Ki foglalja majd el Budát április 6-án?

Budán is alaposan megváltoztak a körzetek, egyben mehet csak teljesen biztosra a Fidesz–KDNP.

A 2014-es országgyűlési választást a korábbi hat voksolással szemben új választókerületi és jogszabályi környezetben tartják, amely alapvető hatással lesz a végeredményre is. Az MNO huszonkét részes sorozatban tekinti át a megyék és Budapest korábbi eredményeit, vázolja föl az érdekességeket és a választástörténeti tendenciákat, valamint az új választókerületi struktúra fényében a tippeléssel is megpróbálkozik. Sorozatunk huszadik részében Budapest budai oldalát vesszük górcső alá.

Budán az 1989-es választási törvény kilenc egyéni választókerületet állított föl: Budapest 1-4, 15-18 és 32. A Budapest 1-es körzet a teljes I. kerületet és a II. kerület egy részét, a 2-es körzet a II. kerületet, a 3-as és a 4-es körzet a III. kerületet, a 15-östől a 17-esig terjedő körzetek a XI. kerületet, a 18-as körzet a XII. kerületet, míg a 32-es körzet a XXII. kerületet fedte le. A 2011-es új választási törvény a korábbi kilenc helyett hat egyéni körzetet juttatott Budának.

Az új választókerületek közül egy olyan van, amelyik átnyúlik a Dunán, mégpedig a budapesti 1-es, amely az I. kerület mellett az V. kerület egy részét, valamint a VIII. és IX. kerület belső részeit fedi le. A budapesti 2-es (XI. kerület északi része), budapesti 3-as (XII. kerület és II. kerület déli része), budapesti 4-es (II. kerület és III. kerület nyugati része), budapesti 10-es (III. kerület lakótelepi részei), és a budapesti 18-as (XXII. kerület és XI. kerület déli része) tartozik a budai oldalhoz.

Az 1990-es választáson az első fordulóban a budai kerületek közül a legnagyobb arányban a Budapest 2-es (81,1 százalék), míg a legkisebb arányban a Budapest 4-es választókörzetben (70,96 százalék) szavaztak. A választókerületekben a listás szavazatok alapján az MDF, a KDNP és a Fidesz szerepelt jól. Az MDF több kerületben is 30 százalék fölött szerepelt, míg a Fidesz egyetlen kerületben sem kapott tíz százaléknál kevesebbet. A pártok a budai kerületekben nagyrészt ismert közéleti személyiségeket indítottak. Az MDF színeiben indult Bánffy György színművész, Csapody Miklós, az SZDSZ többek között indította Kőszeg Ferencet, Hack Pétert, Dornbach Alajost. A Fidesz a budai kerületekben Fodor Gábort, Németh Zsoltot, Deutsch Tamást ajánlotta a választók figyelmébe.

A második forduló az országos MDF-siker eredményeképpen a budai választókerületekben is a későbbi kormánypárt győzelmét hozta, azonban több helyen is rendkívül szoros eredmények születettek. A Budapest 1-es és 2-es választókerületekben csupán 3-4 százalékkal tudta az SZDSZ-t megelőzni a demokrata fórum. Meglepően fölényes sikert aratott Csapody a Budapest 15-ös körzetben, mivel több mint négyezer szavazattal verte Fodort a Gellérthegy aljában. Az első választáson az MDF mind a kilenc egyéni kerületben győzött a budai oldalon.

1994-ben az első körben legtöbben Budán a Budapest 2-es (82 százalék), míg a legkevesebben a Budapest 32-es választókerületben (74,74 százalék) voksoltak. A területi listás szavazatok eloszlása az országos trendektől jelentősen eltért Budán. A Budapest 1-es, 2-es, 15-ös és 18-as választókerületekben az MDF 20 százalék fölött szerepelt a listás voksokat tekintve, míg az MSZP csupán 25 százalék körüli arányokat szerzett. A KDNP is több körzetben 7-8 százalékot kapott, míg a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) is 5 százalék fölött szerepelt némely körzetben. A szocialisták a III. és a XXII. kerületben szerepeltek a legjobban.

