. Smith írásos nyilatkozatát.
---- Szájer József felszólalása ----
Szájer József EP képviselő meghallgatása az Amerikai Helsinki Bizottság előtt Téma: Merre halad a magyar demokrácia? (Trajectory of Democracy: Why Hungary Matters) Washington D.C., 2013. március 19.
Tisztelt Cardin Elnök Úr, Smith Társelnök Úr, az Amerikai Helsinki Bizottság tisztelt tagjai, Hölgyeim és Uraim!
Megtisztelő megjelenni Önök előtt, hogy megosszam gondolataimat a magyar demokrácia helyzetéről. A jelenleg kormányon levő Fidesz alapító tagja vagyok, mely az első ellenzéki szervezet volt a rendszerváltás idején 25 évvel ezelőtt. Ugyanakkor Magyarország állampolgárai által közvetlenül megválasztott EP képviselő is vagyok. A magyar Országgyűlés tagjaként részt vettem majdnem minden jelentős alkotmányos változtatásban az elmúlt húsz évben. Nemrégiben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a jelen meghallgatás témáját képező új magyar Alaptörvényt előkészítő bizottság elnöke voltam.
Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és az állampolgári jogokat a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta. Bárkit, aki ennek az ellenkezőjét állítja, szívesen látunk Magyarországon, hogy saját tapasztalatot szerezzen, megtudjon néhány dolgot nehéz történelmünkről és a közelmúlt eseményeiről, valamint megkérdezze a magukat a magyarokat. Szeretném ezt a meghívást felajánlani az Amerikai Helsinki Bizottság tagjainak is.
Magyarország ezeréves alkotmányos tradícióval rendelkezik, amely az egyik leghosszabb Európában, és melyre országunk nagyon büszke. A történeti alkotmány egyik legfontosabb darabja, az Aranybulla („a magyar Magna Carta”) 1222-ig nyúlik vissza. Magyarország büszkélkedhet az egyik legrégibb dokumentummal a vallásszabadságról is, mely a 16. században keletkezett tordai törvény. Alkotmányunk ezen történelmi jelentőségű eredmények útját követi. Célja megőrizni az ezeréves alkotmányos kontinuitást, mely 1944-ben megszűnt hazám náci, majd szovjet megszállása miatt.
Mint törvényhozói jogokkal felruházott személy, szeretném kifejezni elismerésemet, hogy a magyar nemzet történeti jelentőségű, szuverén alkotmányozó folyamata iránt érdeklődnek. Nagy csodálója vagyok az Önök alkotmányának, amely irányt mutatott saját alkotmányunk létrehozásában is. Nagyszerű, szabadságszerető nemzeteink választott képviselőinek mindig alkalmat kellene találniuk arra, hogy egyenlő feltételek mellett megvitassák nézeteiket és tapasztalataikat a nagy fontosságú ügyekről. És mi lehetne fontosabb egy nemzet alkotmányánál? És mi lehet jelentősebb egy nemzet függetlensége szempontjából, mint saját alkotmányának létrehozása? Önök több mint 200 éve nyerték el függetlenségüket Amerikában. Történelmünk során magyarok ezrei haltak meg országunk függetlenségéért, de végül mi is elnyertük kicsivel több, mint 20 éve, mikor a szovjet megszállás véget ért. Én ott voltam akkor, ahhoz a generációhoz tartoztam, amely ezt elérte, és most a mi feladatunk mindezt megszilárdítani! Ezért is kell megérteniük nemzetünk érzékenységét a függetlenség és önrendelkezés tekintetében. Mi, magyarok, csak úgy, mint Önök, amerikaiak, nemzetünk alkotmányát demokratikus feladatnak tartjuk, melyet magunknak kell lebonyolítanunk. Meghallgatjuk a jó szándékú tanácsot, és tanulunk mások tapasztalataiból, éppen ezért is vagyok most itt. Az önálló döntés jogához azonban ragaszkodunk. Ez az a demokrácia és önrendelkezés, amiért olyan sokáig harcoltunk.
Azt az alapvető üzenetet hozom, hogy nincs okuk aggodalomra. Magyarország elkötelezett a demokrácia és a jogállamiság iránt. Részemről a legfőbb gondolat az, hogy a legújabb módosítás nem tartalmaz semmilyen olyan lényegi elemet, melyet korábban ne próbáltak volna már ki a kompetens európai intézmények és szükség esetén ne módosítottak volna.
