Megjegyezte: a családpasztorációban fontos, hogy aki egyházi házasságot köt, maradjon kapcsolatban a plébániával. Ezért sok családközösség a jegyesoktatás során találkozik a jegyesekkel, barátkoznak velük, és sokszor ez az a barátság, amely az esküvő után megmarad, és jelenti a kapcsolatot az új házasok és a plébánia között. A jegyesek felkészítésében például hosszú távra evangelizálnak – hangsúlyozta a bíboros, prímás.
Felidézte, hogy Ferenc pápa felhívására pünkösdvasárnapegyütt imádkozottSimon Peresz izraeli és Mahmúd Abbász palesztin elnök a közel-keleti békéért, és a kezdeményezéshez világszerte csatlakoztak az egyházi közösségek. Erdő Péter szerint „hallatlan és modern”, hogy másfél nap alatt megszervezték, hogy az egész világ együtt imádkozzon, ugyanis csak péntek délután kapták meg a felhívást a közös imára.
A tömegtájékoztatás imádkozó embereket kapcsolt össze egymással. A világ minden országában imádkoztak a Szentföld békéjéért, Krisztus szülőföldjének békéjéért, azért a szent célért, amely emberi fantáziával szinte lehetetlennek látszik – emelte ki.
A pódiumbeszélgetés után Erdő Péter szentmisét mutatott be a máriaremetei kegytemplomban, szentbeszédében arról beszélt, hogy a boldogságra törekvés küzdelem, de ebben támogatást ad a Szentlélek, aki a megújulást és az irgalmas szeretetet egyre könnyebbé teszi.
A karizmák ünnepén a máriaremetei templomkertben bemutatkoztak többek között a főegyházmegye plébániái, családközösségei, továbbá katolikus intézmények, kiadók, illetve iskolák és a missziós tevékenységet végző közösségek.
Az első karizmák ünnepét az 1994-es esztergom-budapesti főegyházmegyei zsinat után rendezték meg.
A szentlélek békességet hoz, összekapcsolja az embereket és a népeket – mondta pükösdvasárnap Erdő Péter az esztergomi bazilikában bemutatott szentmisén. Úgy fogalmazott: a szentlélek békéje eligazít a mindennapi életben, bölcsességet ad, „a zűrzavaros, mindennapi rohanás helyett megmutatja, hogy mitévők legyünk”. A bíboros arra hívta fel a figyelmet, ha a legfőbb érték az, hogy „éppen most jól érezzük magunkat, akkor saját emberi képességeinket, értelmünket, adottságunkat a személyes szeretetre nem is tudjuk igazán kihasználni”.
Ha pillanatnyi érzések szabdalják szét az életünket – folytatta –, nem érezzük magunk körül egységesnek a világot. Nem látjuk a felelősségünket sem a jövőért, sem a közösségért, és hajlamosak leszünk mindenen marakodni.