A budai választókerületek egy részében tehát jól kirajzolódott, hogy nagyjából három egyenlő támogatottságú párt (MDF, SZDSZ, MSZP) van, ami rendkívül izgalmassá tette a második fordulót, mivel egyik erő sem lépett vissza a másik javára. Május 29-én az országos MSZP-siker ellenére a budai körzetekben némileg más eredmény született. A Budapest 1-es, 2-es, 15-ös és 18-as választókerületben az MDF politikusa végzett az első helyen, ami annak is volt köszönhető, hogy a szocialista jelöltek mellett a szabad demokraták is versenyben maradtak. A szocialisták a legnagyobb arányú győzelmüket a Budapest 4-es körzetben szerezték, ahol közel 50 százalékos arányban diadalmaskodtak. A második választáson így a budai kerületekben az MSZP 5:4-es győzelmet aratott, ami roppant szorosnak tekinthető az országos sikerükhöz képest, főként a teljes fővárosi eredményhez képest.

A harmadik szabad választás első fordulójában a legtöbben ismételten a Budapest 2-es (76,21 százalék), míg a legkevesebben a Budapest 4-es választókerületben (63,14 százalék) szavaztak a budai oldalon. A területi listás voksok alapján ismételten az országostól jelentősen eltérő képet mutattak a budai választókerületek. A Fidesz több körzetben 30 százalék fölött, a MIÉP 10 százalék fölött, az MDF pedig 5 százalék fölött szerepelt. A szocialisták ismét a III. kerületben lévő választókörzetekben szerepeltek a legjobban. Az első fordulót követően a kilenc egyéni választókerület közül csupán három helyen vezetett az MSZP.

Május 24-én egyik körzetben sem történt fordulat, így a Fidesz 6:3 arányban tudott győzni Budapest ezen részén. Az egyik legszorosabb eredmény a Budapest 16-os körzetben született, ahol Molnár Gyula, az MSZP politikusa a voksok 48,9 százalékával nyert, míg a Fidesz jelöltje 44,37 százalékot kapott. Valószínűleg a későbbi kormánypárt aspiránsa nyert volna itt is, ha a MIÉP jelöltje visszalépett volna, mivel ő a második körben 6,73 százalékot ért el. Az 1998-as országgyűlési választás a későbbi jobboldali koalíció sikerét hozta a budai körzetekben, de ennek ellenére a III. kerület teljes egészében továbbra is az MSZP fölénye érvényesült.

2002-ben az első körben Budán a legtöbben a Budapest 2-es (84,92 százalék), míg a legkevesebben a Budapest 4-es választókerületben (79,13 százalék) szavaztak. A területi listás voksok alapján a budai kerületekben nagyon jól szerepelt a MIÉP és a Centrum Párt, amit jól mutat az előbbi több helyen is 9 százalék fölötti támogatottsága, és utóbbi 6 százalék körüli eredménye. Az MSZP a III. és XXII. kerületben szerepelt országos átlaga fölött. Az első fordulót követően öt helyen az MSZP, míg négy kerületben a Fidesz–MDF állt az első helyen.

Április 21-én egyik választókerületben sem változott az állás, így megismétlődött az 1994-es eredmény a főváros budai oldalán. Rendkívül szoros verseny volt a Budapest 1-es választókerületben Nagy Gábor Tamás (Fidesz–MDF) és Mécs Imre (SZDSZ) között. A második fordulóban az előbbi politikus csupán 718 szavazattal előzte meg Mécset, ami annak fényében tekinthető éles versenynek, hogy 1998-ban még több mint ötezer szavazattal nyert a jobboldal jelöltje. Az MSZP ismételten a III. kerületben szerepelt a legjobban, ahol a második körben közel 60 százalékot értek el a jelöltjei. 2002-ben tehát a budai oldal is követte az országos trendet, de négy egyéni kerületet így is meg tudott tartani a jobboldal.

Nyolc évvel ezelőtt az első fordulóban a legtöbben a Budapest 2-es (82,85 százalék), míg a legkevesebben a Budapest 4-es válaszkörzetben (76,51 százalék) szavaztak a Duna jobb partján. A területi listás szavazatok a Fidesz–KDNP-szövetség, az MDF és az SZDSZ átlag fölötti szereplését hozták. Az MSZP a III., a XI. kerület egy részén és a XXII. kerületben szerepelt 40 százalék fölött. Az első fordulót követően öt helyen a szocialisták, míg négy kerületben a jobboldal vezetett, amely arány az április 23-i második fordulóban sem változott.