A 2010-es választásokon a Fidesz nyert ritka nagy fölénnyel, alkotmányozó, több mint kétharmados többséget szerezve az Országgyűlésben. A magyar állampolgárok döntése a mély gazdasági, társadalmi és politikai válságra adott válasz volt. A közpénzek rossz kezelése, az ellenőrzés alól kicsúszó államadósság, a közbiztonság összeomlása és a paramilitáris szervezetek gyakori felvonulásai is ennek a válságnak a tünetei voltak. Emellett az emberi jogok komoly megsértésének is tanúi voltunk a hatóságok részéről: ezek közül a legsúlyosabb a gyülekezési jog szabadságára vonatkozott 2006-ban. Ezekben a nehéz időkben a világ demokratikus közösségének támogatására számítottunk, hogy felszólaljanak az állampolgári szabadság állami elnyomásával szemben. A nemzetközi közösség azonban sajnálatosan szemet hunyt ezek fölött. A közrendet olyan megrázó események forgatták fel, mint roma honfitársaink rasszista indokból elkövetett sorozatgyilkosságai, amelyek előtt a hatóságok tétlenül álltak.
2010-ben mandátummal és felelősséggel ruháztak fel minket arra, hogy ennek véget vessünk: hogy átfogó reformokat indítsunk, ideértve egy új alkotmány elfogadását. Azaz hogy kijavítsuk demokráciánk röppályáját.
Az új alkotmány már régóta esedékes volt. Minden közép- és kelet-európai ország, Magyarországot leszámítva, már jóval korábban elfogadta demokratikus alkotmányát, míg Magyarországnak a módosított, kifejezetten átmeneti, 1949-es sztálini alkotmánnyal kellett együtt élnie. Számos próbálkozás ellenére a korábbi kormányok és országgyűlések vagy a kellő többség, vagy pedig a politikai akarat hiányában nem voltak képesek arra, hogy teljes mértékben új alkotmány fogadjanak el.
Magyarország, mint az Európai Unió és a szélesebb euró-atlanti közösség tagja, olyan alkotmánnyal rendelkezik, mely tiszteletben tartja és előmozdítja a demokrácia és a jogállamiság értékeit. Az alkotmányos törvénykezési folyamat nagy részét politikai viták kísérték és a kompetens európai intézmények jogi felülvizsgálatot is folytattak. Például a kezdetektől fogva nagy vitát váltott ki az alkotmány életet és családot védő alapkoncepciója. Az új Alaptörvényt az Európa Tanács Velencei Bizottsága részletesen is megvizsgálta, és üdvözölte „azon erőfeszítéseket, amelyeket a kormány tett annak érdekében, hogy az alkotmányos rend összhangban legyen a közös európai demokratikus értékekkel és normákkal, illetve, hogy az alapvető szabadságokat és jogokat a nemzetközi joggal összhangban érvényre juttassa”, és azt is megjegyezte, hogy „a jelenlegi parlamenti rendszer és az ország kormányzási formája megőrzésre került”. Habár az Európai Bizottság négy szabálysértési eljárást indított bizonyos sarkalatos törvények tekintetében az Alaptörvény elfogadását követően, sohasem kérdőjelezte meg magát az Alaptörvényt. (Az EU Szerződés 4. cikkelye szerint az Unió „tiszteletben tartja” a tagállamok alkotmányos szuverenitását.) A magyar kormány együttműködött és mindent szabályt tiszteletben tartott az eljárások során. Módosította a médiatörvényt és a bírósági törvényt a Bizottság kérésére.
Néhány szó az utolsó, negyedik módosításról: az előző héten elfogadott, úgynevezett Negyedik Módosítás rendelkezéseinek 95 százaléka már életbe lépett az új alkotmány elfogadása óta. Nem állt szándékunkban megváltoztatni az Alaptörvényt ennyire röviddel az elfogadása után, de az Alkotmánybíróság technikai okokra hivatkozva megsemmisítette az Átmeneti Rendelkezések egy részét. Valójában az Átmeneti Rendelkezések, melyek szintén kétharmados többséggel kerültek elfogadásra és így ugyanolyan felhatalmazást élveztek, mint maga az Alaptörvény, néhány olyan alkotmányos rendelkezést tartalmaztak, melyeket a bíróság szerint magába az Alaptörvénybe kell áthelyezni. Azaz az Alkotmánybíróság megállapította – „a belefoglalási kötelezettség” német alkotmányos doktrínája alapján -, hogy az alkotmányt egy egységes jogszabályba kell foglalni. Alapvetően tehát csak át kellett másolni az Átmeneti Rendelkezéseket az alkotmány főszövegébe. Emiatt alakult ki a módosítás jelenlegi hosszúsága. Ugyanakkor itt egy korántsem új szövegről van szó. A negyedik módosítás az Alkotmánybíróság megállapítása alapján készült és semmiképp sem az ellen, ahogy azt egyes félrevezető, kritikai hangok állítják.
Hadd ejtsek néhány szót az új elemekről.
