– Kik a közismert magánszemélyek?
– Annyit mondhatok, hogy olyan új, fiatal arcokról van szó, akik már dolgoztak, van tapasztalatuk ezen a területen.
– Nemrég úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi baloldali pártok valójában nem baloldaliak. Ezt mire alapozza?
– A magukat baloldalinak nevező pártok, beleértve az MSZP-t, alapvetően mindig is neoliberális gazdaságpolitikát folytattak, ez az oka a Fidesz–KDNP 2010-es kétharmados győzelmének. Ugyanakkor a másik oldal olyan lépéseket is tesz, amelyek inkább tekinthetők baloldalinak. Ilyen a bankok, a multinacionális cégek megadóztatása vagy éppen a rezsicsökkentés. Ebben a tekintetben Magyarországon a jobb- és baloldaliság a hagyományos módon nem értelmezhető.
– Az ellenzéki oldalon jelenleg az MSZP és az Együtt–PM-szövetség tartja magát a legesélyesebbnek a kormányváltásra. Mi a véleménye e szövetségről, illetve a szereplőiről? Egyetért azzal, hogy Bajnai Gordonnal a választók által a közéletből kiebrudalt egykori SZDSZ és annak neoliberális gazdaságpolitikája reinkarnálódik?
– Ebben a kérdésben nagyon fontos kiindulópont, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció nélkül a Fidesznek ma nem lenne kétharmada. Ízlésem ellen való ezt emlegetni, de 2009. július 4-én azért köszöntem le a házelnöki posztról, mert az MSZP kongresszusán hiába javasoltam, hogy forduljunk balra, és tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek egy korszak lezárását követően minimalizálják egy súlyos vereség esélyét. Mivel ez nem történt meg, a Fidesz megteheti és meg is teszi azokat az átalakításokat, amelyeket a kétharmad biztosít számára. Ma az önmagukat legerősebbnek nevező ellenzéki politikai erők nem adnak világos álláspontot, programot, csak azt, hogy Orbán Viktornak mennie kell. Ez – szójátékkal élve – több mint kevés. Egy felelős politikai erőnek viszont meg kell mondania, milyen világot kínál a választóknak, ebben nem lehet maszatolni, oldalazni.