A kormánypárt több prominens személyisége sem volt képes győzni a jobboldali fölénnyel bíró választókerületekben. Kóka János, Hagyó Miklós és Horváth Csaba is viszonylag simán veszített a második körben. A 2006-os választás tehát semmilyen mértékben nem változtatott a budai arányokon, így ismételten szoros szocialista fölényt figyelhettünk meg, miközben Budapest többi részén tarolt a balliberális koalíció.

A 2010-es országgyűlési választás a budai oldalon is alapvetően borította föl az erőviszonyokat, de a jobboldal előretörése az ország más részeihez képest lényegesen kisebb volt. A Fidesz–KDNP a kilenc egyéni körzetből ötben lépte át az 50 százalékos listás támogatottsági arányt. Az MSZP egyetlen körzetben sem ment 20 százalék alá, az Óbuda nagy részét lefedő 3-as számú körzetben közel 30 százalékot ért el. A legnagyobb meglepetést az LMP és a Jobbik okozta. Az előbbi esetében pozitív fejleményről beszélhetünk, mivel gyakorlatilag megszerezték a korábbi teljes SZDSZ-es szavazóbázist, míg az utóbbi még a MIÉP korábbi eredményét sem tudta elérni.

Az egyéni körzetek közül hatban már az első fordulóban a Fidesz–KDNP diadalmaskodott, így 2010 abból a szempontból is történelmi volt Budán, hogy először dőltek el választókerületek az első menetben. Nem meglepő módon a teljes III. kerületben ismételni kellett, valamint Molnár Gyula XI. kerületi választókerületében. A legélesebb verseny Simicskó István (Fidesz–KDNP) és Molnár között alakult ki, amelyet az előbbi nyert meg 1563 szavazattal. Buda tehát teljes mértékben a későbbi kormánypártra szavazott, amire legutóbb 1990-ben volt csak példa.

Az elmúlt hat országgyűlési voksolás alapján egyértelműen látszik, hogy Budapesten belül a budai körzetekben a jobbközép pártok, a nemzeti radikálisok (MIÉP) és a liberális pártok támogatottsága az átlagnál magasabb, míg a baloldalé alacsonyabb. Kivételt képez a teljes III. kerület, a XXII. kerület és a XI. kerület déli része, ahol az MSZP csak 1990-ben és 2010-ben nem tudott nyerni. Sajátos jelenség, hogy a MIÉP legerősebb szavazókörei országosan a budai oldalon voltak, míg a Jobbikra ennek a fordítottja igaz. Fontos megemlíteni, hogy a korábbi választási rendszerben a budapesti 1-es, 2-es, 15-ös és 18-as választókerületekben nem tudott soha nyerni az SZDSZ és az MSZP.

Az új választókerületi beosztás erőviszonyait a 2002–2010-es eredmények alapján próbáljuk felvázolni, amely természetesen nem lehet teljes körű. A jobboldal számára a legbiztosabb körzetnek a 3-as számít, ahol még a 2006-os szociálliberális diadal idején is megszerezte volna a mandátumot az akkori ellenzéki párt. A budapesti 1-es, 2-es és 4-es választókerület billegőnek tekinthető, de inkább baloldali-liberális irányultságúnak. Nagymértékben függ attól a végeredmény ezeken a területeken, hogy az egyes politikai oldalak hívei mennyire lesznek aktívak, és a kisebb erők mennyit tudnak leszakítani a nagy tortákból.

A budapesti 10-es és 18-as választókerület egyértelműen baloldalinak számít, és a jobbközép erők győzelme akár az egyik körzetben is óriási meglepetésnek számítana, és ez egyben a baloldal országos vereségét jelentené. A jelöltek ismertsége és elfogadottsága alapján azt lehet várni, hogy a hat budai választókerületből a Fidesz–KDNP-nek 3-4 győzelemre van esélye, ha ettől fölfelé térne el, akkor országosan is simán győzne a párt, míg ellentétes eredmény esetén a baloldal örülhetne országosan is.