Az egyes, ennek hanyatt-homlok ellentmondó megállapítások ellenére a negyedik módosítás nem csökkenti az Alkotmánybíróság hatáskörét, sőt, tovább bővíti azt. A Legfőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek is jogot biztosít arra, hogy kezdeményezze a törvények alkotmányos felülvizsgálatát. Hatályon kívül helyezi azokat az AB döntéseket, amelyeket a bíróság az előző alkotmány alapján hozott, de a bíróság szabadon hivatkozhat korábbi saját ítélkezési gyakorlatára jövőbeli döntéseiben. Ugyanakkor a Módosítás nem foszthatja meg az Alkotmánybíróságot olyan hatásköröktől, melyekkel soha nem rendelkezett: attól a hatáskörétől, hogy felülvizsgálja és megsemmisítse maga az alkotmány szövegét vagy az alkotmány módosításának egyes rendelkezéseit, hacsak nem eljárási alapon. Számomra a hatalmi ágak szétválása azt jelenti, hogy a bíróság értelmezi, de nem módosítja az alkotmány szövegét. Az Alkotmány szövegének a megváltoztatására (vagy megsemmisítésére) irányuló hatáskör kizárólag az alkotmányozó hatóság, jelen esetben, a magyar Országgyűlés hatásköre. A negyedik módosító javaslat továbbá nagy előrelépés a tekintetben, hogy az AB működését átláthatóvá teszi azáltal, hogy megnyitja eljárásait a nagyközönség számára. Hozzátéve, hogy – számos európai országhoz hasonlóan – az eljárásban érintett feleknek biztosítani kell a jogot arra, hogy kifejtsék véleményüket az eljárásról, ezzel pedig megszűnjön a bíróság sokak által kritizált „fekete láda” természete.
Ami az egyházak jogállását illeti, szeretném megismételni, hogy a kritizált törvénynek semmi köze sincs a vallásszabadságoz vagy akár magához a valláshoz. Az Alaptörvény VII(1) cikkelye szerint az egyéni vagy közösségi vallásgyakorlás az egyéni és a vallási közösségek alapvető joga (anélkül, hogy bármiféle bejegyzésre lenne szükség). Ebben a tekintetben az Országgyűlés pusztán arra jogosult, hogy törvényben meghatározott kritériumok alapján eldöntse, hogy mely vallási közösség kaphatja meg azt a további jogot, hogy támogatásban részesüljön az adófizetők pénzéből. Ez bevált gyakorlat Európában, de ugyanakkor az egyházak listája nálunk szélesebb az európai átlaghoz viszonyítva. Tudom, hogy az Önök Alkotmányának Első Módosítása alapján az Önök rendszere eltér az európai modelltől. A mi Negyedik Módosításunk egy fontos korrekciót tartalmaz: a (kétharmados) országgyűlési döntés ellen az Alkotmánybíróság előtt lehet fellebbezni eljárási hibára hivatkozva. Ez a módosítás az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján került elfogadásra.
Ami a médiát illeti, nincs új hírem. Itt valódi sikertörténetről beszélhetünk, legalább is ha pusztán a hazám szabad sajtójában nap, mint nap megjelenő, a kormányt kemény kritikával illető beszámolók, cikkek és egyéb más megnyilvánulások számát tekintjük. Ha elolvassák ezeket, nem tapasztalnak semmiféle gyalázatos cenzúrát. Bárki, aki veszi a fáradságot, hogy a helyszínen ellenőrizze le a tényleges helyzetet, nem pedig pusztán szóbeszéd alapján, egyetért ezzel. Nem tudok semmiféle cenzúráról vagy olyan esetről, hogy újságírókat zaklatás érte volna a jelenlegi kormány három éve alatt. A médiatörvény tényleges célja az volt, hogy alkalmazkodjék az internet korához és ésszerűsítse a közmédiumok közpénzből történő finanszírozását. Nagy viták folynak olyan országokban, mint az Egyesült Királyság a megfelelő sajtószabályozást illetően. Ahogy korábban említettem, a médiatörvény néhány alkalommal módosításra került az Európai Bizottság és az Alkotmánybíróság kérésére.
Az antiszemita és rasszista megnyilvánulások aggodalomra adnak okot Magyarországon. Bár nem új keletű és sajnos Európa szerte elterjedt ez a jelenség, minden ilyen eset sajnálatos és megszüntetése nagy elszántságot követel. A magyar kormány meg tud felelni ennek a kihívásnak. Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is megerősítette, hogy a „zéró tolerancia” pártján áll az antiszemitizmus kérdésében.
Itt két, egymással szembenálló elvárással szembesülünk: harcolnunk kell a gyűlöletbeszéd ellen és ugyanakkor meg kell védenünk a vélemény nyilvánításának a szabadságát. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Az Alaptörvény negyedik módosításában alkotmányos alapokra kívántuk helyezni a civil eljárás lehetőségét mindazok számára, akiknek a vallási, etnikai vagy nemzeti közösségük méltóságát csorba éri. Lehet, hogy nem ez az egyetlen megoldása a problémának. Voltak kritikai hangok, de nem állhatunk tétlenül. A paradoxon illusztrálására hadd emlékeztessem Önöket a kuruc.info esetére. A kuruc.info az Egyesült Államokban bejegyzett, magyar nyelvű weboldal, mely köztudottan faji gyűlöletre és erőszakra uszít és a magyar közönséget célozza meg. A magyar hatóságok hiába kérték bezárását az amerikai hatóságoktól. A válasz mindig az volt, hogy ez nem lehetséges a liberálisabb amerikai törvények szerint.
