Emlékeztetett arra: az 1990-ig felvett, mintegy 20 milliárd dollár összértékű kölcsönök visszafizetésének kötelezettsége is nagy súllyal nehezedett az Antall-kormány vállára, és „ilyen körülmények között ment végbe a sok gondot jelentő privatizáció”. A földtulajdon rendezését, a kárpótlást is meg kellett oldani, miközben az ország el volt adósodva, devizatartaléka nem volt, és a nagy üzemeik nem kaptak megrendelést, illetve ha kaptak, legtöbbször akkor sem fizették ki őket.
Az Antall-kormánynak éppen ezért „a tojástánchoz hasonló mérlegeléssel kellett állást foglalni egy-egy kérdésben”, nem beszélve arról, hogy 1991-ig fennállt a veszélye a szovjet kommunista visszarendeződésnek. A lehető legalkalmasabb megoldást kereste mindig ez a kormány ilyen körülmények között, és ez a törekvése sikeres volt, amit jól mutat egyebek mellett az alapjoganyag máig ható érvényesülése – hangsúlyozta.
Antall Józsefre nagy nyomás helyezkedett a nagykoalíció érdekében, tehát azért, hogy az SZDSZ-t vonja be a kormányzásba, de „tudta, hogy az egy másik műfaj és gondolkodásmód”, emiatt ezt elutasította – mondta Boross. A volt kormányfő nagy eredményként értékelte, hogy az első szabadon választott kormány kitöltötte mandátumát, négy évig vezette az országot, ami a keleti blokk államaiban sehol másutt nem következett be a rendszerváltás utáni első kormányok esetében.
Boross megítélése szerint a rendszerváltás hevében „gyorsmunkával elkészített” alkotmány által szabott keretekhez képest az 1990-ben megszületett önkormányzati törvény működőképes volt, az Alkotmánybíróságnak viszont az a törekvése, hogy mindent értelmezzen, azt is, amit nem feltétlenül szükséges, természetszerűleg gátakat jelentett a jogalkotásban. Ezzel együtt az egész országot át kellett alakítani, a tisztviselői rendtartástól kezdve az állampolgárság kérdéséig, és ezt a munkát az Antall-kormány sikeresen elvégezte – tette hozzá.
