A bizonytalanok tábora a választásra jogosultak ötödét teszi ki, akik köréből négy százalékpontos a kormányváltó hangulatban várakozók aránya. A választási részvételét biztosra ígérő aktív szavazók körében is alig minden második bizonytalan szeretne 2014-ben kormányváltást, így tehát nyolcszázaléknyi tömb egy-egy része gazdagítja várhatóan az ellenzéki táborokat – mondta el az MNO-nak Mráz Ágoston Sámuel.
A Nézőpont Intézet vezetője szerint a legutóbbi kutatás eredményeiből az is levonható, hogy a bizonytalanok nagyobb része magának nem az ellenzéki pártok közül keres támogatásra érdemes szervezetet. Különböző motivációkból ugyan, de a választásra jogosultak 16 százaléka nem szeretne kormányváltást jövőre, még ha nem is jelölte kedvenc pártjaként a Fidesz–KDNP-t – tette hozzá.
A Nézőpont Intézet legutóbbi, 2013. november 4–8. között készített kutatása alapján jelenleg 52 százalékos a választási aktivitás szintje, ami alacsonyabb a néhány hónappal korábban mértnél, de semmiképp sem tér el jelentősen a korábbi választások előtti azonos időszakokban kimutatott értékektől.
Mráz úgy látja, korántsem egyértelmű, hogy a fiatalok jelentős része elpártolt volna a kormánypártoktól: a korábbi hónapok átlagában a fiatalok negyede a Fidesz–KDNP szimpatizánsának vallotta magát, amivel ebben a korcsoportban is egyértelmű a kormánypártok vezető szerepe. Az az állítás is hamis tehát, hogy a fiatalok körében már a Jobbik a legnépszerűbb: a radikálisokat átlagosan a fiatalok 17 százaléka támogatta a korábbi adatfelvételekben, míg a baloldali blokkot 19 százaléka (az MSZP-t 13, az Együtt–PM-et 5, a DK-t 1 százaléka) – vélekedett az elemző.
Az az általános tapasztalat, hogy a választások közül leginkább az országgyűlésiképviselő-választás mozgatja meg az állampolgárokat, ezt érzik a legfontosabbnak, ami összefügg azzal, hogy a lakosság mindennapi életére közvetlenül kiható, legfontosabb döntéseket a parlament hozza meg – mondta el az MNO-nak Kadlót Tibor, a Policy Solutions elemzője annak kapcsán, miért csak az országgyűlési választásokat vizsgálták a tanulmányukban. Az országgyűlési választás súlyát érzik a választók is, amit alátámaszt, hogy a parlamenti választások aktivitási mutatója mindig jóval magasabb, mint az önkormányzati, az európai parlamenti választások, illetve a népszavazások részvételi aránya – tette hozzá.
„Ez utóbbi választásokon jellemzően az aktív választóknak egy számottevő része is távol marad, akik egyébként az országgyűlési választáson élnek alkotmányos alapjogukkal. A politikai passzivitás mérésére tehát több szempontból is az országgyűlési választások részletes vizsgálata tűnik a legmegfelelőbbnek.” Természetesen az utóbbi három választástípus vizsgálata is releváns lehet, és további információkkal szolgálhat a választói motivációk megértéséhez, a mostani tanulmány keretében azonban – tartalmi és módszertani korlátok miatt – nem nyílt lehetőségünk ennek vizsgálatára – mondta a szakember.
Annak okát firtató kérdésünkre, hogy mi okozta azt, hogy a megyék közötti 1990-es 23 százalékpontos részvételi különbség 9 százalékpontra csökkent 2010-re, Kadlót úgy válaszolt, a lehetséges okok között felmerülhet a pártok szervezeti kiépítettségének különbözősége, a kommunikációs eszközök változása (elektronikus média, kereskedelmi televíziók, internet), illetve használata, amennyiben a nyugati megyékben élőknek ebből a szempontból meglévő kezdeti előnye fokozatosan csökkent a keleti megyékkel szemben, így a keleti régió megyéi fokozatosan felzárkózhattak – illetve közeledtek – az országos részvételi arányhoz.
A Policy Solutions elemzője szerint nagyjából kétmilliós az a tábor, amely nemcsak egy-egy választáson nem vesz részt, hanem rendszeresen távol marad a voksolástól, vagyis politikailag teljesen passzív. Ezen tömegek megszólítására rövid távon nem mutatkozik reális esély, 2014-ben leginkább a lakosság további 5-20 százalékát kitevő szituatív nem szavazó aktivizálása lehet elérhető célkitűzés – vélekedett Kadlót.
„Mindez nem jelenti azt, hogy a politikusoknak ne kellene törekedniük a 25 százaléknyi stabilan nem szavazó állampolgár megszólítására, ez ugyanis a társadalom és politika hosszú távú közös érdeke.” Ennek a társadalmi csoportnak a bevonása ugyanis nemcsak a demokrácia stabilizálásához járulna hozzá, hanem a pártok mozgásterét is növelné a pártverseny során potenciálisan új, megszólítható választók formájában – tette hozzá.
Ehhez azonban az eddig – részben éppen a csoport választói passzivitása miatt – a politika által elhanyagolt társadalmi csoportok problémáira fókuszáló politizálásra lenne szükség, ami például a fiatalok esetében a Jobbik és az Együtt–PM politikájában valamelyest meg is jelent az utóbbi időszakban, hogy mennyire hatékonyan, azt most még korai lenne megítélni – zárta szavait Kadlót.