A magyarországi zsidó közösségek, akik évtizedekig vártak erősebb jogi eszközökre a gyűlöletbeszéddel szemben, üdvözölték ezt a lépést. Köves rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és Tett és Védelem Alapítvány vezetője a negyedik módosítás erről szóló részét „a közösségek méltóságának védelme felé tett történelmi lépésnek” nevezte.
A politikánk összhangban áll a múlthoz való egyértelmű viszonyunkkal. Az első Orbán kormány volt az, amelyik létrehozta a Holokauszt Emlékközpontot Budapesten, bevezette a Holokauszt Emléknapot, illetve az iskolai alaptantervbe is belevette a Holokauszt oktatását. A legutóbbi fényes példa a 2012-es Wallenberg Emlékév, amelyet a második Orbán kormány kezdeményezett, hogy méltó módon emlékezzenek meg a svéd diplomata születésének századik évfordulójáról, aki több ezer zsidót mentett meg Budapesten a második világháború végén és aki posztumusz kapta meg az Önök törvénykezésének a legmagasabb elismerését, a Kongresszusi Érdemérmet. A Wallenberg év általános elismerést váltott ki. Lehetőséget nyújtott arra, hogy elismerjék a magyarok társ-felelősségét a Shoában, amit Áder János Köztársasági Elnök az izraeli Knesszet előtt elmondott beszédében meg is tett.
A rendelkezésemre álló időkeret nem biztos, hogy elegendő arra, hogy minden felvetésre reagáljak, de javaslom, hogy nézzék meg figyelmesen a módosítást. A múltban el tudtuk oszlatni az aggodalmaikat a médiatörvény, a bíróságokról szóló törvények kapcsán és még számos más hasonló példát tudnék felhozni Szívesen fogadjuk a kritikájukat, amennyiben azokat tényeken és érveken alapulnak. Martonyi János külügyminiszter kikérte a Velencei Bizottság véleményét a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán. Mi betartjuk az európai intézmények szabályait és ugyanezt várjuk el mindenki mástól is, ideértve azokat is, akik kritikával illetnek bennünket. Mély meggyőződésem, hogy egy konstruktív párbeszéden keresztül gazdagíthatjuk egymás alkotmányos tapasztalatát és így elkerülhetjük a félreértésekből fakadó alaptalan vádakat és nézeteltéréseket.
A nemzeteink közötti barátság, az, hogy Magyarország és az Egyesült Államok ugyanahhoz a szövetséghez tartozik és az a tény, hogy egymás megbízható partnerei vagyunk közös értékeink előmozdításában olyan térségekben, mint Afganisztán vagy a Balkán térség, segíteni fog bennünket.
Engedjék meg hogy beszédemet nemzeti himnuszunk első sorával, egyben az új alkotmányunk első sorával zárjam: „Isten áldd meg a magyart”.
Lapozzon a következő oldalra Christopher H. Smith írásos nyilatkozatának teljes szövegéhez!
---- Christopher H. Smith nyilatkozata ----
Christopher H. Smith, az Amerikai Helsinki Bizottság társelnöke
Kevesebb, mint egy hónapja elnököltem egy meghallgatást „Antiszemitizmus: Egy növekvő fenyegetés minden vallás számára” címmel. Az egyik meghallgatott tanú Fellegi Tamás volt, az Orbán kormány egy volt minisztere, aki maga is zsidó származású. Az előadott vallomása meggyőző volt, mint ahogy az Orbán-kormány antiszemitizmus elleni jelentős intézkedéseinek hosszú listája is az.
Fellegi úr őszintén elmondta, hogy az antiszemitizmus egy komoly társadalmi probléma Magyarországon. Szerencsére, az Orbán kormány itt egy nyilvánvalóan felfelé ívelő pályán halad, és minden jelzése arra mutat, hogy továbbra is a megoldás része kíván lenni, nem pedig a probléma maga. Biztos vagyok abban, hogy kifejezetten fel fogja venni a harcot azokkal a kitartó próbálkozásokkal szemben, amik a Holokauszt elkövetőinek és az 1930-as, ’40-es évek valamint napjaink elvetemült antiszemitáinak rehabilitálását akarják. Én mindenképpen továbbra is erre fogom biztatni a kormányt.
Mindannyian tudjuk, hogy több civil szervezet és néhány kormány, köztük a miénk is, nyíltan kritizálták a magyar kormányt különböző területeken, érintve a demokráciát és az emberi jogokat is – és azt is, hogy a magyar kormány a támogatóival együtt nyomatékosan visszautasította ezeket a kritikákat.
