A fantasztikus kincslelet egy rendkívül mívesen kidolgozott 18 karátos oroszlánfejes gyűrű, ami a legnagyobb valószínűséggel püspöki ékszer lehetett - állítják a Journal of Archeological Science tudományos szaklapban június 4-én megjelent tanulmány szerzői.
Fantasztikus kincslelet került elő a középkori várrom alól
A Komlóska község feletti hegytetőn áll Pusztavár romja, az Eperjes-Tokaj hegyvidék egyik legszebb pontján. Az egykor földművelő ruszinok alapította község fölé magasodó Fekete-hegy ormán álló Pusztavárnak önmagában is igen érdekes a története. A középkori várak vagy várkastélyok akár több évszázadig, generációk egész során át lakottak voltak. Pusztavár ezzel szemben csak alig néhány évtizedig lehetett használatban a régészeti kutatások szerint. A várat az Árpád-kor után, a XIV. század első évtizedeiben emelhették az Anjou-dinasztia uralkodása idején.
A magyar történelemben az 1305-től 1395-ig terjedő időszakot nevezzük Anjou-kornak, amikor is a Capeting-Anjou-ház Árpád-házi felmenőkkel is rendelkező magyar királyi ágának uralkodói ültek a Magyar Királyság trónján. A dinasztia az ország történelmének olyan jelentős uralkodókat adott, mint Anjou Károly Róbertet, vagy pedig I. (Nagy) Lajost, a "lovagkirályt", akiknek az uralkodása alatt az egyik fénykorát élte Magyarország.
A század végére azonban - egyelőre még pontosan fel nem tárt ismeretlen okból - lakatlanná vált, és a XIV. illetve a XV. század fordulójára pusztulásnak indult. A XV. századi forrásokban már romként szerepel, és ebből az állapotából származott a leromlott erődítmény Pusztavár elnevezése is. A későbbi századokban sem állították helyre ezt a különleges sorsú Anjou-kori várat.
Srí Lankáról származhat az aranygyűrű drágaköve
2001-ben egy amatőr kincsvadász Pusztavár elhagyatott romjai között kutatott, akire eközben nem is akármilyen szerencse mosolygott rá. Az egykori vár belső udvarán a föld mélyéről ugyanis egy tökéletes állapotban fennmaradt mívesen kidolgozott ékköves aranygyűrű került elő. A becses lelet azonban csak több mint két évtized múltán került szakemberek, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem régészeinek birtokába. Noémi Beljak Pažinová archeológus és kutatócsoportja alapos vizsgálatnak vetették alá a különösen ritkának számító XIV. századi ékszert. Bár a középkori Európában a gyűrűk a módosabb férfiak és a nők gyakori kellékei közé tartoztak, ám egy ennyire értékes drágakővel ellátott aranygyűrű felfedezése rendkívül szokatlannak számít – írták a kutatók a tanulmányukban.
A ritka lelet elemzéséhez a kutatók roncsolásmentes technikákat alkalmaztak, köztük az úgynevezett Raman-spektroszkópos módszert, ami a szórt fényt elemzi az anyag kémiai összetételének kiderítésére, továbbá mikro-röntgen-fluoreszcencia spektroszkópiát, amely a röntgensugárzás segítségével határozza meg a vizsgált anyag elemeit.
E vizsgálatok alapján megállapították, hogy a gyűrű 18 karátos aranyból készült,
a belé foglalt drágakő pedig egy 2 karátos korund, ami az a kemény ásvány, amely a rubint és zafír alapásványa. "Az elsődleges különbség a zafír és a rubint között a színük" - magyarázta Noémi Beljak Pažinová, akit a Live Science tudományos hírportál idéz. "A rubint a króm miatt vörös, míg a zafírok sokféle színben fellelhetők. Hajlunk azt hinni, hogy ez egy zafír" - mondta Pažinová, a tanulmány vezető szerzője.
Példátlan a középkori Európa hasonló ékszerei között
A drágakőben jelenlévő nyomelemek arra utalnak, hogy a gyűrűbe foglalt korund Srí Lankáról származik, ami a római idők óta ennek az ásványnak az egyik legfontosabb lelőhelye. Srí Lanka napjainkban is a zafírkereskedelm egyik központjának számít – mondják a kutatók. A drágakő valószínűleg a kora középkortól meglévő történelmi kereskedelmi útvonalakon érkezett Közép-Európába Aleppón (Szíria) vagy a Bizánci Birodalom fővárosán, Konstantinápolyon keresztül – vélik a tanulmányt jegyző szaktudósok.
A kutatók szerint az aranygyűrűnek a drágakő foglalatához csatlakozó két végén lévő oroszlánok is ritka példái a középkori gyűrűk szimbolikus állatmotívumaira. Noha az oroszlánok a középkorban a heraldika népszerű címerállatai voltak, mivel az erőt, a bátorságot és a királyságot szimbolizálták, gyűrűn való ábrázolásuk mégis rendkívül ritkának számít. A kereszténységben az oroszlánt a feltámadás jelképének is tekintették. "A püspökök és érsekek méltóságuk hivatalos jelképként viselték az ilyen míves gyűrűket, amiket ezért püspöki hivatali gyűrűkként is ismerünk" - mondja Beljak Pažinová. A kutatók ebből kiindulva ezért egy magas rangú egyházi tisztviselőt vélelmeznek a gyűrű egykori tulajdonosának. Ettől függetlenül az még mindig nyitott kérdés azonban, hogy konkrétan ki lehetett a gyűrű viselője, illetve az is, hogy mikor és milyen körülmények között kerülhetett Pusztavár belső udvarának a mélyére.
A várkastély a XIV. század második felében már használaton kívüli állhatott a kutatók értékelése szerint, a rendkívül különleges gyűrű pedig véletlenszerűen került elő a középkori vár egykori lakóudvarból. A szakértői elemzések 1300 körülire datálják az ékszer készítésének idejét a gyűrű stílusa alapján. A vöröses-lila zafírkő és oroszlánfigurákkal díszített arany gyűrűsáv egészen egyedülálló a középkori Európában – írták a kutatók a tanulmányukban.
A Pusztavár romjai közül előkerült aranygyűrű:
- a kormeghatározás szerint 1300 körül készülhetett,
- viselője egy magas rangú egyházi vezető, püspök vagy érsek lehetett,
- a középkori Európa hasonló leletei között is egyedülálló a kidolgozottsága és a mívessége miatt.