Mindkét oldal anyagait áttekintve, azt kell mondanom, az Orbán-kormánynak igaza van, amikor azt állítja, hogy a kritikák közül sok igazságtalan, mert kettős mércét, ferdítést, vagy pontatlan információt tartalmaz. A magyar kormány ezt nagy körültekintéssel dokumentálta, például a Freedom House-nak küldött nyílt levelében.
Hogy egy másik példát említsek, amikor az Obama-adminisztráció az Orbán-kormány új alkotmányának elfogadását kritizálja, az írásbeli beszámolójában az állítja, hogy „alapvető” kérdésekben, a „folyamatnak inkább egy, a társadalmon átívelő konszenzushoz kell vezetnie, mint kizárólag a kormányzó koalíció véleményét tükröznie a társadalom különböző csoportjaival való érdemi konzultáció hiánya nem felel meg a demokratikus szellemiségnek”. Bárki, aki tisztában van az Obamacare törvény elfogadásának körülményeivel, könnyen megkérdőjelezheti, hogy vajon kormányunk ideális helyzetben van-e ennek az üzenetnek a közvetítésére. Mindenesetre mellőznie kellett volna a demokráciára vonatkozó durva meggyanúsítást.
Ugyanakkor ezeket az üzeneteknek közvetíteni kell – nem szabad a cinizmusnak engednünk, a saját vagy bármely más kormány hibái miatt.
Azonban sokkal alázatosabbnak kellene lennünk – különösen egy olyan ország esetében, mint Magyarország, ahol az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere él és virul, ahol egy demokratikus párt példátlan kétharmados többséggel nyert szabad és tisztességes választásokon és kapott felhatalmazást drámai változtatásokra, elfogadott egy demokratikus alkotmányt és késznek mutatkozik a másokkal együttműködésre, hogy módosítsa és javítsa az újonnan hozott törvények hibáit. Ez egy egyenlő felek között zajló párbeszéd, és sokat tanulhatunk Magyarországtól. Itt kifejezetten az államadóssági plafon alkotmányos szabályozására és az élet anyaméhben való védelmére gondolok.
Szeretnék gratulálni a magyar kormánynak az új alkotmány számos dicséretre méltó részéhez, – számos dologhoz, amely elősegíti az emberi jogok érvényesülését, beleértve az emberkereskedelem és a reproduktív klónozás tilalmát, valamint az élet védelmét. És ami a többit illeti, várakozással nézek elébe a magyar kormánnyal folytatott párbeszédnek országaink alkotmányos hagyományairól, és azok fejlesztésének lehetőségéről.
Kattintson Paul A. Shapiro felszólalásának teljes szövegéért!
---- Paul A. Shapiro felszólalása ----
Paul A. Shapiro Igazgató, Center for Advanced Holocaust Studies – Egyesült Államok, Holocaust Memorial Museum
Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Alelnök Úr, Tisztelt bizottsági tagok!
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság továbbra is felhívja a világ figyelmét az antiszemita megnyilvánulásokra, a roma-ellenes előítéletekre és egyéb, a demokráciát veszélyeztető jelenségekre Európában és máshol a világban. A United States Holocaust Memorial Museum nevében szeretném megköszönni Önöknek, hogy megszervezték ezt a fontos meghallgatást a magyarországi demokráciát és megemlékezést illetően.
Több mint száz évvel ezelőtt a spanyol születésű filozófus, George Santayana a következőket írta: „Azok, akik nem emlékeznek a múltra, újra és újra elkövetik annak hibáit” (The Life of Reason, Vol. 1, 1905). 1944 közepén a magyar zsidó közösség, az utolsó jelentős, még többnyire érintetlen zsidó közösség Európában, támadást szenvedett el és majdnem teljes egészében megsemmisült mindössze néhány hónap alatt, az 1944. közepe és vége közötti időszakban. Ma ennek a tragédiának az emlékezete súlyos kihívásokkal terhelt Magyarországon, melynek következményeit jelenleg még nem tudjuk pontosan felmérni, de ezek minden esetre vészjóslóak.
Mielőtt kitérnék arra a jelenségre, mely a Holokauszt emléke elleni összehangolt támadásnak tűnik, vagy legalább is a Holokauszt történetének átírására tett kísérletként értékelhető, engedjék meg, hogy rövid történelmi áttekintést adjak Önöknek. Randolph Braham professzor mértékadó, két kötetes A népirtás politikája: A magyar Holokauszt című műve szerint a magyarországi zsidó népesség a II. világháború kezdetén mintegy 825.000 lelket számlált. Sokan közülük olyan területeken éltek, melyeket Magyarország akkoriban szállt meg vagy szerzett vissza a szomszédos országoktól, mivel Magyarország kormányzója és államfője, Horthy Miklós ellentengernagy, részt vett Adolf Hitler szövetségeseként Európa destabilizálásában és Csehszlovákia (1938-ban és 1939-ben), azt követően pedig Románia (1940-ben), majd Jugoszlávia széttagolásában (1941-ben). Magyarország kilépett a Nemzetek Ligájából és csatlakozott a náci Németországhoz a Szovjetunió katonai megtámadásában 1941. júniusában. Olaszországgal ellentétben, mely 1943-ban kilépett a német szövetségből, és Romániával ellentétben, mely pedig ugyanezt 1944-ben tette meg, Magyarország egész végig a náci Németország szövetségese maradt mindaddig, amíg az országot meg nem támadták a Németország felé keletről nyomuló szovjet katonai csapatok. E kormánypolitikának eredményeként a magyar csapatok mintegy 300 000-es veszteséget könyvelhettek el a háború alatt.
Az ország 825 000 zsidó állampolgárának majdnem 75 százaléka halt meg. A magyar antiszemitizmus nem külföldről származott. Horthy Miklós Magyarországa volt az első európai állam az I. világháború után, mely bevezette a numerus clausus törvényeket, melyek korlátozták a zsidók felsőoktatásban való részvételét (1920). A náci Németországéhoz hasonló, 1938-ban és 1939-ben elfogadott rasszista törvények, melyek a zsidókat vallási és „faji” alapon határozták meg, megfosztották a zsidókat a szakmájuk űzéséhez és a földbirtokláshoz való joguktól és megtiltották a zsidók és nem zsidók közötti házasságot. A háborúval kezdetét vette a zsidó tulajdon szisztematikus ellopása és a zsidók tömeges meggyilkolása. 1941-ben 20.000 „külföldi zsidót” azaz olyan zsidókat, akik Magyarországon éltek, de nem voltak magyar állampolgárok, deportált Horthy admirális kormánya az ukrajnai Kamenetz-Podolskybe, ahol aztán kivégezték őket az ott várakozó német erők. A magyar csapatok további 1,000 egynéhány zsidót végeztek ki észak-kelet Jugoszlávia megszállása során ugyanabban az évben. Több mint 40.000 zsidó, akiket kényszermunkára hívtak be és elhurcoltak a keleti frontra, hogy mindössze lapátokkal felfegyverezve ássák meg a magyar hadsereg védelmi vonalait, halt meg ott a hidegben vagy a csatatereken, illetve tömegesen végezték ki őket a magyarok 1943. elején a sztálingrádi csata elvesztését követő visszavonulásuk során. Aztán 1944 áprilisa és júliusa között több, mint 40 000 magyar zsidót üldöztek el otthonukból, gettókban gyűjtötték össze őket és deportálták Auschwitzba, ahol a nagy többségüket érkezésükkor gázkamrákban végezték ki. A magyar csendőrség és rendőrség volt azt, akik azonosította és begyűjtötte a zsidókat, bevagonírozta és átadta őket a német SS egységeknek, akik a német-magyar határon várakoztak. Ez a folyamat addig folytatódott szisztematikusan, amíg csak a budapesti zsidóság maradt életben.
Horthy ellentengernagy, akinek a kormányai mindezt elkövették, vonakodott, hogy ugyanazt a taktikát alkalmazza a budapesti zsidóság ellen, mint amelyet az ország többi részén engedélyezett. Miután Horthyt menesztették Magyarország német csapatok általi megszállását követőn október közepén – azt követően, hogy az utolsó pillanatban megkísérelte Magyarországot a hitleri szövetségből kivonni (a szovjet csapatok már az ország határainál álltak) –, a magyar fasiszta nyilas párt kormánya vette át a hatalmat, és nem vonakodott e taktika alkalmazásától. Az ezt követő hetekben gettókat alakítottak ki Budapesten, halálmeneteket indítottak férfiak, nők és gyermekek részvételével, akiknek a legkisebb botlását ostorral vagy golyóval jutalmazták, és újra kezdődött a deportálás Auschwitzba. Nyilas csoportok lövöldöző orgiákba kezdtek Budapesten. Betegeket, orvosokat és ápolókat öltek megy a Maros utcai zsidókórházban, hogy csak egy példát hozzak fel, és viccesnek találták, hogy véletlenszerűen elkapott zsidókat a Dunába lőjenek a partról. A nyilas kormány három hónapja alatt további 85.000 magyar zsidó vesztette életét.
Tehát a magyar kollaboráció és cinkosság a holokausztban jelentős volt, ahogy az egykor nagy zsidó közösség veszteségei is jelentősek voltak. A statisztika mindennél jobban beszél. A holokausztban meggyilkolt mintegy hat millió zsidó közül minden tízedik magyar zsidó volt. Minden harmadik Auschwitzban meggyilkolt zsidó magyar zsidó volt. És habár minden olyan ország, melyben a holokauszt megtörtént, szeretné a végső felelősséget valaki másra hárítani, tisztáznunk kell valamit. Ezek a zsidó férfiak, nők és gyermekek, nagyszülőktől unokákig és dédunokákig, azért haltak meg, mert a magyar kormányhatóságok gyilkolták meg őket közvetlenül vagy cinkosságuk révén, kezdve Horthy Miklós kormányzóval és az őt követő nemzetvezető Szálasi Ferenccel, a polgári hatóságokon, a csendőrségen és rendőrségen keresztül, egészen a hadseregig és a nyilas banditákig, akik a kormányt képviselték a fővárostól a legkisebb olyan magyar faluig és városig, ahol zsidók éltek. Mintegy 28 000 roma magyar állampolgár is deportálásra került és áldozatául esett ennek a szörnyű vérontásnak.
Hogyan kezelik a Holokauszt történetét Magyarországon a kommunizmus bukása óta? Egy évtizeddel ezelőtt azt mondtam volna, hogy egész rendesen. Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején (1998-2002) az általa vezetett koalíciós kormány bevezette a nemzeti Holokauszt Emléknapot és Magyarországot bevitte a holokauszt oktatásával, emlékezetével és kutatásával foglalkozó nemzetközi együttműködési csoportba (melynek neve azóta Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetségre változott – IHRA). A kormány létrehozott egy bizottságot is egy budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE) kialakítására. 2004-ben részt vettem a HDKE megnyitóján, melyet jogosan tartottak az egyik legjobb Holokauszt kiállításnak a kontinentális Európában.
A szocialista párti kormányok 2002. és 2010. között ezen a pozitív úton haladtak.
Azonban ezekben az években a magyarországi helyzet kezdett drámaian megváltozni. 2008. végén, egy Bukarestben, Romániában tartott európai, regionális, antiszemitizmussal foglalkozó konferencián kifejeztem aggodalmamat a háborús idők fasiszta nyilas pártjával összefüggésbe hozható szimbólumok nyílt magyarországi használata, a növekvő antiszemita megfélemlítés és erőszak és az egyre inkább náci hangvételű cigányellenes beszéd miatt. A Jobbik nevű szélső-jobboldali párt (a „Jobbik Magyarországért Mozgalom” rövidítése) 2003-ban jelent meg a színtéren. Vezetője létrehozta az úgynevezett Magyar Gárdát is, melynek egységei a nyilas egyenruhához hasonló öltözetben parádéztak Budapesten és más vidéki városokban, fasiszta jelképeket és jelszavakat használva és megfélemlítve az ország maradék zsidó közösségét, mely túlélte a Holokausztot és Magyarországon maradt. Különösen említésre méltó volt az, ahogyan az akkor nem hatalmon levő, de jelentős politikai befolyással rendelkező párt, a Fidesz, nem csatlakozott a többi jelentős politikai erőhöz a Jobbik antiszemita és cigányellenes jelszavainak és a Magyar Gárda zsidók megfélemlítésére tett és a romák ellen elkövetett erőszakos megnyilvánulásai erőteljes elítélésében.
A 2010-es választásokon a Fidesz a szavazatok 52 százalékát szerezte meg és kétharmados többséggel tért vissza kormányra a magyar Országgyűlésben. Azonban a Jobbik, melyet már ekkor az európai politikai és média körökben „fasiszta”, „neo-fasiszta”, „neo-náci”, „rasszista”, „antiszemita”, „cigányellenes” és „homofób” pártnak tartottak, a szavazatok majdnem 17 százalékát szerezte meg. Ilyen körülmények között, sajnálatosan, a már 2008-ban látható, Fideszt illető figyelmeztető jelek helyesnek bizonyultak. Habár élén még mindig Orbán áll miniszterelnökként, Orbán és pártja megváltoztatta a Holokauszttal kapcsolatos témákhoz való hozzáállását. Vannak, akik azt gondolják, hogy azért következett be ez a változás, hogy elnyerjék a Jobbik szavazók tetszését és így a jelenlegi, 52 százalékos teljesítményhez képest jobb kilátásokat biztosítsanak a jövőbeni választási győzelem tekintetében. Mások kevésbé pusztán politikai manőverként értékelték a váltást, és inkább úgy gondolják, hogy a Fidesz saját belső előítéleteit és hitét tükrözi.
A United States Holocaust Memorial Museum nyilvánosan is dicsérte az első Fidesz kormány néhány intézkedését. Azonban az elmúlt három évben a Holokauszt történetének trivializálására vagy eltorzítására tett kísérletek, azon intézkedések, melyek szabad folyást engedtek a nyílt antiszemita megnyilvánulásoknak az országban és azon erőfeszítések, melyek Magyarország tragikus holokauszt történetében szerepet játszó politikai és kulturális szereplők rehabilitálását szolgálják, most azt kívánják meg tőlünk, hogy nyilvánosan fejezzük ki kritikánkat. Múlt év júniusában a Múzeum sajtóközleményt adott ki, melyben aggodalmát fejezte ki a fasiszta ideológiák és a II. világháború politikai vezetői magyarországi rehabilitációja miatt, és felszólította a magyar kormányt, hogy „egyértelműen határolódjon el az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formájától és utasítson el minden olyan erőfeszítést, mely az európai zsidóság népirtásáért felelős egyének kultuszát szolgálja”. Alapító elnökünk, a Nobel-díjas Elie Wiesel, visszautasított egy magas rangú, Magyarország által adományozott kitüntetést ugyanezen trendek elleni tiltakozása kifejezéseként.
Mi ad okot az aggodalomra? Először is azok a széles politikai trendek, melyeket a Bizottság jelenleg is vizsgál. Bárki számára, aki ismeri a náci Németország és más, a XX. század közepén Európában megjelenő fasiszta és önkényuralmi rendszerek történetét, különösen a holokauszt-túlélők számára, akik megtapasztalták azon idők és azon rendszerek teljes haragját, hátborzongatóan ismerősnek és baljósnak tűnik mindaz, ami jelenleg történik Magyarországon.
A magyar kormány olyan törvényeket léptette életbe, melyek korlátozzák a médiaszabadságot. Csak emlékezzünk arra, ahogy a nácik manipulálták a médiát, ha szükség van bármilyen emlékeztetőre, hogy milyen veszélyt jelent ez a demokráciára nézve és hova vezethet. Gondoljunk vissza mindarra, amit Joseph Goebbelsről tudunk és arra, hogy milyen képek villannak elménkbe a náci propaganda kapcsán. Helyezzük a médiát ellenőrzésre alá, és ide juthatunk.
A magyar kormány lépeseket tett az igazságszolgáltatás politikai manipulálására és függetlensége csorbítására, most pedig, az alkotmánymódosítással alá kívánja ásni az igazságszolgáltatás azon jogát, hogy felülvizsgálja a kormány által alkotott törvényeket és rendeleteket. Emlékezzünk csak vissza a jogalkalmazás és igazságszolgáltatás meggyengítésére, az 1935-ös rasszista nürnbergi törvényekre és az igazságszolgáltatás aláaknázására a náci Németországban és más, náci-uralom alatt álló európai országokban. A végkifejlet: a törvénytelenség uralma a kormány részéről és tömeggyilkosság.
A magyar egyházi törvény számos vallási csoporttól megvonta a „bejegyzett”, hivatalosan elismert egyházi státuszt, mellyel gyakorlatilag megfosztották őket az egyenlő jogoktól és a politikai szeszély tárgyává tette a hit legitimitását. A zsidók, Jehova tanúi, a lengyel katolikusok, a hetednapi adventisták, a baptisták, a lipovánok és mások számára a Holokauszt időszakának a visszhangja aligha csenghet hangosabban. Ha megvonják az ember hitének a legitimitását, magának az embernek a legitimitását vonják meg.
Habár nem maga a kormány követett el faji alapú erőszakot, ideértve a gyilkosságot is, a magyarországi roma kisebbség ellen, a kormány gyakorlatilag nem foglalkozott érdemben ezzel a kérdéssel. Amikor Bayer Szolt (sic!), a Fidesz alapító tagja, akinek a brutális antiszemita retorikája már régóta téma az európai és izraeli médiában, vezércikket jelentett meg a Magyar Hírlapban (2013. január 5.), amelyben a „cigányokat” „gyáva, undorító, kártékony állatoknak” nevezte, akik „nem alkalmasak arra, hogy emberek között éljenek”, “állatok és állatként viselkednek”, és arra buzdított, hogy „azonnal és bárhogyan” oldják meg ezt a helyzetet, nem lehetett nem kihallani a az európai zsidók, köztük a magyar zsidók tömeges meggyilkolását megelőző, emberiességtől megfosztó, hitvány propaganda hangjait. Bár a magyar igazságügy miniszter kritikusan nyilatkozott Bayerről, azonban a kormány nem tett jogi lépéseket. Ez az, amit az amerikaiak a klasszikus „kacsintás és biccentés” esetének tekintenek a kormány részéről. És a Fideszből sem zárták ki ezen erőszakra buzdító, alávaló cikk szerzőjét. A párt szóvivője pedig, ahogy várható volt, abba az irányba terelte a kérdést, hogy Bayer Szolt (sic!) a cikket újságíróként írta, nem pedig a Fidesz tagjaként, és ez lett a hivatalos vonal. A miniszterelnök és a Fidesz vezetője néma maradt az ügyben, nyilvánvalóvá téve, hogy a Bayer által kifejtett vélemény nem elfogadhatatlan. Ha van valami, amit a holokauszt mindenek felett megtanított, az az, hogy a hallgatás hatalmat ad az elkövetőnek és fokozza a gyűlöletet. És amikor a kormányfő néma marad, akkor a hallgatása egyetértést jelent és engedélyt ad a folytatásra.
Sajnálatosan ez a viselkedésforma állandósult normaként, mely talán megválaszolja azt a kérdést, hogy vajon manőverezés vagy pedig meggyőződés az, ami a magyar kormány és a Fidesz Holokauszttal kapcsolatos cselekedeteit meghatározza.
Biztonságos a holokauszt története a mai Magyarországon? A kormány eddigi intézkedései komoly aggodalomra adnak okot...
